Donald Trump január 20-án válik az Egyesült Államok 47. elnökévé, az öntörvényű politikusnak azonban már anélkül is sikerült egy több országot érintő világpolitikai botrányt okozni, hogy átvette volna hivatalát. Karácsonykor Donald Trump saját közösségi oldalán valóságos üzenetáradattal jelentkezett, amelyben azt pedzegette, hogy a magas használati díjak miatt az Egyesült Államoknak vissza kellene venni a Panama-csatornát, felvetette, hogy Kanada 51. tagállamként csatlakozhatna az Egyesült Államokhoz, és jelezte, hogy igényt tart a Dániához tartozó Grönlandra. A megválasztott elnök üzenetei talán nem is kavartak volna akkora port, ha az idei első sajtótájékoztatóján nem ismétli meg az üzenetáradatában megfogalmazottakat. Sőt ezeket sikerült további hajmeresztő kijelentésekkel tetéznie. Kanada, Dánia és Panama után déli szomszédját, Mexikót is megsértette azzal, hogy jelezte, a Mexikó-öblöt átnevezné Amerikai-öbölre. A sajtótájékoztató legsúlyosabb kijelentései azonban mégis a Grönlandra vonatkozóak voltak. Donald Trump ugyanis megismételte, hogy igény tart a szigetre, és nem tartotta kizártnak, hogy gazdasági vagy akár katonai lépéseket tesz annak érdekében, hogy megszerezze az ellenőrzést Grönland felett. Tovább borzolta a kedélyeket az, hogy a megválasztott elnök fia, Donald Trump Jr. már tett is egy látogatást az ominózus területen.
A Trump által kiszemelt sziget egyébként még a XVII. század elején, a nagy földrajzi felfedezések során került az akkori Dánia-Norvégia (Dánia és Norvégia reáluniója az újkorban) fennhatósága alá. A két skandináv ország uniója 1814-ben felbomlott. Ekkor Grönland, továbbá Izland és a Feröer-szigetek gyarmatokként Dánia fennhatósága alatt maradtak. A dán gyarmatbirodalomnak aztán a II. világháború vetett véget. Dániát 1940-ben megszállták Hitler csapatai. Ezért Izlandon és a Feröer-szigeteken angol csapatok, Grönlandon pedig amerikai és kanadai katonák szálltak partra, hogy így akadályozzák meg a német megszállást. Ennek köszönhetően a háború alatt a gyarmatok felett megszűnt a dán felügyelet, és az ottani lakosok, még ha a szövetségesek bábáskodása mellett is, de megtapasztalták, milyen az önrendelkezés. Így Izlandon már 1944-ben kikiáltották a függetlenséget. A Feröer-szigetek pedig 1948-ban autonómiát vívott ki magának. Ezt követően Grönland sem maradhatott gyarmati sorban. A sziget 1953-ban Dánia tengerentúli megyéjévé vált, majd 1979-ben a Feröer-szigetekhez hasonlóan autonómiát kapott, melynek köszönhetően saját parlamentet és kormányt állíthatott fel. Ezt az autonómiát aztán 2009-ben kibővítették, olyannyira, hogy Grönlandnak jogában áll akár a teljes függetlenséget is kikiáltani. A grönlandiak tehát az önállóság felé vezető rögös úton tartanak éppen, amikor a leendő amerikai elnök igényt támaszt szülőföldjükre. Ezért is mondta Múte B. Egede, Grönland miniszterelnöke Trump felvetésére, hogy: „Nem akarunk dánok lenni. Nem akarunk amerikaiak lenni. Grönlandiak akarunk lenni.”
