Légy a nyugalom szigete!

A közelmúltban olvashattuk, hallhattuk a hírt, miszerint újra megszigorították az újdonsült, próbaengedéllyel rendelkező autóvezetők közlekedésben való részvételének feltételeit.

Már az is nagy újításnak számított, amikor körülbelül tíz évvel ezelőtt bevezették a próbaengedély intézményét, ami azt vonta maga után, hogy az újonnan vizsgázott sofőrök a közlekedés másodlagos szereplőinek tekinthették magukat, hisz rájuk különleges kötelezettségeket róttak, és különböző korlátozásokat vezettek be velük kapcsolatban. Például azt, hogy egy évig a maximálisan megengedett sebességnek legfeljebb 90 százalékával haladhatnak, értsd, lakott területen 50 kilométer per óra helyett 45-tel, lakott területen kívül 80 helyett 72-vel, harmincas táblánál pedig óránkénti 27 kilométeres sebességgel. Mindezek bizonyos bosszúságot vontak maguk után, nem a friss sofőrök esetében (vagyis nem elsősorban náluk), hanem a mögöttük haladóknál, akik igyekeznek tartani a tempót napjaink felgyorsult életritmusával, és nem érnek rá óránként 72 kilométert megtéve tölteni az idejüket, hanem dudálással, pislogással, mutogatással igyekeznek gyorsabb haladási sebességre ösztönözni a megszeppent, friss sofőrt. Szerencsésebb esetben elmarad a bosszankodás, a tapasztalt sofőr gondolkodás nélkül lehagyja az előírások betartása miatt lassabb embertársát. A törvény értelmében a próbaengedély boldog tulajdonosának megkülönböztető jelzéssel is rendelkeznie kell. Az autó szélvédőjére, illetve a hátsóablakba kiragasztott cirill P betű arra figyelmezteti a forgalom többi résztvevőjét, hogy vezessen óvatosan, mert itt egy újonc szeli a kilométereket. Olyan ez, mint bizonyos bogarak esetében a színes páncél, ami arra figyelmezteti a madarakat, hogy az adott élőlény mérgező anyagokat tartalmaz, és ha kedves az életed, kerüld ki, vagy legalábbis ne fogyaszd el. Ha friss sofőrrel találkozol, kerüld ki, és ne próbáld elfogyasztani, mert kiszámíthatatlan manőverekre is képes.

A szigorítás mögött persze naivan jó szándékot is sejthetünk, hiszen tényleg időre van szükség ahhoz, míg egy-egy sofőr hozzászokik a közlekedéshez, a forgalom adta kihívásokhoz, valamint ahhoz, hogy egyedül irányít egy olyan járművet, amellyel saját és mások életét és biztonságát is veszélyeztetheti. Másrészt a korábbi tapasztalatokból kiindulva ebben is az állambácsi értelmetlen intézkedéseinek egyikét látjuk, illetve egy olyan előírást, amit csak azért találtak ki, hogy az adófizetők zsebéből még több pénzt vegyenek ki, például büntetések formájában.

És ha mindez nem lenne elegendő, a törvényen most újra szigorítottak egyet. Már nem elég az, hogy a friss sofőr egy évig keringjen próbaengedéllyel a világban, jobban mondva csak az országhatárokon belül, megkülönböztető jelzéssel, hanem tegye azt két évig, vagy amennyiben 18 éves kora előtt szerezte meg az engedélyt, négy évig tartsa kordában bizonyos szenvedélyeit, például a lakott területen belül 50 kilométer per órás sebességgel való száguldás szenvedélyét, ugyanakkor arra is ügyeljen, hogy 30 helyett csak óránkénti 27 kilométeres sebességgel haladjon a saját és mások biztonsága és testi épsége érdekében – vagyis szakítson napjaink felgyorsult életritmusával, és legyen ő a nyugalom szigete.