Mivel a doppingolás és annak feltárása örökös versenyfutás, amelyben az előbbiek azért vannak mindig lépéselőnyben, mert csak a már létező és használt szereket és eljárásokat lehet felfedezni egy bizonyos idő után, sohasem lehet tudni, hogy a dopping pontosan mennyire elterjedt. Sokan úgy vélik, hogy a sportolók, különösen az élsportban érdekeltek, túlnyomó többsége él vele, bár az is lehetséges, hogy a szám a feltételezettnél jóval kisebb. Egy biztos, a bizonyítás és eltiltás meglehetősen hullámszerű, hisz amikor a doppingellenőrség rájön egy új szer vagy eljárás használatára, mint legutóbb az orosz sportolók esetében, a vétkesek egyszerre szép számmal akadnak fel a rostán.
Az atlétika, ezt mutatja a múlt, azok közé a sportágak közé tartozik, amelyeket erősen fertőzöttnek lehet nevezni. A nemzetközi szövetség ennek elejét szeretné venni, vagyis a doppingot minél kisebb mértékűre szorítani, hisz annyira senki sem naiv, hogy elhihesse, teljesen lehetséges lenne kiiktatni, és programot fogadott el a sportág minél jelentősebb megtisztítására. Annál is szükségesebb egy ilyen akció, mert világszerte nagyon sokan hisznek benne, hogy a doppingellenes harc szinte kizárólag az orosz sportolók ellen szól, míg a nyugatiak e tekintetben, ha doppingolnak is, számos előnyt és engedményt élveznek.
Egyáltalán nem valószínű, hogy éppen így lenne, sokkal logikusabb feltételezni, hogy egyes országokban rafináltabb, nehezebben felderíthető módszerekkel dolgoznak, s leginkább nem állami szinten, ezért nehezebb betörni a vétkesek világába. Ahol sokan tudnak róla (így lehetett Oroszországban), várható, hogy találni besúgót, ami elindítja a lavinát. Ellenpélda lehetne erre Lance Armstrong esete, aki éveken át gyanús volt, de előbb sehogyan sem lehetett bizonyítékot találni, és esete függőben volt, mindaddig, míg egy volt csapattársa ki nem mondta az igazat, s azután a laboratóriumban már pontosan tudták, mit is kellene kimutatni.
A Nemzetközi Atlétikai Szövetség vezetői tisztában vannak azzal, hogy a régi esetek nagyon nehezen bizonyíthatók, így egy kompromisszumos megoldásra hajlanak. 2005 óta minden leadott minta kivizsgálható, így ezt jelölnék ki a határnak. A 2005 előtti eredmények nagyon sok esetben adnak okot a gyanúra, szerintük ezért tanácsos lenne a határév előtti világcsúcsokat, különösen a csaknem megalapozottan gyanúsakat, eltörölni. Az olimpiai versenyszámokban 26 mai hivatalos világcsúcs 2005 előtti. Ha valóban születik törlést elrendelő döntés, elsősorban az 1980-as években született csúcsokat érinti. Ezek a férfi diszkosz és kalapács, valamint a női 100, 200, 400, 800 méter, magasugrás, távolugrás, súly és diszkosz. Már talán csak az a kérdés, hogy a 2005 óta jegyzett eredmények alapján alakulna ki a világcsúcsok listája, vagy pedig a törölt rekordok számaiban egy utóbb kijelölt dátumtól kezdve indulna egy teljesen új csúcsroham.
