Kevesebb mint egy hónap leforgása alatt immár másodszor alakult ki robbanásszerű áradás a Duna felső szakaszán. A mostani annyiban különbözik a január 4-én kialakultnál, hogy a vízszint sokkal magasabbra emelkedett. Akkor az árhullám csúcsa – mind a deggendorfi, mind a hofkircheni vízmérőn – centiméterekkel maradt a mindenkori legmagasabb alatt, ez alkalommal viszont magasan túlszárnyalta az akkori értékeket. Mindkét vízmérőn úgymond megdőlt a legnagyobb víz értéke.
Deggendorfnál január a 29-i +282-es szintről február 4-éig +570-re emelkedett a vízszint, 30 centiméterrel magasabbra, mint bármikor korábban, majd lassú apadás kezdődött. Hofkirchennél január 29-én +282, február 4-én viszont már +520 centimétert mutatott a vízmérő, negyven centivel többet az eddig mért legmagasabbnál.
Ez az árhullám a Bécs melletti Korneuburgnál már a csillapodás jeleit viselte magán, a január 29-ei +247-ről 31-ére +486-ra emelkedett, majd február 5-éig hullámzóan, 490 és 450 között alakult a vízállás, mintegy 2 méterrel a legnagyobb víz alatti szinten. Ez a csillapodás Wildungsmauernál is észlelhető volt, a két nap alatt kialakult 2,5 méteres áradást követően hullámzó vízszint alakult ki egy méterrel a legnagyobb víz szintje alatt.
A Közép-Dunán a medermorphológia és a kisebb víztüköresés következtében a mért értékek másképp alakultak, a vízszint emelkedése azonban így is kifejezett. Budapestnél a január 31-ei +206-ról február 5-ég +522-re emelkedett a vízszint. Öt nap alatt több mint háromméteres áradás… Ez sok! Még akkor is, ha már küszöbön a tetőzés.
A bezdáni vízmérőn is öt nap alatt háromméteres áradást észleltek, azzal a különbséggel, hogy lassan ugyan, de tovább árad. Ebben a pillanatban még nem tetőzött a folyó, öt nap alatt: 1-jén +122, 5-én +422 és tovább árad, az előrejelzések szerint szombaton arasznyira lesz az elsőfokú árvízvédelmi szinttől. Újvidéknél a mederszelvény jellegzetességeiből kifolyólag a vízszint emelkedése nem volt ennyire kifejezett, február 2-ától 5-éig kevesebb mint másfél métert áradt, és minden bizonnyal az elsőfokú árvízvédelmi szint alatt fog tetőzni a hétvégén, gondolatnyival +400 cm feletti értékkel.
Úgy tűnik, hozzá kell szoknunk a hirtelen kialakuló, rövid lélegzetvételű, ugrásszerű vízszintemelkedésekhez. A vízügyekkel foglalkozó szakemberek szerint ez az irányzat idővel – az éghajlatváltozás következtében – egyre kifejezettebb lesz.
De mind a szóban forgó, mind a korábbi ugrásszerű áradás némi jövőbetekintésre kényszerít. Arról van ugyanis szó, hogy a Duna vízszintjét február vége +300 feletti értéken, tehát középszinten találhatja. Az ekkora vízre befutó tavaszi áradás gubancokat szokott eredményezni. Ez idén azért tűnik fenyegetőnek, mert a vízgyűjtő terület felső szakaszán a hóvízkészlet – kétszeri jelentős „érvágás” ellenére is – folyamatosan nőtt, és február 1-jére meghaladta a 11, más források szerint a 12,3 köbkilométert. Tudni kell, hogy a sokéves átlag csupán 8 köbkilométer.
Ezek az adatok figyelmeztetnek. A számok özöne egyelőre „csak” arra hívja fel a figyelmet, hogy tavaszi nagy vízre az idén – még ha nem is örülünk neki – igen jó esélyeink vannak. Hogy bekövetkezik-e, vagy sem, azon múlik, hogy a hóvízkészlet esőzésekkel vagy „szárazon” érkezik majd tájainkra.