De miért is olyan fontos Grönland? A világ legnagyobb szigete, amely mintegy három Texasnyi méretű, ugyanis egy zord, jéggel borított terület, ahol mindösszesen 56 ezren élnek. A sziget azonban gazdag ásványi kincsekben, főleg a modern technológia számára oly fontos ritkaföldfémekben, mint a neodímium és diszprózium. E földben rejtőző kincsek kitermelése pedig a globális felmelegedés miatti jégolvadásnak köszönhetően válik lehetővé. Nem mellékes Grönland stratégiai helyzete sem. A Jeges-tenger gyors olvadása miatt a sziget északi partjainál új hajózási útvonalak nyílnak meg. A hajózási útvonalaknál azonban sokkal fontosabb szempont, hogy az északi jégsapka visszahúzódásával új kőolajlelőhelyek tárulnak fel. Egyes amerikai becslések szerint az Arktisz alatt akár 90 milliárd hordó olaj is lehet, ami csaknem megegyezik Oroszország jelenlegi teljes olajkészletével. A térségben érdekelt országok között tehát elindult a verseny a hatalmas terület birtokba vételéért és felosztásáért. E versenyben pedig az Egyesült Államok, Alaszka révén, közvetlenül érintett, ahogy a nyugati értékek ellen hadakozó Oroszország is, amelyet több mint 9 ezer kilométer hosszan épp a Jeges-tenger határol.
A fentiek érthetővé teszik, miért érdekli Donald Trumpot Grönland, amelyet egyébként első elnöki ciklusa idején már meg akart vásárolni. Felvetése azonban a jelenlegi összetett világpolitikai helyzetben továbbra is érthetetlen. Mint fentebb is láthattuk, Grönland Dánia autonóm területe, Dánia pedig a NATO tagja, így az Egyesült Államok katonai szövetségese. Tehát, ha az Egyesült Államok az oroszok ellenében fokozni kívánja jelenlétét Grönland térségében, azt különböző partneri együttműködések révén is megteheti, amire egyébként bőven találunk példát. Grönlandon található például az Egyesült Államok egyik legfontosabb rakétavédelmi bázisa, a Pituffik Space Base. E létesítményt az amerikaiak még 1943-ban építették a szigeten, és azóta is folyamatosan használják. Persze az amerikai hadseregnek és az ország nagyvállalatainak sokkal nagyobbak lennének a mozgásterei, ha Grönland az Egyesült Államokhoz tartozna, mégis területi igényeket támasztani egy szövetséges állammal szemben nem szerencsés dolog. Putyin éppen háborút folytat Ukrajna ellen, „különleges katonai hadműveletét” azonban az egész NATO és a nyugati világ értékei ellen vívott harcként fogja fel. Ráadásul e harcot már nem egyedül, hanem Észak-Koreával karöltve vívja. Emellett a Közel-Keleten is folyamatban van egy háború Izrael és a térségben működő terrorista szervezetek között. Kína eközben gazdasági befolyását igyekszik növelni a Nyugat kárára. És félő, hogy a távol-keleti nagyhatalom előbb-utóbb támadást indít Tajvan ellen. A nyugati világ országainak tehát soha nem látott egységet kellene felmutatniuk riválisaival szemben. Ezzel szemben Trump éppen most kérdőjelezi meg szövetségeseinek szuverenitását. Mondvacsinált ürügyekkel venné el független államok területeit, vagy éppen kebelezne be egy egész országot pusztán az erő jogán, pont ahogyan Putyin teszi Kelet-Európában.
Valószínű, hogy a jövő héten hivatalba lépő amerikai elnök területszerzési ötletei mindössze a sajtónak szánt hangzatos blöffjei közé tartoznak csupán, de még ha Trump nem is gondolta komolyan Grönland, Panama és Kanada megszerzését, szavai akkor is zavarodottságot és bizonytalanságot keltenek a nyugati világ berkeiben. És ez kiknek felel meg legjobban? Szergej Mikejev orosz újságíró fogalmazta meg ezt világosan, aki Trump kijelentéseit kommentálva a következőket mondta a Rosszija-1 tévécsatornán: „Ez azért különösen érdekes, mert éket ver közte és Európa közé, aláássa a világarchitektúrát, és megnyit bizonyos lehetőségeket a külpolitikánk előtt.”
Nyitókép: Pixabay
