Európára, és remélni szeretnénk, hogy az egész világra nézve is jelentős az Európai Egyházak Konferenciájának (EEK/CEC) Újvidéken, június elején megtartott 15. Nagygyűlésének egyik legfontosabb üzenete: „Ha Európa erős hitben él, akkor valamennyien erősebbek vagyunk!” Ezért „elkötelezzük magunkat, hogy a hit átformáló ereje által hídépítőként éljük életünket.” Mintegy vezérfonalként, láncszemenként fűzve össze a véglegesített Zárónyilatkozat valamennyi tételét.
Az EEK 15. Nagygyűlésének lógója (Stanyó Tóth Gizella felvétele)
Emlékeztetőül: Budapest után (2013), június elején, Újvidék volt a házigazdája a Pravoszláv Egyház meghívására, a Szerbiai Szlovák Evangélikus Egyházzal, a Szerbiai Református Keresztyén Egyházzal (SZRKE) és az Evangélikus-metodista Egyházzal együtt e jelentős eseménynek. Az ifjúsági előtalálkozóval együtt, a tíz napig tartó európai keresztény/keresztyén rendezvényen több mint 500 protestáns, pravoszláv, anglikán és ókatólikus küldött vett részt Európa valamennyi országából, 115 egyházból, 40 nemzeti ökumenikus tanács és szervezet képviselőjével együtt, valamint jelen voltak az Európai Katolikus Püspökkari Konferenciák Tanácsának képviselői is.
Valahányszor a nagygyűlés fő helyszíne, az Újvidéki Vásár Master Központja felé mentem, azon (is) töprengtem: vajon mennyien tudhatják városunkban, hogy „Tanúim lesztek” (ApCsel 1,8) mottóval, milyen fontos ökumenikus rendezvényt tartanak? A médiumok a Katolikus portán megtartott nyitó ökumenikus istentiszteletről, az első plenáris ülésről – amelyen jelen voltak a városi, a tartományi világi méltóságok is –, ha visszafogottan is, de beszámoltak. Bejelentették a vasárnapi istentiszteletet is a különböző felekezeti templomokban, valamint a sétát a békéért a Duna-parton…
Christian Krieger, a CEC új elnöke a záró ökumenikus istentiszteleten: „Krisztust követve elkötelezzük magunkat, hogy a hit átformáló ereje által hídépítőként éljük életünket.” (Stanyó Tóth Gizella felvétele)
A nyitó istentisztelet mellett az újvidéki keresztény/keresztyén testvérek, a békeszerető emberek, jó vendégszeretőként ezeken a szertartásokon találkozhattak vendégeikkel. Az SZRKE Újvidéki Egyházközségében évek óta húzódó gondok miatt a vendégek egy autóbusznyi küldöttsége Szerémségben, Maradékon vett részt református istentiszteleten. Székvárosunkban a vendégek közül sokan a Szent György-székesegyházban, a pravoszláv szentmisén hallgatták Isten igéjét. A Mária Neve római katolikus templomban is sokan voltak, úgyszintén a szlovák evangélikus templomban és az evangélikus-metodista szentélyben. Az Örmény Apostoli Egyház a Szent Miklós-templomban fogadta a vendégeit. A szertartást követően valamennyien tiszteletüket tették az 1963-ban lebontott, a Szent Gergely örmény templomra mementóként emlékeztető emlékmaradványnál (az egykori örmény gyülekezet székháza helyén épülő Pupin-palota előtt).
Az 1994-től, Újvidék mindig más templomaiban, szerdánként megtartott békeimákat, „a közelmúltban, térségünkben nem volt háborúkat” (de amelyeknek következményeit máig érezzük), az okokat és okozatokat juttatta eszembe a délutáni séta a Duna-parton, a rendhagyó szertartás a békéért, az 1999-ben lebombázott, évek múltán újraépített, a közelmúltban átadott vasúti híd közelében. Minderre, s arra, hogy ne ismétlődhessen meg a jövőben hasonló tragédia, emlékeztessen – az EEK 15.Nagygyűlésének üzenetével együtt – az a négy szildíszfa is, amelyet, a résztvevők, s a házigazdák nevében, a különböző egyházak lelkipásztorai ültettek el, hirdetve vele a keresztények/keresztyének, a jóindulatú emberek békevágyát.
Az Európa jövőjéről, az üldözött keresztények/keresztyének helyzetéről, a migrációról, a szociális-gazdasági kérdésekről, a kisebbségekről – sorskérdéseinkről – szóló fő programokon is a hidak építésének fontosságát szorgalmazták a jelenlévők. A virtuálisakét, a szeretethidakét, valamint a valóságosakét, amelyek azon túl, hogy összekötik a partokat, a városokat, az országokat – mint a Duna is –, erősítik a békeszerető emberek közötti kapcsolatokat. Erre emlékeztetett a nagygyűlés egész ideje alatt a nyitó ökumenikus istentiszteleten, a részelemekből felépített fahíd, amely valamennyi áhítaton és a záró ökumenikus istentiszteleten is az egymáshoz, az egyházakhoz vezető oltárt szimbolizálta – az ökumené szellemében.
