Én, kérem, úrvezető vagyok. Egy öreg, viharvert autóm van, nincs benne ABS, összkerékhajtás, központi zár és riasztó sem, van benne viszont kazettás magnó, de még az sem működik.
De téli és nyári gumiszettem, az van. Mert a szerbiai autóvezetők a november elseje és április elseje közötti időszakban kötelesek járművükön mind a négy gumit télire cserélni, amennyiben az utakon hó, jég vagy jegesedés van. Ha nincs hó és jég, a csere nem kötelező, de erősen javasolt.
Egy kicsit füstölgök amiatt, hogy a szakértők nagy része előszeretettel sulykolja azt ilyenkor, hogy potenciális tömeggyilkos az, aki szupermárkás, nullkilométeres téli gumi helyett használttal lép be a novemberbe. Én nem ellenzem a téli gumikat, mert nyilván oka van annak, hogy évszakokra külön gumifajtákat fejlesztettek ki. Az én autómon is már téli gumik pörögnek, de persze nem újak. Egyszer (régen) viszont azok voltak.
Az összeesküvés-elméletek hívei szerint a gumiipar lobbitevékenységének köszönhető a téli-nyári gumihisztéria, mert szerintük a mi éghajlati viszonyaink között bőven elég lenne a négyévszakos gumi. Én nem tudom, hogy ez így van-e, de azt igen, hogy az élet és a biztonság sok apróságon múlik. A technikai védőpajzs biztosan roppant hasznos, de ha mi nem vagyunk észnél a volánnál, a sok külső biztonsági rendszer fabatkát sem ér. A legtöbbször elég az út- és időjárási viszonyoknak, valamint az autónk műszaki adottságainak megfelelően közlekedni. Egy józan sofőr a huszonéves, ABS nélküli, kopottas gumikon guruló Opel Astrában más tempót diktál, mint a fullextrás terepjáró vezetője. Csúszós úton megnöveljük a követési távolságot, rossz látási viszonyok közepette pedig jóval lassabban vezetünk. Persze a nyári gumi nem lehet biztonságosabb télen, és jeges úton, havazásban csak télivel lenne szabad közlekedni, de sok olyan télre emlékszünk, amikor egyszer sem éreztük szükségét annak, hogy jobban tapadjon a gumink. Ilyen körülmények között annak, aki ritkán ül a volán mögé, bizony pénzpocsékolásnak tűnik két garnitúra gumit megvenni, le- és felszereltetni, tárolni, idővel új(abb)ra cserélni.
Lehet, hogy pár év múlva már az ABS, majd az összkerékhajtás is kötelező lesz, és elérkezik a nap, amikor a vajdasági rónaságon is csak lánctalpas harckocsikban lehet majd az utakat róni – kizárólag a saját biztonságunk, és nem az autóipar érdekei miatt. Addig sulykolják belénk a téli közlekedéssel járó kockázatokat, hogy lassan elfelejtünk örülni a hatalmas hópelyheknek, félünk a latyakos úttól, a hóvihar miatti szobafogságtól. Bár errefelé már fájdalmasan ritkán havazik igazán, a katasztrófahírek dömpingjében elhisszük: a mi hétköznapjaink csupa veszélyből állnak. Így lesz lassan közveszélyes szélhámos, aki ABS nélküli autóval közlekedik és felelőtlen családapa, aki légzsák nélküli autóban furikázza a családját. Ezért ha megtehetjük (sőt akkor is, ha nem), ABS-es, ESP-s, légzsákos és egyéb extrás autót veszünk, a strandszezon után pedig rögvest gumit cserélünk, mert akár már szeptemberben jöhet egy olyan hűvösebb hajnal, amikor életveszélyes lehet nyári gumival a városi közlekedés. Aztán szép lassan eljutunk a dizájnos guruló bunkerekig, amelyekben bátran lehet tövig nyomni a gázt és közben telefonnal hadonászni, mert a kaszni meg a kütyük megvédenek, és velünk nem történhet semmi baj.
És általában így is van: a baj sajnos másokkal esik meg ilyenkor.
