2024. augusztus 14., szerda

Egyik fél sem hajlandó engedni

Vasárnap volt az orosz–ukrán háború 900. napja. 2022. február 24-én, az orosz invázió kezdetén talán még kevesen gondolták volna, hogy egy évekig tartó katonai összecsapás veszi kezdetét. Elsősorban Vlagyimir Putyin gondolhatta azt, hogy számbeli és technikai fölényben lévő hadseregével Ukrajnát egy villámháborúval könnyen és gyorsan legyűri. Az ukránok ekkor talán még arra rendezkedhettek be, hogy legalább néhány hónapig kitartsanak, addig, amíg a várt nyugati segítség megérkezik. Ehhez képest az orosz–ukrán háborúnak a végét még ma sem látni. A gyors és látványos orosz győzelem elmaradt. Az inváziós haderőnek eddig Ukrajna keleti és déli területeit sikerült elfoglalnia, az ország nagyjából 20 százalékát, úgy hogy egyetlen nagyvárost sem sikerült ellenőrzésük alá vonniuk. Az ukránokat viszont, bármennyire hősiesen is védik hazájukat, az elhúzódó harc lassan felőrli, ezzel pedig egyre távolabb kerülhet az a cél, hogy a megszállt területekről kiűzzék az oroszokat.

Az utóbbi napokban azonban az orosz–ukrán háború nem azért került a híradások középpontjába, mert túljutott a 900. napján, hanem azért, mert az ukrán hadsereg múlt hét kedden váratlanul ellentámadásba lendült. Nem is akárhol. Kurszk régióban, orosz földön. Ezzel a háború kezdete óta először immár az Orosz Föderáció területén is harcok folynak. Az ukrán csapatok meglepték a helyi orosz erőket, és mintegy negyven kilométerre hatoltak be az ország területére.

Nagyobb települést még nem sikerült elfoglalniuk, de ellenőrzésük alá vonták a Gazprom ottani gáztranzitállomását, emellett veszélyeztetik a kurszki atomerőművet is. Az oroszok a támadás hatására eddig 76 ezer civilt voltak kénytelenek kitelepíteni a harcok sújtotta határ menti területekről. E hadművelet, bármi legyen is a végkimenetele, nagy presztízsveszteséget jelent Putyin rendszerének. Már csak azért is, mert az első napokban igyekeztek elbagatellizálni azt, majd mégis orosz civilek tízezreinek az életét is gyökeresen felforgatta.

Az elmúlt napokban sokan feltették a kérdést, vajon milyen célt szolgálhat az ukránok kurszki offenzívája, hiszen haderejük jelenleg az otthoni frontokon sem áll túl jól. Vannak olyan, főleg oroszpárti szakértők, akik a támadás első napjaiban az ukrán akciót csupán PR-fogásnak mondták, amelynek annyi értelmet tulajdonítottak, hogy a nyugati támogatóknak megmutassák, nem hiába küldik a fegyvereket Ukrajnába. Az ukrán hadvezetés azonban nyilván jóval megfontoltabb annál, hogy pusztán marketingszempontokat figyelembe véve indítson hadműveleteket a világ egyik atomhatalma ellen, úgy, hogy a haderőt nyilván más frontszakaszokról kellett elvonniuk. Más szakértők rámutattak arra, hogy az ukránok legfőbb célja az lehet, hogy rákényszerítsék az orosz haderőt, hogy csapatokat vonjon el a keleti és déli ukrán frontokról. Így az akció tehermentesítené az otthon harcoló ukrán katonai egységeket. Emellett az sem mellékes szempont, hogy egy ilyen támadás az orosz civilek számára is elhozta a háború poklát. Ezzel pedig Putyin rendszerén üthetnek nagyot, hiszen Oroszországban az állami média csak sikerpropagandát közvetít a lakosság számára. Az ukránok minél tovább kitartanak a kurszki régióban, annál nehezebb lesz az orosz elnöknek megmagyaráznia, hogy az eddigi katonai sikerek mellett, hogyan is kerülhetett sor egy ilyen támadásra.

Az ukránoknak a jelen helyzetben nagy szükségük van egy katonai sikerre, mindenekelőtt arra, hogy az oroszok valóban átcsoportosításokat hajtsanak végre. Az elmúlt hónapokban ugyanis az oroszok több sikert is el tudtak érni Ukrajnában. A Doneckben található fontos logisztikai központnak számító Pokrovszk városától délkeletre áprilisban az oroszok átvették a kezdeményezést és elfoglalták Ocseretyine falut. Csapataik azóta is lassan, de folyamatosan haladnak előre. Augusztus 6-án már elérték a T–0504-es autópályától mintegy öt kilométerre fekvő Vozdvizsenka falu keleti peremét. Az út Pokrovszktot köti össze a Kosztyantyinivka vasúti csomóponttal, és kritikus fontosságú utánpótlási vonalat jelent az ukrán hadsereg számára. Az orosz hadvezetés éppen ezt az autópályát akarja ellenőrzése alá vonni, hogy így keltsen zavarokat az ukrán utánpótlásban. Ha ez bekövetkezne, az jelentősen meggyengítené az ukránok védekezési kapacitását. Az oroszok pedig már vészesen közel vannak ahhoz, hogy ezt az autópályát megszerezzék. Egyes elemzők szerint éppen ezt akarják megakadályozni az ukránok a kurszki offenzívával. Reményeik szerint az oroszok most minden erejüket az oroszországi védekezésre fordítják és az eddigi előrenyomulásuk abbamarad.

Elmúlt tehát a háború 900. napja is, és a kurszki harcok azt mutatják, hogy még sok nap fog eltelni, mire e konfliktus végére pont kerül. A békéhez egyelőre sajnos nem adottak a feltételek. Az oroszok négy általuk nem teljesen uralt ukrán megye – Doneck, Luhanszk, Zaporizzsja és Herszon –  egészére tartanak igényt. Jelenleg Luhanszk megye több mint 98 százalékát, Zaporizzsja 72 százalékát, Herszon 64 százalékát, míg Doneck megye 58 százalékát tartják megszállás alatt. Az ukránok viszont azt akarják elérni, hogy a megszállók az ország teljes területéről távozzanak, a Krím-félszigetet is beleértve. Céljaikból egyelőre egyik fél sem hajlandó engedni, ami pedig egy béketárgyalás előfeltétele lenne. Az oroszok és az ukránok is jelenleg még úgy gondolják, hogy kitűzött céljaikat katonai eszközökkel el tudják érni. Nem tudni, hogy a kurszki offenzíva ebben hozhat-e változást. Ha az ukránok további látványos sikereket érnek el orosz földön, az orosz államvezetés, a további presztízsveszteség elkerülése érdekében, talán hajlandó lenne engedni eddigi céljaiból. Ha azonban az ukrán csapatok oroszországi kalandja végül kudarcba fullad és nem sikerül megakadályozniuk az oroszok keleti előrenyomulását, a honi hadsereg kerülhet olyan helyzetbe, hogy a katasztrófa elkerülése érdekében végül mégis hajlandóak lennének lemondani bizonyos ukrán területekről. Annyi biztos, mire a kurszki támadás hosszú távú következményei kibontakoznak előttünk, addigra újabb napok telnek el, talán a háború ezredik napját is elérjük. Közben pedig tovább folyik a pusztítás és az öldöklés.

Nyitókép: AP via Beta