Mit hoz a Mikulás?

„A Mikulás mindent lát!” – bizonyára sokszor elhangzott ez a mondat az utóbbi hetekben a kisgyermekes családok körében, hátha elrettenti a lurkókat az újabb csínytevéstől és jobb belátásra bírja a rendbontókat. A csemeték általában izgatottan készülnek az ünnepekre, a nagyobbak listát írnak, a kisebbek rajzolnak, hogy mi mindent szeretnének kapni, mindeközben a szülők fogják a fejüket, mi is kerüljön a porontyok csizmájába december 6-án. Akad, aki megelégszik néhány aprósággal, míg mások hosszú-hosszú felsorolásba kezdenek, néhányan mértéktartóak, a többség azonban nehezen szab gátat a vásárlási kényszernek, illetve igyekszik mindenáron kielégíteni csemetéje kívánságait. A minap több cikket is olvastam a témában, melyekből egyértelműen kiderül: az ajándékozás során nem érdemes átesni a ló túloldalára, a sok ajándéknak egyértelműen negatív hatása van a kicsik személyiségfejlődésére és önértékelésére. Sean Grover amerikai pszichoterapeuta szerint a csomagok kibontásakor a gyermek szervezete rengeteg boldogsághormont termel, ugyanakkor ennek hatása hamar elillan, így a csemete többre és többre vágyik, mohóságát maga az új játék (vagy bármi más) nem elégíti ki. A Missouri Egyetem kutatócsoportjának kimutatásai szerint az ilyen gyerekek felnőttként hajlamosabbak lehetnek a pazarlásra, a szerencsejátékokra és a kényszeres vásárlásra is. Felmérések igazolják, hogy azok a fiatalok, akik kevesebb játékkal rendelkeznek, sokkal jobb viszonyt ápolnak a szüleikkel és az önértékelési-teszteken is magasabb pontszámot értek el ajándékokkal és játékokkal elhalmozott társaiknál. A kutatók arra is rájöttek, hogy azok a gyerekek, akiket a nem a kapni jó, de adni még jobb-elv szerint nevelnek, később sokkal egocentrikusabbak és kevésbé empatikusak lesznek.

Az ünnepi időszak sok kisgyermekes anyukát megmozgat, kreativitásuk nem ismer határokat, néhányan a család férfitagjait is sikeresen bevonják. A közösségi oldalakat elárasztják az ötletesebbnél ötletesebb, s néha minden logikát nélkülöző megoldások: néhányan nem restek az éj leple alatt a Mikulás havas lépteinek álcázott, lisztből, esetleg más hó látszatát keltő anyagból alkotott nyomokat hagyni, ad hoc kandallót építeni, miközben kint hó sincs, ráadásul azt is elfelejtik, hogy szegény Szent Miklós nem azonos a Télapóval, nem a rénszarvashúzta szánnal landol a tetőn, és nem a kéményen ereszkedik le megrakott puttonyával. A varázs fenntartása fontos, ugyanakkor az észszerűség és a mértékletesség sem elhanyagolható szempont. Akkumulátoros kisautó, életnagyságú játékbaba, méregdrága babaház, hatalmas édességcsomagok, szánkó – csak néhány azon ajándékok közül, amivel a szülők december 6-án meglepték csemetéjüket. Többekben – talán joggal – felmerül a kérdés, ha a Mikulás ilyen javakkal látja el a lurkókat, a Jézuska vajon mit hoz majd? Emlékszem, gyerekkoromban a mi családunkban a Mikulás-ajándék kimerült néhány csokiban, gyümölcsben, a vicc kedvéért pár szem krumpliban, esetleg hagymában, persze a hozzá elmaradhatatlan virgáccsal kiegészítve. Nálunk ma sincs másként, a kislányom meglepetése idén sem okozott különösebb fejtörést, apró mesekönyvet kapott, amivel kapcsolatban csupán annyi kivetnivalót talált, hogy a Mikulás nem tette dobozba, csak úgy elhelyezte az ablakba gondosan kikészített csizmájában. Este szerencsére már örömmel hallgatta az új mesét, s nem bánta, hogy a csomagolás elmaradt. A közös élmény, az együtt töltött idő, az adventi készülődés, a kézműveskedés és alkotás, az izgatott várakozás és a meglepetés öröme sokkal fontosabb, maradandóbb és mélyebb emléket hagy a kézzelfogható anyagi javaknál, játékoknál. Ezekben a vészterhes időkben különösen érdemes lenne odafigyelnünk, hogy gyermekeink ne elsősorban az ajándékoknak, hanem az ajándékozóknak örüljenek. Becsüljék meg, amijük van, és főleg azokat, akik szeretettel veszik körül őket, s sokszor erejükön felül igyekeznek teljesíteni mindennapi kívánságaikat, és nem csak ünnepekkor vannak jelen az életükben.