A Magyar Nemzeti Tanács 2012. december végi ülésén elhangzott, hogy hamarosan megkezdődnek a Szabadkai Egyetem létrehozásának előkészületei. Írásom magánvélemény a megalapítandó egyetem lehetséges filozófiájáról és a magyar tudományos tradícióból való táplálkozás szükségességéről. Ez a tradícióból való táplálkozás azonban haladó konzervativizmus kell, hogy legyen, mely a korszerűség követelményét hangsúlyozza a nemzeti hagyományra épülve. Kétségtelen, hogy a Szabadkai Egyetem létrehozásának jelzés értéke, üzenete van. Egyszerre kíván alternatívát nyújtani a nem anyanyelven folytatott tanulmányokkal és az elvándorlással szemben. A tervezett egyetemnek azonban egy időben kellene megfelelnie a korszerűség, a megváltozott tanítási-tanulási paradigma követelményeinek is. Így lenne képes valós célját betölteni, modern tanulási környezet keretében korszerű, használható ismereteket átadni.
Szerkezeti kérdésekben nem foglalnék állást, nem is tisztem, vannak, akik ehhez sokkal jobban értenek, valószínű, hogy az egyes szakok akkreditációja miatt minden tudományterületen szükség lesz bizonyos számú minősített, doktori fokozattal rendelkező oktatóra. Így a Magyarországon oktató tanárok tudására és munkájára is számítani kellene, és biztos vagyok benne, hogy a délvidékről elszármazott tanárok közül többen is szívesen részt vennének a munkában. Gyakorlati kérdésként jelenhet meg a fizikai távolság és egy nélkülözhetetlen könyvtár alapításának nehézségei és költségei is. Erre egy új tanítási-tanulói paradigma, és a világhálón elérhető, hiteles források adhatnak választ.
Nyíri Kristóf filozófus, akadémikus rámutat, hogy ma, amikor a világháló uralkodó kommunikációs közeggé válik, a tanulás, tanítás területén a hagyományos korlátok fokozatos leomlásának vagyunk tanúi. Megfontolandó tehát a kőegyetem mellett a XXI. századi online egyetem ideájának integrálása is a jövendő szabadkai intézménybe. Ez a gyakorlatban azt jelenthetné, hogy egyes szemináriumok internetes oktatási környezetben lennének megtartva, a dolgozatokat a már működő egységes tanulmányi rendszereken keresztül lehetne eljuttatni az oktatóhoz, az órák anyaga pedig szintén online lenne elérhető. A tanár–diák-interakció során követendő példa lehet, melyet a nyugati egyetemek alkalmaznak, mindennapi technológiák segítségével, e-mailben, és valós időben, Skype-on vagy Facebookon kommunikálnak a résztvevők.
Az internetes szemináriumok gondolata azonban nem jelenti azt, hogy kevesebb tanárra lenne szükség, és nem tudná kiváltani a személyes kontaktust sem, hiszen az egyetem egyik alapvető funkciója a tanár–diák-interakció, és a hallgatók tanulmányaik során egyes oktatók tanítványaként hivatkoznak majd magukra. Magam is legtöbbet a tanároktól, a velük való személyes kapcsolatból és nem a könyvekből tanultam. Maga a képzés döntő része a kampuszon történne, hiszen a csupán internet alapú rendszerek a hallgatókat megfosztják a kapcsolati tőke megszerzésétől. Az egyetem évei alatt megszerzett ismeretségek válnak ugyanis a későbbiekben a legmeghatározóbbá az életünkben.
Egy modern egyetem alapja ma a tanításhoz és tudáshoz való hozzáférés új, virtuális tér által nyújtott előnyök kihasználása. Az 1990-es évek nagy felfedezése a világháló, és az időtől és tértől függetlenül elérhető tartalom. Az utóbbi évtizedben jelentős változás figyelhető meg a magyar kulturális (alapvetően irodalmi és történeti) hagyomány továbbításában. A változást környezetük sajátosságaira lefordítva elmondhatjuk, hogy ez a változás a külhoni magyar közösség számára lehetőség, hiszen határokon és akadályokon átívelő jelenségről van szó.
