A legénybúcsú szokása faluhelyen és városban közös mulatozás, melyen a legény, a fiú az esküvő előtti napokban, héten elbúcsúzik barátaitól és a legényélettől. A kocsmában, kávézóban, vendéglőben megtartott összejövetelen csak a legénycimborák vesznek részt. A máig élő szokás a házasságkötés szokáskörébe tartozik, teljes jelentését is ott nyeri el.
Először a spártai katonák szerveztek legénybúcsút a vőlegénynek az esküvő előtti éjszakán, aki búcsút vett felhőtlen, szabad életétől, és barátaival reggelig mulatott. Manapság egyre divatosabb nemcsak a legény-, hanem a lánybúcsú megtartása is a lezárult szingli élet tiszteletére. A házasságkötéssel lezárul egy korszak, új szerepek várnak a menyasszonyra, új szerepek várnak a vőlegényre. Sok örömet és megannyi bosszankodást is hoznak majd neki.
Nemrég olvastam egy igaz történetet, amelyből épülhetnek nemcsak a fiatalok, és nemcsak azok, akik házasságra készülnek, hanem minden ember.
Illusztráció – Pixabay.com
A gyermekkoruk óta barátkozó fiatalok egy tábortűz alkalmával hálát adtak Istennek egymásért, az életükért. Az akkor tapasztalt mély Isten-élményük óta pedig havi rendszerességgel találkoznak és imádkoznak. Megosztják egymással a nehézségeiket és örömeiket, és ezeket Isten elé tárják. A barátok szükségét érezték, hogy fogadalmat, azaz különleges ígéretet tegyenek, s azt minden évben megújítsák pap jelenlétében az oltárnál, aki utána megáldja őket.
A nyolc gyermekkori barát egyikük legénybúcsúján vett részt. A búcsún, a szórakozás után úgy érezték, Istennek is hálát kell adni az életükért, imádkozni a barátjukért, aki hamarosan élete végéig szóló hűséget fogad menyasszonyának. S miután ezt megtették, a vőlegény kérésére a barátok a templomban egy komoly fogadalmat tettek.
Ki-ki ünnepélyesen megígérte Isten előtt, hogy teljes felelősséget vállal magáért, hitveséért és leendő gyermekeiért. Megígérte: feleségét szereti, megvédi és szolgálja, és otthonuk lelki vezetőjeként tanítja Isten törvényeire. Továbbá hűséget, szeretetet és tiszteletet fogadott, és azt, hogy akár az életét odaadja érte, ahogy Krisztus tette értünk. Fiait, lányait arra fogja tanítani, hogy szeressék Istent teljes szívükkel, teljes elméjükkel és minden erejükkel. Arra neveli őket, hogy tiszteljék a tekintélyt és éljenek felelősségteljesen. Feladatának tartja majd, hogy megismertesse velük Isten nagy tetteit, rendszeresen imádkozik velük, és megtanítja őket Isten igéjére. Ezt azért fogja tenni, mert hisz abban, hogy amelyik család együtt imádkozik, az együtt is marad. Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek Jézus nevében, Jézus ott van közöttük, ahogy a tanítványainak maga is megígérte (Máté 18,20).
A fiatalember megfogadta, ellenáll a gonosz kísértéseinek, igazságos és irgalmas lesz, imádkozik családjáért, barátaiért és másokért, kedvességgel, tisztelettel és könyörületességgel bánik velük. Jóindulat, tisztelet és együttérzés vezeti a kapcsolatait. Szorgalmas munkával fog gondoskodni a család szükségleteiről, igazat mond, és betartja az ígéreteit. Megbocsát azoknak, akik vétettek ellene, és bocsánatot kér azoktól, akiket ő bántott meg.
Megígérte Istennek, hogy tanul a hibáiból, megtér a bűneiből, és becsületesen jár, nem feledve, hogy Istennek felelősséggel és számadással tartozik. Tiszteli Istent, és engedelmeskedik akaratának. Hűséges lesz az egyházához, az igéje szerint jár, és az akaratát bátran megteszi azzal az erővel, amelyet Isten ad, hogy teljesítse ezt a fogadalmat élete végéig az ő dicsőségére.
Az Isten előtt fogadalmat tevő fiatalok kimondták azt, amit Józsue könyvében olvasunk: „Én és házam népe az Úrnak szolgálunk” (24,15). A Szentírást olvasó embert ugyanis Isten így bátorítja: „Légy erős és kitartó. Csak légy bátor és igen erős” (Józsue 1,6–7). A fiatalemberek kérték: Segíts, Jézus, hogy mindig rád összpontosítsunk, hozzád forduljunk életünk minden pillanatában, hisz te vagy mindenünk mindenben.
Felnőttként érezték, számon kérhető rajtuk ez az eskü. Amikor kimondták fogadalmukat, elhatározásukat, nagyon hittek abban, mert még nem érezték a kihívást, még nem kerültek senkivel konfliktusba. De tudatában voltak, hogy hamarosan lesznek kihívások, ellentmondások és konfliktusok. És hogy bátorságra lesz szükségük, bátorságra, hogy a fogadalmuk szerint éljenek.
Amíg másoktól várunk szeretetet, megbecsülést, szolgálatot, gyermekek vagyunk. Felnőtté akkor válunk, amikor Jézus tanítványaiként, hozzá hasonlóan vállaljuk a szeretet és szolgálat útját Isten dicsőségére, mindannyiunk és mások javára.
Vágyaink, céljaink, küzdelmeink azok, amelyek meghatározzák életünket. Ha elégedettek, boldogok akarunk lenni, Pál Ferenc (Feri), a főállású sportolóból lett katolikus pap, a SOTE Mentálhigiéné Intézet munkatársa, akit a Magyar Köztársaság Érdemkeresztjével tüntettek ki 2011-ben Szent István napján, fontosnak tartja, hogy döntéseink mellett elköteleződjünk. Amit megígértünk, azt tegyük meg. Nem a siker vagy az egymillió lájk a Facebookon, hanem a gyümölcsöző élet tesz bennünket boldoggá. A siker, a győzelem, a hírnév egy idő után elpárolog. Elégedetté tesz bennünket, ha értékesnek tartjuk az életünket, ha valami nem volt, és általunk lett. Boldoggá tehetnek az emberi kapcsolatok, ha mások számíthatnak rám, és én is számíthatok másokra. Ha észrevesznek bennünket, és figyelmet kapunk. Ha mi is észreveszünk, és emberszámba veszünk másokat. Ha megbecsülnek bennünket, és mi is megbecsüljük a másik embert, ha kölcsönösen gondoskodunk egymásról.
Véges és gyönge emberi testi-lelki erőnk kevés a fogadalmunk megvalósításához. Jézus a szavaink nélkül is tudja, hogy mire van szükségünk lelki fejlődésünkhöz. Életünk útját velünk járja. Hittel és bizalommal forduljunk hozzá, és kérjük, adja meg nekünk azt, ami a mi üdvösségünkre szolgál! Fejezzük ki köszönetünket és hálánkat, mert gondunkat viseli, és segít, hogy eljussunk az üdvösség. Kérjük, hogy mindig nyitott szívvel hallgassuk a tanítását, hogy jó talajra hulljon a szívünkben, és azt életre tudjuk váltani! Akkor elégedettek, boldogok leszünk.
