Rövid hír jelent meg a fővárosi sajtóban: Az 1931 és 1939 között ötszörös országos bajnok OFK Beograd csapata a hétvégi forduló után elvesztette reményeit, hogy kiharcolja a bennmaradást a szerb I. ligában, és ősztől a harmadik fokozatban, a belgrádi zónában szerepel.
A jugoszláv focinak volt egy csapata, amely ugyan nem toborzott olyan népes szurkolótábort, mint a C. zvezda, a Partizan, a Dinamo és a Hajduk, viszont kedveltnek számított minden más klub szurkolóinak körében. Az OFK Beograd csak elvétve szólt bele a „nagyok” dolgába, de mindig szép, szemre tetszetős focit művelt, ezért okkal hívták őket Karaburmai Romantikusoknak.
Hogy az OFK mennyire kedvelt volt a riválisok körében, azt az 1953-as kupadöntő is bizonyítja. Egy meccset kellett volna játszani a zágrábi Dinamóval, de három lett belőle, hisz a horvátok, miután a második pályára lépésen tizenegyesekkel elnyerték a serleget, óvást nyújtottak be, miszerint a bíró megkárosította az OFK-t! Harmadszorra a belgrádiak 2:0 arányban nyertek, s ezt a Dinamo sem kifogásolta.
A fővárosi kék-fehérek bajnoki címet a II. világháború után nem tudtak nyerni, a kupában jóval sikeresebbnek bizonyultak, játékfelfogásukból fakadóan idegenben gyakrabban játszottak telt ház előtt, mint otthon, és számos kiemelkedő játékost is kineveltek.
A 60-as években volt egy híres csatársoruk, amelyben a 7-estől a 11-es számig Spasoje Samardžić, Dragan Gugleta, Slobodan Santrač, Sreten Banović és Josip Skoblar játszottak, utóbbi a válogatott állandó tagja volt, Santračot viszont a kapitányok rendre mellőzték, noha többször is a liga gólkirálya lett. A klub első hírességei a két világháború közötti időszakban Blagoje Moša Marjanović és Aleksandar Tirnanić voltak, és a BSK alkotta az 1930-as vb-n szerepelt jugoszláv válogatott gerincét. A II. világháború után az OFK csillagai és a válogatott tagjai is elsősorban Branko Stanković és Miloš Milutinović lettek, az említett csatársor után Ilija Petković és Dragoslav Stepanović nevelkedett a Karaburmán, a chilei ifi-vb-t nyert híres csapatban Petrić volt az OFK tagja, az újabb időkben pedig onnan indult Aleksandar Kolarov és Branislav Ivanović is.
Az OFK Beograd 1911-ben BSK néven alakult meg. Többször is nevet váltottak, mai nevüket pedig 1957-ben vették fel. Mivel a fővárosban is háttérbe szorultak, állandó anyagi gondokkal küszködtek, a nagy csapás számukra az ország szétesése volt, amikor a C. zvezda és a Partizan mellett Belgrádban az Obilić, a Čukarički, a Rad, a Voždovac, a Bežanija stb. klub is eléjük került. A Szuperligában mégis tavalyig tartották a helyüket, miután azonban kiestek, nem volt megállás a lejtőn, és az I. ligából is távozni kényszerültek.
Az OFK Beograd története talán az egyik legjobb illusztrációja annak a paradoxonnak, miszerint a kérdésre, hogy a szerbiai fociban mikor köszöntenek be a szebb idők, az a válasz, hogy soha, mert a szebb idők már elmúltak.
