A múlt héten lezárult az első iratkozási kör a szerbiai felsőoktatási intézményekben. A Magyarországra felvételizők is megtudták, hogy mely egyetemre vagy főiskolára sikerült bejutniuk. Az anyaországi sajtó beszámolói szerint az idén sokkal kevesebb fiatal szeretne továbbtanulni, mint az előző években. Az Oktatási Hivatal adatai szerint ősztől 68 112-en kezdhetik el a felsőfokú tanulmányaikat. A legtöbb kar pótfelvételit hirdetett, és nagyon sok helyen maradtak még államilag támogatott férőhelyek. Szerbiában is hasonló a helyzet, hiszen a gólyák száma évek óta csökkenő tendenciát mutat. A Szerbiai Statisztika Hivatal adatai szerint a 2017/18-as tanévben összesen 256 172-en iratkoztak be az állami és a magántulajdonban levő felsőoktatási intézményekbe. A 2018/19-es tanévben kevesebben, 249 604-en kezdték meg tanulmányaikat az egyetemi karokon és a szakfőiskolákon. Tavaly mindössze 241 968-an döntöttek a továbbtanulás mellett.
Az idén az első iratkozási körben az állami egyetemi karok 33 937 férőhelyére összesen 35 093-an pályáztak. Ennek ellenére az Újvidéki Egyetem karain 2448 szabad férőhely maradt a szeptemberi iratkozási körre, a Belgrádi Egyetemen pedig több mint 3000. A Kragujevaci Egyetemre 1253-an, a Niši Egyetemre pedig 1879-en jelentkezhetnek a második körben. Lehetséges, hogy csökkent a továbbtanulási kedv a középiskolások körében?
A középiskola vége felé a tanáraink és a hozzátartozóink arra buzdítottak bennünket, hogy tanuljunk tovább, hiszen mit ér az ember ebben a világban egy középiskolai diplomával. Az idő nem őket igazolta. Manapság az érettségi után sokan külföldön vállalnak munkát a jobb megélhetés reményében. Valljuk be, sok olyan állás van, amelynek betöltéséhez nem kell egyetemi végzettség. Arról nem is beszélve, hogy ezekkel többet lehet keresni, mint egy egyetemi vagy főiskolai oklevélhez kötött munkával. A bádogosnak, a vízvezeték-szerelőnek és a háztartási gépszerelőnek manapság mindig akad munkája. Néha feltehetjük magunknak a kérdést: Minek tanultam ennyit? A szorgalmas diákok ideje lejárt. Senki sem fogja megkérdezni tőlünk, hogy milyen átlaggal végeztük el az egyetemet. A lényeg, hogy megvan a diploma.
Természetesen akadnak olyanok is, akik itthon találnak munkát vagy saját vállalkozást indítanak. Ők lényegesen kevesebben vannak, mint a külföldre emigrált társaik, hiszen a létszámstop és az alacsony munkabérek miatt sokan elővették a bőröndöket. A külföldre emigrált családok gyermekei sem térnek vissza azért, hogy Szerbiában tanulhassanak tovább. Akad példa arra is, hogy valaki egy év kihagyás után jelentkezik valamelyik felsőoktatási intézménybe. Mielőtt még azt gondolnánk, hogy a magánegyetemek sokkal több hallgatót vonzanak, mint az államiak, érdemes megtekinteni a Szerbiai Statisztikai Hivatal erre vonatkozó adatait. A 2017/18-as tanévben az egyetemi karokra iratkozók 86,8 százaléka döntött az állami alapítású intézmények mellett. A szakfőiskolák esetében a diákok 89,8 százaléka választott állami intézményeket. Hasonló aránnyal találkozhatunk, ha áttekintjük a 2018-ra és 2019-re vonatkozó adatokat.
A hallgatók számának csökkenése azzal is összefüggésbe hozható, hogy évről évre kevesebb diák van. A Szerbiai Statisztikai Hivatal kimutatásai szerint 2001-ben 78 435 gyermek született. Ez a szám lényegesen kevesebb, mint a kilencvenes években volt, hiszen 1997-ben 122 636-an látták meg a napvilágot. A 2001-ben születettek közül kerülnek ki azok, akik októbertől fogják megkezdeni az egyetemi vagy a főiskolai tanulmányaikat.
A najstudent.com internetes oldal szerint az idén a pszichológia szak volt a legnépszerűbb a felvételizők körében. Második helyen az orvosi szak áll, de ugyanolyan közkedvelt volt a gyógyszerészeti és a fogorvosi szak is. Az informatikai szakok még mindig töretlen népszerűségnek örvendenek. Ennek oka, hogy az itt végzett hallgatók a tanulmányaik elvégzése után (sok esetben még a diploma megszerzése előtt) munkába tudnak állni. Sokan iratkoztak a nyelvi szakokra, de az építészet iránt is egyre többen érdeklődnek. A közgazdasági és a jogi szakok az idén kevesebb jelentkezőt vonzottak. Ezzel szemben Magyarországon a gazdasági képzések voltak a legnépszerűbbek a felvételizők körében. A tíz legnépszerűbb szak között van a gazdálkodási és menedzsment, a kereskedelem és marketing, a pszichológia, a mérnökinformatikusi, a turizmus-vendéglátás, az ápolás és betegellátás, a programtervező informatikus, a pénzügy és számvitel, a gazdaságinformatikus, valamint kommunikáció- és médiatudomány szak.
Szerbiában ebben az évben sem voltak népszerűek a pedagógusképzések. Az Újvidéki Egyetem Természettudományi–Matematika Karán meghirdetett fizika- és matematikatanári szakra egy-egy jelentkező volt az első körben. A tanítói és az óvodapedagógusi szakokon is sok szabad férőhely maradt. Vajon ennyire elrettenti a végzős középiskolásokat a tanári hivatás? Mi lehet annak az oka, hogy évek óta hiány van matematika- és fizikatanárokból? A matematika- és a fizika szakra járó egyetemisták a szakosodásnál szívesebben választanak más lehetőséget, és kevesen maradnak a tanári szakon. Nem könnyű gyerekekkel dolgozni. A szülőkkel való kommunikáció és kapcsolattartás egyes esetekben nem egy leányálom. A sok adminisztráció, a tengernyi reform és változtatás, a dolgozatjavítással töltött álmatlan éjszakák is többeket eltántorítanak a tanári pályától. A pedagógus tekintélye ma szinte teljesen elveszett. Régen csillogó szemekkel lestük a tanító néni minden szavát. Sajnos ma már nem minden gyerek ilyen. A távoktatással járó nehézségeket látva, lehet, hogy még azok is meggondolták magukat, akik gyerekkoruk óta tanárnak vagy tanítónak készültek. Ha egy fiatal mégis a tanári szak mellett dönt, a diploma megszerzése után felteheti magának a kérdést: Vajon lesz-e egy osztálynyi gyerek, akiket tanítani tudok?
