Holnap lesz a Szakszervezeti akciónap. Április 2-án, egészen véletlenül a szerbiai elnökválasztás napján. Arról, hogy ez a nap legyen a Szakszervezeti akciónap 1993-ban, fennállásának huszadik évfordulóján döntött az Európai Szakszervezetek Szövetsége (ETUC). Erre a napra azért van szükség, hogy az év többi napjaihoz viszonyítva április 2-án ez a szervezet nyomatékosabban rámutasson azokra a gondokra, bajokra, amelyek az EU tagországainak dolgozóit sújtják.
Mint például a megszorító intézkedések. A napokban találkoztam egy osztrák barátommal, aki a korábbiakhoz képest igen sokat panaszkodott ezekre a megszorító intézkedésekre, amelyek többek között az európai szociális modell leépítését eredményezik. Itt van például a gyerekpótlék, amit az osztrák kormány megvonni szándékozik azoktól a vendégmunkásoktól, akiknek gyerekei nem az országban élnek, valamint a nyugdíjaztatási rendszerben is vannak szigorítások, ami a barátomat is hamarosan érintheti, és a bérek nagysága sem alakul kedvezően.
Az elmúlt öt évben az inflációhoz igazított bérek reálértéke évente folyamatosan csökkent, az előző öt évhez viszonyítva, csaknem minden európai országban, köztük Magyarországon is. A reálbérek csak Németországban, Lengyelországban és Bulgáriában emelkedtek.
– A bérek elkezdenek ugyan emelkedni, de még sokat kell tenni annak érdekében, hogy elérjük az előző periódus szintjét – állapította meg Esther Lynca, az ETUC titkára, és hozzáfűzte: – Ezt nemcsak a munkások és családjaik bánják meg, hanem a munkaadók is. Az emberek kevesebbet tudnak költeni, és ez kihat a gazdaságra is, ami egyáltalán nem jó.
Osztrák barátom egy példát említ, az idős emberek ellátását. Egyre kevesebben tudják az állami vagy magánintézmények 4000–5000 eurós havi költségeit fizetni, ezért egyre több a külföldről érkező ember, akik ezt az ápolói munkát otthoni környezetben 1000 euróért is elvégzik, sőt helyben biztosítva van számukra a koszt és kvártély. Szerbiából is sokan élnek ezzel a lehetőséggel.
De nemcsak idősek ápolását vállalnak innen, hanem sok más munkát is. Sokkal olcsóbb mondjuk házat építtetni egy itteni kőművessel, mint az osztrákkal, ahogy az autóbuszok, a teherautók vezetését is olcsóbban vállalják el, mint az ottaniak…
Ha Esther Lynca eszmefuttatását folytatom, akkor ez azt jelenti, hogy az elkövetkező években emelkedni fognak Szerbiában a bérek. Szerbiában ugyanis nagyon kevés ember – gondolok itt a foglalkoztatottakra, nem a vállalkozókra és politikusokra – keres 500–600 eurónál többet. Talán egy-egy cég igazgatójának bére éri el vagy haladja meg az Ausztriában ápolóként dolgozó hazánkfia bérét. De ha ezek az emberek ezt a pénzt hazahozzák, és itt költik el, akkor ez hatással lesz a gazdaságra is, fellendülhet az ipar, és hamarosan Szerbia dolgozói is jól fognak keresni.
De hagyjuk április elsejét, beszéljünk inkább másodikáról. Mármint a Szakszervezeti akciónapról és az ETUC-ról.
Ennek a szervezetnek 36 országból 87 tagja van. Magyarországról a legtöbb, hat szakszervezet (ASZSZ, LIGA, MOSZ, MSZOSZ, SZEF, ÉSZT).
Több mint 60 millió embert tud, illetve tudna mozgósítani. Ekkora ugyanis a tagsága.
És még ennél is nagyobb, ugyanis még négy megfigyelő ország hét szakszervezete is részt vesz e szervezet munkájában. Valamennyi a volt Jugoszlávia térségéről. Szerbiát a két legerősebb szakszervezet képviseli, a Szerbiai Önálló Szakszervezetek Szövetsége (SSSS) és a Függetlenség Ágazati Szakszervezetek Szövetsége (UGS Nezavisnost).
Ha majd Szerbia (Bosznia, Montenegró, Macedónia) is tagja lesz az EU-nak, akkor ezek a szakszervezetek is teljes jogkörű tagjai lesznek az ETUC-nak.
Addig is csak üzenhetünk Európa felé. Azt, hogy béreink alacsonyak, a munkanélküliség magas, hogy egyre több a fiatal értelmiségi, aki elhagyja az országot. És azt is, hogy Szerbia polgárainak kevés hányada hisz a szakszervezetekben. Egy felmérés szerint a megkérdezettek alig 20 százaléka úgy-ahogy megbízik bennük, csak nagyon kevesen, mindössze 2 százalék, ami azt jelenti, hogy 100 000–120 000 ember pedig elszánt a szakszervezetek iránt, és véli, hogy a szakszervezetekben a jövő. Ez a szám körülbelül megegyezik a szakszervezetekben dolgozók vagy volontőrködők számával.
Hogy ez miért van így?
A véleménykutatás arra is választ ad, de erről ezúttal nem szólok, mert nem szeretném a kampánycsendet megsérteni.
