– Részeg vagyok. Nem megyek sehova, és te sem mész! – jelentette ki a fiatalember a barátnőjéhez fordulva.
– De én megyek. Lefoglaltuk a helyet a diszkóban – válaszolt a barátnő, miközben egy közös barátjuk várt rájuk.
– De nem mész! Ha elmész, szakítunk – közölte a feltételeket a fiatalember, aki még talán a huszadik életévét sem töltötte be. A kávézó csak rájuk figyelt. Nem is lehetett másként, hiszen az ittas fiatalember képtelen volt halkan, udvariasan kommunikálni. Hol megfenyegette a barátnőjét, hogy megveri, hol arra figyelmeztette, ha megcsalja a lány: „jaj neki”, hol pedig győzködte: inkább hozzájuk menjenek haza a diszkó helyett. Mert ugye ott is lehet inni. A lány pedig végig viccesnek találta a helyzetet, nevetgélt és nyugodt hangon könyörgött a fiújának: menjen ő is velük táncolni. Hosszan magyarázta a lány, ő nem részeg és nem is kíván inni, ugyanakkor láthatóan tetszelgett a szerepében, korántsem érezte kínosnak a helyzetet, hiszen: a fiú odáig lehet érte. Az viszont egy pillanatig sem volt furcsa, hogy miután a fiúja részegen hol ordítozott vele és fenyegetőzött, hol a lelkére próbált beszélni, hogy maradjanak együtt, végül mégsem ment velük. A fiú folytatta az ivást, a lány pedig azzal a közös baráttal ment el diszkóba, akit a részeg fiatalember igyekezett a barátnője előtt megszégyeníteni.
Talán nem tipikus viselkedési forma ez a fiatalok körében, de sajnos tipikus kezdete lehet egy rosszul működő, és drámával végződő párkapcsolatnak. Hiszen hogyan lehet a fenyegetés jó eszköz arra, hogy magunk mellett tartsunk valakit, különösen, ha a fenyegetést be is tartjuk végül. És ugyan az alkoholmámoros állapot mennyit emel a vonzerőn?
Októberrel bezárólag Szerbia területén ebben az évben összesen 4561 olyan bejelentés érkezett a rendőrségre, amikor családon belüli erőszakra kellett reagálni a rendőröknek. Statisztikai adatok szerint 15 százalékkal nőtt a bejelentések száma. Ugyanakkor a családon belüli erőszaknak ebben az évben 37 halálos áldozata volt. A legtöbben nők: feleségek, élettársak, nagymamák, de édesapa, nagyapa is volt köztük, illetve a gyerekeket sem kímélte ez a jelenség.
Ebben az évben Vajdaság területén történt a legtöbb olyan tömeges gyilkosság, amit családon belüli feszültség váltott ki.
A családon belüli erőszakkal nem csak a balkáni országoknak, így nem csak Szerbiának kell megküzdenie. Világméretű probléma ez. A patriarchális társadalmakban azonban sokszor nehezen észrevehető jelenség, hiszen az erőszak a négy fal mögött marad. Az erőszak áldozatai pedig nagyon nehezen tudják magukat rászánni arra, hogy változtassanak a helyzetükön, hiszen „elválni szégyen, mit szólnak majd a szomszédok”. Az egy pillanatig sem fordul meg a fejükben, hogy az erőszak nem az ő hibájuk, hanem erőszaktevőjük szégyene. Az erőszakoskodókat pedig meg kell büntetni azért. Az új büntetőjogi törvény szerint szigorúbb büntetéssel sújthatják az erőszaktevőket. És ami talán még fontosabb, minden egyes bejelentést regisztrálnak majd a rendőrségen, így az erőszakoskodókról kartont vezetnek majd, hogy azok, akik családon belüli erőszak okán kerülnek bíróság elé, többé ne hivatkozhassanak a példás családi életre, vagy a büntetlen előéletre.
És talán a bírósági eljárások is felgyorsulnak, eddig ugyanis a családon belüli erőszakkal kapcsolatos perek évekig elhúzódtak. Tovább tartott egy bírósági eljárás, mint ameddig az áldozatok a biztonságos ház valamelyikének falai között meghúzhatták magukat. Amíg a perek éveket vettek igénybe, addig a biztonságos házban egy áldozat csak akkor maradhatott egy évnél tovább, amennyiben az élete forgott kockán.
Az új törvényes előírások szerint a családon belüli erőszak bejelentése után, amennyiben a rendőrök úgy ítélik meg, hogy szükség van rá, 48 órás előzetesbe helyezhetik az erőszakoskodót, sőt az ügyészeknek és a bíróságnak is 24 óra alatt kell reagálniuk, így a bíróság 30 napos elzáratást is megszabhat. Ezek után, amennyiben arra szükség mutatkozik, az erőszaktevőt távolítják el a családból, nem pedig az áldozatokat.
A törvény azonban ezúttal sem tud mindenre választ adni, így arra sem, hogy mi lesz akkor, ha az anyagilag bizonytalan helyzetű áldozat magára marad. Miben tud az állam segítséget nyújtani, hogy az áldozatokat önállósítsa? És egyelőre még az is képlékeny, hogy az erőszaktevővel mi lesz, miután letöltötte büntetését: új áldozatot kereshet, vagy visszatér régi áldozatához, esetleg gyógykezelésre kell majd járnia? És ugye, ki mutat pozitív példát az egyre inkább sérült családi háttérrel rendelkező fiataloknak?
