X. úr felesége lágy cirógatására, és kedvenc pörkölésű kávéjának az illatára ébredt fel. Tavaszias időt jósoltak aznapra, így a napocska első sugaraival együtt csoszogott ki előbb a mosdóba, majd az ebédlőbe, ahol a friss pékáru orrcsiklandozó gőze és lágy vaj várta. Ez a kedvence, néhány vékonyra vágott sonkával együtt, s napilapja is oda volt készítve a villa mellé, hogy kéznél legyen. Amíg ő a meleg zsömlét kenegette, felesége az ingét vasalta, mert uzsonnája már el volt pakolva a táskában, almaszörppel együtt, ahogy kell. Aztán egy gyors borotválkozás (addigra a cipő is fényes lett), neje felsegítette zakóját, megkötötte nyakkendőjét, és X. úr elindult az irodába.
Út közben napi teendőiről gondolkodott. Több találkáját észben tartotta, de nem mindet. Erről titkárnője tájékoztatja majd, miután ő is elébe készítette a forró presszót, a szaklapok ott sorakoztak az íróasztalán, s a hívások listája is pedánsan oda volt készítve.
Nem volt könnyű napja X. úrnak. Már csak egy jó estebédre vágyott, meg egy forró fürdőre, este pedig kedvenc focicsapata játszott kupameccset. Az is eszébe ötlött, hogy össze kellene gereblyézni a lehullott avart, de amint a kocsifelfutóra ért, látta, hogy a levelek katonás rendben már zsákban állnak a szemetes mellett.
A vacsora meglepetés volt. Kedvenc ragulevese került a terítékre, s először az ősszel töltött káposzta gőzölgött a fazékban, jófajta füstölt bordával. A káposzta már megfelelő savanyúságú volt, de ez nem volt minden, mert rétes is került az asztalra, túrós, meggyes és almás. Mindegyikből szedett, s ette jóízűen egy pohárka merlot-val, a szivarka vaníliás illatát viszont már a nappaliban élvezte, kényelmes karosszékében, amely mellé már el volt készítve meleg szobapapucsa és köntöse. A fürdő előtt még szunyókált egy kicsit, második szivarkáját pedig a verandán füstölte el, s addigra tele is lett a kád forró vízzel, és azzal a fürdősóval, melyet még a névnapjára kapott kedvesétől.
A meccs dinamikus volt. X. úr kedvenc csapata nyert, így még jobban esett az a jéghideg sör, amelyet az asszony hozott neki a hűtőből. A komlóital aztán kellemesen elálmosította X. urat, így a háló felé vette az irányt, mert az irodában holnap is nehéz nap várt rá…
… X úr ekkor felriadt. Megszakadt a szép álma, mert hajnalra már nagyon kellett neki WC-re mennie, s halkan kisurrant a kisdolgát elvégezni, mert felesége még az álmok álmát aludta, s egy istenért sem merte felkelteni. A kihűlt konyhában gyorsan megfőzte a feketét, uzsonnával bíbelődni már nem volt kedve, kiválasztotta a legkevésbé ízléstelen nyakkendőjét, zakójáról pedig mosószeres vízzel próbálta eltávolítani azt a foltot, amely már napok óta ott éktelenkedett a hajtókán. Sietnie kellett a csípős reggelen, mert lekési a városi buszt, s főnöke már a múltkor is fizetéslevonással fenyegette.
A meló aznap egyhangú volt, tetejében a menzán valami megfejthetetlen állagú egytálételt szolgáltak fel, amelyből lehetetlenség volt jót és eleget enni. A lelket már csak az tartotta benne, hogy munka után betér a közeli kiskocsmába, s néhány felessel ünnepli meg a november 19-én, a férfiak napját. Ennyi elvégre jár az erősebb nemnek – gondolta, de azért a kobakjában végig az motoszkált, hogy nem szabad elmaradni, mert akkor otthon soha véget nem érő fejmosás vár rá.
X. úr már hat óra tájban hazaért. Felesége ferde szemmel nézett rá, így inkább kiment avart kaparni, s megpróbálta felidézni előző éjjeli álmát, meg a rétes illatát.
