Hosszú évek óta annyira hozzászokott a közvélemény, hogy a pedagógus-szakszervezetek figyelmeztető sztrájkot, tiltakozó megmozdulásokat időzítenek szeptember elsejére, hogy már az kelt szenzációt, ha rendben, csendben, zökkenőmentesen kezdődik a tanév. Idén is mintegy 750 iskolában 30 ezren tartanak az új tanév első napján rövidített órákat, és nagygyűléseken adnak hangot elégedetlenségüknek rossz anyagi helyzetük miatt. Hétfőn pedig a többi pedagógus-szakszervezet tagsága fejezi ki ugyanilyen formában elkeseredettségét.
(Fotó: Ótos András)
Az iskolákban és a szülők körében nem kis izgalmat keltenek az e tanévre bejelentett újdonságok. Csak „távirati stílusban” a leglényegesebbekről: ötödik osztályban kötelezővé válik az informatika tantárgy, az órarendben szerepel majd a technika és technológia nevű tantárgy és a testnevelés tárgyhoz az egészségügyi nevelés is párosul. A vállalkozási és pénzügyi alapismereteket bizonyos tantárgyak keretében szintén elsajátítják majd az ígéretek szerint a szerbiai iskolákban. Az 1800 általános iskola és középiskola közül kísérleti jelleggel 200-ban bevezetik az elektronikus naplót, amely például a szülők számára azt jelenti, hogy bármikor ellenőrizhetik gyerekeik osztályzatait, igazolt és igazolatlan hiányzását. A nyilatkozatok szerint egyelőre csak az iskolák egy részében jelenik meg a formaruha – amellyel kapcsolatban még szintén sok az ismeretlen tényező –, majd fokozatosan a többi oktatási intézményben is kötelezővé válik. Havonta egyszer az ötödikesek és hatodikosok osztályfőnöki órán a biztonságról tanulnak majd a belügyminisztérium munkatársaitól, a kábítószer veszélyei, hogyan kell viselkedni a katasztrófahelyzetekben, és hasonló témák szerepelnek majd a tananyagban. E tanévben készítik elő a gimnáziumok 2018-tól esedékes reformját és a tankönyvpiac – szintén a következő tanévre bejelentett – változásait.
A szándék jól látszik: az oktatás életszerűbb legyen, az iskola a mostaninál jobban készítse fel az életre, a felnőttkori boldogulásra a diákokat. Hogy mindez hogy is néz ki majd a gyakorlatban, hogyan sikerül egy adott iskolában, egy konkrét tanteremben, egy-egy diák életében, az még a jövő titka.
Engem évek óta az érdekel a legjobban, hogy vajon hogyan várják a diákok a tanévkezdést, a tanévet. Jóleső izgalommal? Örömmel? Szorongással? Az unalom érzése keríti hatalmába őket, hogy megint itt tornyosul előttük egy kásahegy, amelyen át kell rágniuk magukat? Az agykutatók kimutatták, öröm nélkül nincs hatékony tanulás. Ehhez még hozzátehetjük: ha a gyerekben nincs egy jó adag kíváncsiság, érdeklődés, rácsodálkozás a dolgok miértjére, akkor baj van, úgy a neveléssel, mint az oktatással. Az általános benyomás mégis leginkább az, hogy a tanulók túlterheltek, motiválatlanok, fásultak, mert Európa e részén még mindig a lexikális ismeretek felhalmozása, számonkérése a cél.
Jó néhány év távlatából még mindig elborzadva gondolok vissza arra a feladatra, amikor a nyolcadikosoknak négy nagy, XIX. századi magyar író elhalálozási évszámát kellett tudni és sorrendbe állítaniuk. Olyanoknak is beletört a bicskájuk, akik egy-két évtizeddel korábban tanári oklevelet szereztek, de nem gyakorló pedagógusok. Szerencsére azóta ilyen, aprólékos lexikális tudást követelő feladattal nem találkoztam. A közelmúltban az egyik napilap leközölte Szerbia legnehezebb egyetemi felvételi tesztjének kérdéseit, amely az általános műveltséget, tájékozottságot volt hivatott felmérni. Aki rendszeresen készült irodalomórára, nemcsak a házi olvasmányokat, hanem a világirodalom nagyjainak műveit is a kezébe vette, figyelt vegytan, földrajz és fizikaórán, az a kérdések egy részére jól válaszolt, ám aki az utóbbi években a médiában nem kísérte figyelemmel az ország és a világ társadalmi, politikai történéseit, a nagy sporteseményeket, az bizony értékes pontokat veszített, elvérzett. – Á, amit az újságíró említ, az a két véglet – legyinthet az olvasó, és valószínűleg hozzáteszi: – Élni és gondolkodni – mégpedig logikusan gondolkodni – kell elsősorban megtanítani a diákokat. Egyetértünk. Ehhez kívánunk tanárnak, diáknak és szülőnek sok sikert.
