A szilveszterezés és jobbára már a karácsonyi ünnepek sem telhetnek el petárdadurrogtatás nélkül. Nem igazán tartozom azok körébe, akik különösen élvezetesnek találják ezt a „szórakozást”, és gondolom, az Olvasó sem. Márciusban lépett életbe az a közrendről szóló törvény azokra vonatkozóan, akik petárdával vagy más pirotechnikai eszközzel zavarják meg polgártársaik nyugalmát. Ezen törvény szerint 50 és 100 ezer dinár közötti összeggel bírságolható az, akit feljelentenek. Szigorú előírások korábban is léteztek, ezek főleg az illegális, utcai árusokat büntették, most viszont ez lesz az első szilveszterezés, amikor az új előírásokat alkalmazzák. Ettől függetlenül petárdát és más pirotechnikai eszközöket továbbra is árulhatnak az engedéllyel rendelkező üzletek a felnőttkorúaknak. Az új törvény szerint csak nyilvános helyeken tilos a használatuk, hisz ezzel megzavarhatják a közrendet és a nyugalmat.
Ezek szerint nem marad más lehetősége a felelőtlen szülőktől petárdát ajándékba kapott kisfiúknak, mint az, hogy saját udvarában robbantgassanak. A szomszédokat pedig ne érdekelje, mit csinál a gyerek. Szó se róla, örülök ennek a törvénynek. Korábban mindig nyakat behúzva sétáltam haza a munkából, mert telenként csatatérré változtak az utcák. Az idős néniknek és bácsiknak a csúszós utak mellett arra is gondolniuk kellett, hogy kikerüljék az iskolából hazatartó, bandákba verődött, randalírozó gyerekcsoportokat, akik csak a vicc kedvéért vetették oda a lángoló kisrudakat lábaik elé. Kétlem, hogy ez a törvény meggátolja majd őket abban, hogy továbbra is „hódoljanak” ennek a szórakozásnak, hiszen sok évszázados hagyománya az itt élőknek a lövöldözés és egyéb durrogtatás.
A kiskorúak helyett szüleiket, gyámjaikat vagy örökbefogadóikat bünteti a törvény. Iskola mellett lakom, és nap mint nap hallom, látom, hogy ezek a gyerekek most is így élik ki ösztöneiket. Eddig még egyszer sem voltam szemtanúja annak, hogy bárki rájuk szólt volna, vagy figyelmeztette volna őket, hogy amit tesznek, bizony nagyon veszélyes.
Egy ismerősöm mesélte, annak ellenére, hogy mennyire tiltja saját fiának a petárda használatát, a gyereknél mégis talál belőlük. Nem is csoda, a legolcsóbbnak darabja csak 12 dinárba kerül, bárki megengedheti magának. A modern nevelési elveket hűen betartva, ismerősöm nem szidja vagy bünteti meg gyermekét, hanem inkább kiküldi őt az erdőbe. Ott durrantgasson. Elvégre ez is egy megoldás, ami viszont a tűzveszélyek miatt nem a legjobb, a városban élő gyerekek pedig úgysem fognak kimenni a perifériára.
Nem csak az emberek fülét sérti ez, a kutyáknak az életükbe is kerülhet. Egyes pedigrés kutyafajta, mint például a német bokszer, csak akkor alkalmas a tenyésztésre, ha a feje mellett elsütött pisztoly hangjától meg sem rezzen az eb. A kutyák többsége azonban nem ilyen. Egyharmaduk még a távoli mennydörgéstől is fél, ezért elmenekül otthonról, és soha nem talál haza. A szabadkai Anima Állatvédő Egyesület tavaly kezdeményezte a pirotechnikai eszközök használatára vonatkozó törvény kiegészítését, mely arra vonatkozott, hogy ezeket csak szilveszter, illetve újév napján használhassák majd, és kizárólag a város központjában. Kezdeményezésüket Meda-törvénynek nevezték, ugyanis Meda egy szabadkai kutya volt, akit súlyos szemsérülés árán sikerült csak megmenteni és egy családhoz elhelyezni. Életének boldogsága azzal fejeződött be, hogy szívrohamot kapott a petárdázás okozta rémülettől a családi házban, amelyben menedékre lelt. Nem ő az egyetlen, évente körülbelül ötezer állat végzi így. A barátnőm kis kedvence is, egy két hónapos golden retriever, akivel karácsonyra ajándékozta meg magát. A kutyus szintén szívrohamban pusztult el szilveszter éjjelén. A gazdi nem is kezdhette volna szomorúbban az új évet.
Ebből az a következtetés vonható le, hogy bár a törvény hozzájárul a lakosok biztonságához, a házi kedvencekre nézve továbbra is veszélyes ha a szomszéd petárdákat durrogtat az udvaron. A legjobb megoldás talán az lenne, ha beszüntetnék ennek a teljesen felesleges „szórakozásnak” a műfaját, de úgy tűnik, erre jó ideig még várni kell.
