A klubok és a szurkolók szájízének megfelelni igyekvő fővárosi sportsajtó – legyen nyomtatott vagy elektronikus – az ősszel egy kérdés két változatát tette fel. A visszafogottabb azt szerette volna előre tudni, hogy eljuthatnak-e a C. zvezda kosarazói az Euroliga négyes döntőjére, az elvakultabb és minden realitást nélkülöző pedig a konkurenciát túlszárnyalva azt feszegette, hogy elnyerhetik-e a serleget. Ha valakinek a fejében meg is fordult a gondolat, hogy a fővárosi piros-fehérek, noha a múltban volt az ideinél erősebb csapatuk is, soha nem játszottak meghatározó szerepet a legerősebb európai klubmezőnyben, és az egykori Jugoszlávia egészét nézve nem szerezték meg azt a trófeát, amelyet a Bosna, a Cibona, a Jugoplastika és a Partizan el tudott nyerni, bölcsen elhallgatta, nehogy magára haragítsa a klub politikai és anyagi hatalmasait, akik csak a dicséretet, annak is a magasztaló formáját tudják elfogadni, ellenkező esetben az illetőkben klubgyűlölő ellenséget látnak, amit sehogyan sem tudnak eltitkolni.
Mi sem természetesebb: a ligarendszerben először játszott első szakaszt a C. zvezda nem végezte a folytatásra jogosult legjobb nyolc között. Kiderült ugyan, hogy a sokkal tehetősebb spanyol, török, görög és orosz csapatok valóban nem sokkal erősebbek, mi több, csak árnyalatbeli különbségekről beszélhetünk, a hosszú, 30 fordulós liga nem az egyéni és kollektív képességek miatt bizonyult túl nagy falatnak, hanem mert azoknál nagyobb a választék, nincs rá szükségük, hogy ugyanazt az ötöst teljesen elkoptassák, és sérülések miatt a hajrában ne legyenek versenyképesek. A Zvezdának továbbá az is komoly gondot jelentett, hogy nincs biztos helye az európai 16-ban, hanem az Adriai ligán keresztül kell azt évről évre kiharcolni. A belgrádiaknak ugyan az ABA liga nem túl nagy akadály, de benne is akad néhány igényes meccs és kellemetlen vendégszereplés, amikor teljes gőzzel kell hajtani. Még rosszabb, hogy a regionális bajnokság sorsdöntő tétmeccseinek időpontja az Euroliga hajrájával esett egybe, a szerbiai csapatok pedig egyetlen sportágban sem arról ismertek, hogy heti három fellépés ritmusban is sikeresek legyenek.
A klubban, persze, még véletlenül sem lennének hajlandók elismerni, hogy sokat akartak, amihez nem voltak adottak a feltételek. Hónapokon át hallgathattuk a klubokból a lapokba tollba mondottakat, hogy nekik Európában nincs párjuk, hogy ők a legtehetségesebbek, és hogy a törzsszurkolók óriási támogatása lesz a páratlan siker záloga. Elsősorban ez utóbbi nem volt tényező, inkább csak kikényszerített udvarlás azok irányába, akik puszta fizikai erővel a markukban tartják a klubot, és akik felelőtlensége nem a győzelmeket, inkább a rendbontások miatti büntetések sorozatát eredményezi.
A C. zvezda újra bajnok lett az ABA ligában, és őszre is indulhat az Euroligában. A túlkapáson alapuló ámító mese nem fog változni, viszont a gárda bizonyára erősen megcserélődik. Az örökös klubelnök pedig majd újra kijelentheti: Akik utálnak és gyűlölnek bennünket, most ünnepet ülhetnek...
