Újságírói éveim egyik legkellemetlenebb emléke – mert van több is – a vajdasági ifjúsági Aranykesztyű versenyhez fűződik. Ökölvívásról csak elvétve tudósítottam, aznap viszont kényszerhelyzet állt elő, hisz Gáspár Misi, a sportágat kísérő kolléga, családi okokból nem mehetett Nagybecskerekre, így rám hárult a szerkesztőség által felajánlott serleg átadásának feladata.
Az átadásra a szorító közepén került volna sor, amikor azonban a köteleken át megláttam, hogy a harctér padlója véres vízben úszik, eszem ágában sem volt oda belépni az egyetlen valamirevaló cipőmben, és a ceremóniát, a szervezők megértése mellett, a fő tribünnel szemben, a szorító előtt tartottuk meg. Azóta kimondottan nem kedvelem az ökölvívást minden válfajával együtt, s ha rajtam múlna, csak azért nem tiltanám be, mert a nyomornegyedek sok ifjoncának ez az egyetlen érvényesülési és kínos kereseti lehetősége.
Az ökölvívás továbbá nagyszerű alkalom a fogadók jövedelemszerzésére, mert benne talán bármelyik más sportnál könnyebb a manipuláció, s ebből kifolyólag az összes veszély ellenére sose tiltják be.
Mi több, egyre bővül a véresnél véresebb küzdelmek választéka. Ha valami csoda folytán megvalósítanák egy orosz politikus ötletét, kapnánk még egyet, az összes eddiginél kegyetlenebbet, amivel az emberiség végérvényesen visszatérne a római gladiátorok korába.
Az orosz parlament egy szélsőjobboldali képviselőjének a jövő évi oroszországi foci-vb adta az ötletet. A szervezők ugyanis a biztonsági kérdések keretében a huligán szurkolók megfékezésének lehetőségeivel is foglalkoznak, egyelőre eredményt ígérő megoldások nélkül.
A honatya ezért meglehetősen meredek, de furcsa módon akár eredményre is vezethető ötlettel állt elő. Szerinte ugyanis a meccsek napján olyan helyen, ahol a rendőrség felügyelet alatt tarthatná az egészet, a szurkolótáborok minimális szabályok korlátozta, egy félidő tartamú fegyvertelen háborúját kellene megrendezni. Szerinte nemcsak a feszültséget lehetne ezzel levezetni, hanem a legharciasabbak egy része délutánonként és este nem a stadionban tombolna, hanem a kórházban nyögne, amivel a tribünök egyből valamivel barátságosabb hangulatú környezetté válnának. Az ötlet szerzője talán azt sem bánná, ha a szurkolóháborúkban valós áldozatok is esnének, az egészben a legjobb, hogy a fenegyerekek kemény csatájára fogadni is lehetne, sőt belépőjegyet is szedni, az új „harcművészetet” pedig drakának hívnák, aminek állítólag az orosz nyelvben és a világtörténelemben is van alapja.
A legborzasztóbb, hogy az ellenséges szurkolótáborok örömmel részt is vennének, hisz ily módon közöttük is világbajnokot lehetne hirdetni. Az ő világukban óriási dicsőségnek számítana végigverni a világ összes hasonszőrűjét.
