Megszoktuk már, hogy ha Amerikában kitalálnak valamit, akkor az előbb-utóbb nálunk is megjelenik, függetlenül attól, hogy vidékünkön az adott jelenségnek van-e gyökere, értelme, jelentősége. Globalizált világunkban természetesnek vesszük, hogy az Egyesült Államokban keletkező hóbortok viharos gyorsasággal meghonosodnak Angliában, Németországban, Finnországban, Oroszországban, Japánban, és a világ legtöbb országában, tehát nálunk is. Igazság szerint nem is nagyon ellenkezünk, hisz gyarló emberek lévén, mi is haszonélvezői szeretnénk lenni a nagyvilági trendeknek.
Így jártunk a Black Friday vagyis „fekete péntek”-jelenséggel is. Amerikában ez a hálaadást követő pénteki napot jelenti, amikor az emberek pulykahússal alaposan megtömött bendővel, munkaszüneti napról lévén szó, belevetik magukat a vásárlásba, és nem is akármilyen vásárlásba – ez már a karácsonyra való készülődés jegyében zajlik, aki csak teheti, ilyenkor vásárolja meg a karácsonyi ajándékot szeretteinek vagy éppen saját magának. A kapitalizmus emlőjén nevelkedett kereskedőknek sem kellett több, rájöttek, hogy akkor tudnak még nagyobb hasznot kicsikarni a vásárlóikból, illetve még több vásárlót becsalogatni üzleteikbe, ha különleges akciókat kínálnak nekik. Így lett a fekete péntek a vásárlás ünnepnapja. A jelenség az 1960-as években kapta a Black Friday nevet, és nem egész fél évszázad kellett ahhoz, hogy vidékünkön is meghonosodjon, és mára nálunk is szinte mindenki ismeri a jelenséget, sőt olyanok is vannak, akik bizonyos árucikkek megvásárlását ezen időpontra időzítik. A hazai Black Friday azonban némileg különbözik az amerikai változatától. Egyrészt nem ünnepeljük a hálaadást, és ez a péntek, az idén november 23-a, nem munkaszüneti nap. Másrészt, és ez tudomásom szerint sokkal komolyabb különbség, mifelénk nem szokás hatalmas akciókkal becsábítani az egyszerű vásárlókat az üzletbe. Persze a kirakatban ott a fekete macska, vagy egy sötét ruhás nagy orrú figura, és ott feszül a felirat, hogy Akcija! meg Sniženje!, és százalékjelek hullanak mindenfelé… Viszont ha az egyszeri vásárló belép, azonnal azt veszi észre, hogy az akció éppen a legdrágább árucikkekre vonatkozik, a 150 000 dináros televíziót 20 százalékos kedvezménnyel 120 000-ért vásárolhatjuk meg, a 100 000 dináros hűtőszekrényt 80 000-ért, az akció pedig csak akkor érvényes, ha egy összegben fizetjük ki adott árucikket, részletfizetés esetén ne is számítsunk rá. Az egyszerű vásárló pénztárcájához illő termékekre, árucikkekre azonban a leggyakrabban nincs semmiféle kedvezmény, így hiába vártuk a fekete pénteket, a 20 000 dináros televízió fekete péntek előtt, fekete pénteken és fekete péntek után is 20 000 dinárba kerül. Viszont nézzük a jó oldalát… Ennek köszönhetően nem vetjük bele magunkat a vásárlásba, és elmarad a Black Fridayt követő, Amerikában oly természetes áruvisszaváltási hullám, hisz a vásárlás ünnepét követő napokban, józan fejjel végiggondolva az egészet, az ember kénytelen belátni, hogy árleszállítás ide, árleszállítás oda, valójában nincs is szüksége az adott termékre.
