A Felső-Dunán, Deggendorf és Hofkirchen között, január 4-én robbanásszerű árhullám keletkezett. Három nap alatt ezeken a vízmérőkön a vízszint a csúcsra emelkedett, és mindössze négy centivel maradt a legnagyobb víz – a hivatalos adatgyűjtés kezdete óta mért legnagyobb – szintje alatt. Az árhullám a két következő vízmérőn ugyan ellaposodott, de Mathausennál ismét felpörgött, és egyetlen centivel maradt a legnagyobb víz szintje alatt, majd a Bécs melletti Korneuburgnál is a csúcs küszöbéig emelkedett. Az árhullám tájainkra ellaposodva érkezett, ami alatt azt kell érteni, hogy a vízállás nivógramja ellaposodott, az áradás időtartama azonban növekedett.
Ez az árhullám január 7-én érte el Bezdánt, és öt nap alatt +197-ről +491-re emelkedett a vízszint. Hajszál híján háromméteres áradásról van tehát szó. A rövid lélegzetvételű árhullámokra jellemzően a szóban forgó is folyamatosan laposodott, Újvidékre január 8-án érkezett, és hét nap alatt 160 centivel emelte a víz szintjét. Aztán az árhullám úgymond kifulladt, völgymenetben már alig eredményezett vízszintemelkedést. Visszakanyarodva Bezdánhoz megállapíthatjuk, hogy az említett vízállás mindössze kilenc centivel marad az első fokú árvízvédelmi készültség szintje alatt. De ne gyulladjunk be! Egyrészt azért, mert azt meglehetősen alacsony szinten határozták meg. Másrészt azért, mert már elvonult.
Még mielőtt az illetékesek észbe kaptak volna. Márpedig, időben szólunk, bizonyos dolgokra fokozottan figyelniük kell.
A bezdáni ugrásszerű vízszintemelkedés csak részben magyarázható az ottani mederszelvény jellegzetességeivel, amely nagyban különbözik az újvidékitől. Ennek a tényezőnek tudható be, hogy ezen a két ponton a vízszintemelkedések a mederteltségtől függően igencsak eltérő értékeket mutat(hat)nak. Amire oda kell figyelni, az nem házunk táján bontakozik ki, de itt fejt ki hatást.
Az ősszel már foglalkoztunk a mesterségesen kialakuló árhullámok anatómiájával, és úgy tűnik, most is ezzel a jelenséggel állunk szemben. A világháló nyújtotta lehetőségeknek köszönhetően megállapíthatjuk, hogy a robbanásszerű árhullám valójában két ponton alakult ki. Értsd: mindössze kettőn. De ez elegendő volt, hogy ennyi vizet kapjunk. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy tél van, és a csapadék nagy része most még hó formájában van a vízgyűjtő terület Bécs feletti részén. Nem úgy mint ősszel, amikor a cseppfolyós hullott. Nem árt megismételni, hogy a tájainkon keresztülfolyó Duna-vizek többnyire Bécs feletti eredetűek, és nem a síkvidéken hullott csapadékból valók.
Annak ellenére, hogy a vízállások megfigyelése, mérése, előrejelzése… hosszú hagyományokra tekint vissza, azok adatai nem a mostani mederről szólnak. Az mostani őszi–téli vízszintek tájainkon már huzamosabb ideje a középérték és a mindenkori legmagasabb közötti tartományban alakulnak, téli kisvizeknek nyoma sincs. Ennek ellenére a vízgyűjtő felső szakaszán a hóvízkészlet folyamatosan növekszik, január 17-én először haladta meg a tíz köbkilométert, napokkal korábban kilenc sem volt. Mennyi az ennyi? Sokkal kevesebb, nagyjából kétharmada a mindenkori legnagyobbnak, de többszöröse a sokéves átlagnak. Figyelembe véve az időjárás alakulását, napokon belül ennél több lesz/lehet, és a hóvízkészlet halmozódásának időszaka még további másfél-két hónapig is eltarthat.
Nem kiabálunk farkast, nem jósolunk árvizeket. Azt a dolgok pillanatnyi alakulása alapján nem is lehet. Csakhogy a két ponton kipattant robbanásszerű és rövid lélegzetvételű árhullám eredményezte itteni vízszintemelkedés figyelmeztet. Üzeni: máshogy is alakulhat, mint korábban. Gorombán körvonalazva: veszélyhelyzetet teremtene, ha a mostani (növekvő) hóvízkészlet esős időszakban olvadna le, és vízhozadéka középvízállásokra futna be tájainkra.
