Szerbia több városában is tiltakozó felvonulásokat, tüntetéseket szerveztek 2022-ben, így szerették volna megakadályozni, hogy a dél-szerbiai Jadar folyó völgyében egy olyan projekt megvalósítása vegye kezdetét, mely a 21. század kőolajának nevezett értékes fém, a lítium bányászatát tenné lehetővé. Akkor a projekt felfüggesztése némiképpen lenyugtatta a kedélyeket. Az illetékesek közül azóta azonban többen és többször is megszólaltak, rámutatva, hogy nem tettek azért pontot a történet végére, illetve arra utaló megjegyzéseket tettek, hogy esetleg újra kellene tárgyalni a témát. Az illetékes bányaügyi minisztériumból is kiszivárogtak olyan kijelentések, miszerint nincs döntés a projekt esetleges folytatásáról, majd olyanok is, melyek szerint csak felfüggesztésről van szó és az újraindításról is dönthetnének, ha valamiféle megállapodás jönne létre.
Szerbia fehér aranya – mert a lítiumot így is nevezik, értékes mivolta végett – ismét a figyelem központjába kerülhet, hiszen a közelmúltban a még ügyvezetőként aktuális bányaügyi miniszter asszony is utalt rá, hogy újra kellene tárgyalni, újra kell gondolni a projekt esetleges megvalósítását. Szerbia délnyugati részén ugyanis elméletileg és a mostani tőzsdei árakat alapul véve valóban dollármilliárdok lapulnak a földben. A készlet annál inkább vonzó lehet, hogy a nemzetközi ellátási és szállítási láncok szakadozása közepette, az Európai Unió kézzel fogható közelségében mintegy 2,3 millió tonna lítium-karbonátot rejt a föld mélye. Az uniós nagy zöldítési projektek részét képezi az elektromos járművek térhódításának támogatása. A járműveket akkumulátor üzemelteti, azok gyártásához pedig lítiumra van szükség. Ha csak az üzleti logikával érvelünk, akkor ez egy big-business lenne (valakinek), de elemzők szerint a térség, illetve az egész ország gazdasági fejlődését jelentősen felturbózná a kitermelés. A környezetvédők viszont a másik oldalon szintén jelezték, semmiképp sem fogják megengedni, hogy a szerintük jelentős környezetszennyezéssel járó projekt megvalósuljon.
A helyzet az, hogy egy viszonylag elmaradott térség mezőgazdasági földterületeit fel kellene áldozni, az esetleges kitermelés azonban az ország gazdasági fejlődését jelentősen elősegítené. Dubravka Đedović Handanović energiaügyi és bányászati miniszter asszony a napokban ismét megemlítette a témát, amikor azt mondta, újra át kell gondolni, milyen előnyökkel és hátrányokkal járna, ha mégis jóváhagynák a lítium kitermelését. Az állami televízió műsorában vendégeskedve „Isten ajándékának” nevezte az országban fellelhető lítiumot. Azt követően azt is hozzátette, hogy „milliárdokon ül” Szerbia, ezért a közeljövőben megalakuló új szerb kormánynak ismét mérlegelni kell a kitermeléssel kapcsolatos lehetőségeket.
A történet egészen 2004-ig nyúlik vissza. A NATO-bombázás és a vérzivataros délszláv háborúk következményeit még csak kezdtük kiheverni, amikor jött egy első hallásra szenzációnak tűnő bejelentés: Szerbia délnyugati határszélén hatalmas kincsre bukkant a Rio Tinto. A brit-ausztrál bányaipari óriás kutatásai a vártnál is jobb eredménnyel jártak. Az elemzések azt mutatták, a Jadar-völgyben fellelhető lítiumércből, a jadaritból nagy mennyiségben lehet lítium-karbonátot és nem mellesleg még bórt is kinyerni. Ez utóbbi is fontos alapanyaga a napelemek és a szélerőmű-turbinák gyártásának. A lítium azonban az igazi kincs. Az emberiség által jelenleg ismert legkönnyebb fém. Az okostelefonok, számítógépek, valamint az elektromos autókban használt akkumulátorok kulcsfontosságú alkotóeleme. A kereslet iránta az előrejelzések szerint évente 25–35 százalékkal nőhet. A modern kor aranyából a szerbiai régióban valószínűsíthetően 2,3 millió tonna nyerhető ki teljes kapacitással, éves 58 ezer tonnás kitermeléssel. A bánya a világ tíz legnagyobb lítiumtermelője közé emelné a Rio Tintót, Szerbia pedig évtizedekre bebiztosíthatná a helyét Európa legnagyobb lítiumforrásaként, megnövelve ezzel az ország geopolitikai jelentőségét. A Rio Tinto, valószínűleg a világgazdaságban tapasztalható trendeken felbuzdulva, 2021-ben jelentette be, hogy rákapcsol a projektre. 2,4 milliárd dollárt csoportosítottak át a projekt megvalósítására, majd nekiláttak a kitermelés megvalósíthatósági tanulmányának előkészítéséhez. Akkor olyan nem megerősített információk láttak a sajtóban napvilágot, miszerint a kínai akkumulátorgyártók és a nagy német autóipari cégek titokban már meg is kezdték a tárgyalásokat a témáról.
A helyzet a 22-es csapdája néven ismert dilemmát testesíti meg. A 22-es csapdája valójában egyfajta megoldhatatlannak látszó, vagy reménytelen helyzet, amit az egymásnak kölcsönösen ellentmondó feltételek miatt nem lehet megoldani. A Jadar-völgyben a fenntartható fejlődés nagy dilemmája is megmutatkozik. A lítium nélkülözhetetlen része az akkumulátorgyártásnak. Az elektromos autózás térnyerésében látják sokan a megoldást a járműforgalom okozta súlyos környezetterhelések kiküszöbölésére. A technológia mai állása szerint akkumulátorok nélkül az elektromos járművekre történő átállás elképzelhetetlen. A bányászat ugyanakkor szintén erőteljes terheléssel jár a helyi környezet, az élővilág számára. A dilemma itt is az, hogy a globális klímavédelem oltárán a lokális áldozatok milyen formában vállalhatóak. A lítiumtermelés vízigényes, a bányászat közben pedig káros anyagok, például kátrány, kénsav és higany kerülhetnek a levegőbe és a környező vizekbe. A Rio Tinto ugyanakkor állítólag környezetvédelmi vállalásokat tenne: a vízigény jelentős részét újrahasznosított vízzel fedeznék. Többen is olyan véleményen vannak, fontos lenne, hogy a szélesebb közvélemény nyíltan megvitathassa, a lítium bányászata milyen károkat okozhat, illetve milyen előnyöket hozhat.
Szerbia bizonyos elemzések szerint évtizedekig Európa legnagyobb lítium-kitermelője lehetne, az idő alatt pedig gazdaságilag hatalmas fejlődési cikluson eshetne át. A kitermelés – bizonyos számítások szerint – közvetlenül legalább 1, közvetetten akár 4–5 százalékponttal járulhatna hozzá az ország GDP-jéhez. Nem utolsósorban pedig az egyik elmaradottabb régióban teremtene munkahelyeket. Ugyanakkor napvilágot látnak olyan jövendölések is, hogy az elektromos járművekre való áttérés zsákutcának bizonyul és más megoldás jelentheti a jövőt. A fehér arany dilemmájára egyelőre nem látni a helyes választ.
Nyitókép: A lítium az elektromos autókban használt akkumulátorok kulcsfontosságú alkotóeleme (Fotó: Pixabay)