Veretes metafora, hogy a világháló relatívvá teszi az időt és a távolságot, ahogy ezt korábban a közlekedési eszközök, különösen a vasút és a repülőgép tették. A szabad elérésű tudományos szövegek a világhálón azonnal olvashatók. Habár a magyar nyelvű tankönyvek szomszédos országokba való exportjára az elmúlt évtizedekben nem volt egyértelműen tiltó szabályozás, tehát az irodalmi művek áramlását hivatalosan és formailag sohasem tiltották még, mégis még az 1990-es évek középén erős volt a cenzúra ezen a téren, és a reciprocitás elve is érvényesült. A könyveket kézbesítés előtt, vagy határátlépéskor egyszerűen elkobozták. A világhálón elérhető, szerkesztői rendszerben létrehozott, tehát hitelesítési folyamaton keresztül ment tudományos munkák mind nagyobb számban érhetők el ingyenesen, és akadályok nélkül. A Nemzeti Kulturális Alap által támogatott folyóiratok ma már 6 hónapon belül kötelesek online elérhetővé tenni anyagaikat.
Nyíri Kristóf rámutat, hogy a középkori egyetemek egyre kevésbé a szóbeli kommunikáció helyszíneit jelentették, és egyre inkább a helyet, mely a könyvgyűjteményeknek adott helyett. Így a modern egyetem is a könyvtár mint a tudás megszerzésének helyszíne köré épül. Egy gyűjtemény létrehozása azonban rendkívüli logisztikát, tervezést és költségeket kíván. A világhálón azonban a digitális művek tárolásának nincs fizikai akadálya, hiszen a polcok szerepét a mind olcsóbb és egyre növekvő digitális tárhely tölti be. Éppen ezért a tudáshoz való hagyományos, nyomtatott könyv alapú hozzáférés módját a Szabadkai Egyetem esetében ki kellene egészíteni a digitálisan rögzített munkák tanulási folyamatba történő bevonásával. Ennek előnye az is, hogy a nyomtatásban csupán 1-2 példányban elérhető kötetek helyett a világhálón egy adott művet korlátlan számú hallgató érheti el.
Természetesen tisztában vagyok vele, hogy nem minden mű érhető el online, mégis, a legújabb, legkorszerűbb munkák már digitálisan is hozzáférhetők, mind gyakrabban ingyenesen is. Szabadjon egy személyes példát hoznom, Ujváry Gábor történész 2010-ben megjelent A harmincharmadik nemzedék – Politika, kultúra és történettudomány a „neobarokk társadalomban” című, egyetemi oktatásban használt kötetét például a Ráció Kiadó ingyenesen elérhetővé tette a MEK rendszerén keresztül csupán három évvel a megjelenése után. A nyomtatásban már létező és nagyrészt történeti jelentőségű magyar nyelvű anyagok digitalizálásában és ingyenes közzétételében legfontosabb szerepe és elévülhetetlen érdeme az OSZK keretein belül működő Magyar Elektronikus Könyvtárnak van. A MEK online felületének kifejlesztésére 1996-ban került sor, miután magánszemélyek is hozzáférést kaptak a világhálóhoz. 1999-ben az Országos Széchényi Könyvtár felvállalta, hogy otthont ad a MEK projektnek. A felhasználók a legkisebb mértékben és a legegyszerűbb eszközökkel is részt vehetnek a könyvtár fejlesztésében és az állomány gyarapításában. A MEK-en belül fontos szerep jut a Hungarológiai Alapkönyvtárnak is, melyet a világ számos pontján működő magyar tanszékeken használnak, és használtunk mi is kollégáimmal a koreai Hankuk University of Foreign Studies-on is. Mivel a MEK teljes anyagát a magyar olvasók ingyenesen és földrajzi helyzetüktől függetlenül elérhetik, így a nyomtatott könyv világában tapasztalt, a könyvek szabad áramlásának gátat vető államhatárok ilyen funkciója megszűnik.
Egy korszerű szabadkai magyar egyetemnek örülnék.