Az EEK 15. Nagygyűlésének Zárónyilatkozatát már megkapták e-mailben a résztvevők és az érdekeltek is. Kérdés, hogy az egyházakon kívül eljut-e Európa és a világ közvéleményéhez? A honi közmédiában szinte alig maradt nyoma…
A Nagygyűlés fő szervevői – vendégek és vendéglátók a záró plenáris ülésen (Stanyó Tóth Gizella felvétele)
Néhány gondolatát idézem:
„Az elkövetkező öt évben az új vezetőtestület, a ’govering board’, az új elnök, Christian Krieger (a franciaországi, az Elzászi, Lorainne-i Református Egyház Zsinati Tanácsának elnöke, a Protestáns Egyházak Uniójának alelnöke) feladata lesz, hogy a Nagygyűlés által meghatározott alapelvek, stratégiai célok és kiemelt témák mentén váltsa valóra a legfőbb döntéshozó testület határozatait.
Európa keresztyén egyházai elkötelezettek, hogy széles ökumenikus összefogásban, a katolikus püspökkari konferenciák európai képviseleteivel közösen tegyenek tanúságot Krisztusról Európában. A hit elmélyítésével közösségüket építve keressék az egységes fellépés lehetőségeit. A CEC feladata, hogy a tagegyházait ebben a szolgálatban hathatósan támogassa, és Európa keresztyén hangját megjelenítse.
A záróistentisztelet előtt megköszönték a Nagygyűlés szervezésében résztvevő helyi csapat, a stewardok, az önkéntesek, és a majd 150 embert összefogó Lőrincz Szabolcs főkoordinátor munkáját.
Az egyházak elkötelezték magukat, hogy tanúságtételükben a vendégszeretet, igazságosság és remény hármas irányelvét követik majd, és így működnek együtt azért az Európáért, amely békében van másokkal és önmagával. A közös tanúságtétel magában foglalja az európai társadalmak égető kihívásait, köztük a gazdasági és környezeti igazságosságot, a szociális egyenlőtlenségeket, a migrációt, az emberi jogok és a család intézményének védelmét, a kontinens biztonságát és békéjét, szemben az erőszakkal, és az Európa-szerte egyre nagyobb teret nyerő populista és nacionalista politikai mozgalmakkal.”
A Zárónyilatkozat kiemeli:
„Hálásak vagyunk a szerbiai egyházak vendégszeretetéért! Áldjuk tevékenységüket, miközben megismertük az előttük álló kihívásokat is. Olyan időszakban találkoztunk, amelyet a bizonytalanság jellemez Európában. Sokan tapasztalják meg a méltóságuk elvesztését, a kizsákmányolást, a szegénységet, és a hatalom visszaélését.
Egységben imádkoztunk a Duna-parti Újvidéken, ahol konfliktusok miatt romboltak le hidakat, és békében építették újjá azokat. Az igazságra szomjúhozva gyűltünk össze, mély aggodalommal az emberek, a kontinensünk és a világunk iránt, hogy megosszuk Jézus Krisztus Urunknak, a gyógyulást és békét hozónak az evangéliumát.
Bizony, meghallottuk Krisztus parancsát: hogy a tanúi legyünk és ezért a reményben élt életet választottuk. (…)
– Szolidárisak vagyunk az Európa határain belül és kívül élő testvéreinkkel.
Krisztust szolgáljuk az igazság keresésével és gyakorlásával, amikor arra biztatunk egyéneket, intézményeket és egyházakat, hogy tegyenek az erőszak, az üldöztetés és a kirekesztés megszüntetéséért, és erősítsék a vallás és a hit szabadságát.
– A megbékélést és a konfliktusok békés megoldását keressük.
– Az elnémítottak, illetve az egyházakon, közösségeken és világunkon kívülre rekesztettek mellé állunk, rájuk figyelünk, és őket erősítjük.
– Isten teremtésére vigyázunk, az ökológiai igazságra és az éghajlati igazságosságra törekszünk, és bolygónk fenntartható jövőjéért küzdünk.
Krisztust szolgáljuk a vendégszeretet elfogadása és felkínálása által, amikor a más hitű és vallású menekültek és idegenek iránt jószívűen elfogadóak vagyunk.
– A párbeszéd mellett kötelezzük el magunkat, amellyel bizonyságot teszünk keresztény hitünkről és tanulunk egymástól,
– amikor hallatjuk hangunkat a megosztottság, a kirekesztés és kizárás ellen, illetve az emberi jogok és a társadalmi-gazdasági igazságkeresés mellett. (…)
Hívjuk tagegyházainkat és minden népet, hogy csatlakozzanak hozzánk, s formáljuk Európát olyanná, ahol a kontinensünk és a világunk javára építünk hidakat!
Hirdessük együtt: »Tanúid leszünk«!”
