Tavaly ilyenkor javában folyt a háború a Nemzetközi Kosárlabda-szövetség (FIBA) és az ULEB által irányított Euroliga között. Eleve világos volt, hogy a FIBA-nak nincs sem ereje, sem eredményre vezető taktikája a sikerhez, mégsem tágítottak egészen a vereség napjáig. Az Euroliga üres fenyegetésnek vette a FIBA minden szavát, annak megfelelően járt el, és elérte a célját. Közben az egyes nemzeti válogatottak sem bűnhődtek, amelyeket a FIBA azzal fenyegetett, hogy kizárja őket az olimpiai selejtezőből, amiért elsősorban Szerbiában tört ki a pánik.
Egy év elteltével a FIBA egy meglehetősen meggondolatlan döntésével váltotta ki az ellentéteket. A szervezet ugyanis, rá sem hederítve, hogy a két legerősebb liga, az NBA és az Euroliga már rég elkészítette a jövő idényre vonatkozó versenynaptárát, azok kellős közepére írta ki a vb-selejtezőt. Világos, hogy a kluboknak eszük ágában sincs több meccsre is nélkülözni a legjobbjaikat, és vagy megtiltották kosarazóiknak, hogy a jelzett téli időszakban a válogatottak rendelkezésére álljanak, vagy pedig csak javasolták ezt, azzal a magyarázattal, hogy az amúgy is sűrűre szabott naptár miatt versenyszünetet a vb-selejtezőért nem terveznek.
Mivel az NBA-ligában és az euroligás csapatok színeiben játszanak a ténylegesen legjobb kosarasok, ha a FIBA kitart az elképzelése mellett, a válogatottak zöme igencsak tartalékos összeállításra kényszerül. Vonatkozik ez Szerbiára is, hisz ez esetben Aleksandar Đordević kapitány szinte senkit sem hívhat zászló alá azok közül, akik tavaly Rióban ezüstérmet nyertek, s noha mások is hasonló helyzetben lesznek, kérdéses a vb-re kijutás, ahol Szerbia szintén ezüstérmet védene. A válogatottban így nem lehetnek majd ott a külföldi csapatokban szereplőkön kívül a C. zvezda kosarasai sem, hisz ők is az Euroligában érdekeltek, s a belgrádi klub ennek megfelelően állást is foglalt.
A vb-t egyébként az USA bizonyos fokon újra bojkottálni fogja. Ott úgy tartják, hogy többé nincs szükségük arra a versenyre, amelyet 2010-ben és 2014-ben is nagy fölénnyel nyertek meg, noha nem Dream Team névre rászolgáló gárdával indultak, és a továbbiakban nekik csak az olimpia számít fontos válogatott-tornának.
A teljesen szükségtelen ügy ismét felelevenítette az évenként állandóan jelentkező vitát az Adriai Liga fontosságáról, hisz elég nagy azok száma, akik szerint ez a verseny csak kárára van a szerb kosárlabdának. Pedig bárki tanúja lehet, hogy egy csakis szerbiai liga meglehetősen gyönge lenne, anyagi tekintetben sem felelne meg nem csak a C. zvezdának és a Partizannak, és a visszalépés azt is jelentené, hogy Szerbia bajnoka csak a FIBA gyöngécske Euroligájában szerepelhetne. A kép teljessége itt szinte senkit sem érdekel. Valahogy szem elől tévesztik, hogy a volt Jugoszláviában is, amikor az egységes liga még véletlenül sem volt „Szerbia ellensége”, 4-5 szerbiai klubnál több nem szerepelt, és azok éppen a mai riválisokkal játszva emelték a színvonalat a lehető legnagyobb magasságokba.
