Az idős ember nehézségeit, mindennap tapasztalt testi-lelki korlátait, küzdelmeit önmagával és a környezetével, a fokozatos leépüléssel járó csalódását csak azok érthetik meg, akik nagy kort éltek meg. Egy újságíró hölgy a 90. évében összefoglalta öregedésével járó tapasztalatai a hasonló cipőben járóknak. Gondolatait kiegészítve adom át, mert hiszem, hogy bölcsességeiből nem csupán az ilyen magas kort megélő ember épülhet, hanem mindazok, akik családtagjaik és mások segítésén fáradoznak.
Illusztráció – Pixabay.com
A tanácstalanságban csak kis lépés megtételére buzdít. Otthonunkban és életünkben tegyünk rendet oly módon, hogy megszabadulunk mindentől, ami nem hasznos, szép vagy boldogító. A szebb ágyneműt és más holminkat ne tartogassuk különleges alkalmakra, a mai nap, illetve minden nap különleges. Noha megérte a kilencvenediket, felismeri, az élet túl rövid ahhoz, hogy az időt valaki gyűlöletére pazaroljuk. Az idő gyógyító erejében bízik, s a türelmetlen, idős korban egyre türelmetlenebbé váló embernek azt mondja, adjunk az időnek a gyógyításhoz egy kis „időt”. Jézus tanításával összhangban azt vallja, mindenkinek mindent bocsássunk meg. A mai modern rabszolgaság korában arra hívja fel a figyelmünket, gondoljunk arra, hogy a munka nem ápol majd bennünket, ha/amikor megbetegedünk. Mivel ebben a családunkra és a barátainkra számíthatunk, ahelyett, hogy reggeltől estig az anyagiakért hajszoljuk magunkat, fordítsunk időt az emberi kapcsolataink ápolására.
Amikor különféle csapások tesznek bennünket próbára, gyakran mélypontra kerülünk. Más a helyzet, ha sikerül úgy átgondolni, mi ért bennünket, és hogy az több év múlva számítani fog-e valamit az életünkben. Hányszor terheljük magunkat azzal, hogy másnak mi a véleménye rólunk, pedig az nem tartozik ránk. Sokkal többet ér azt megkérdezni: Jézus mit szólna egyes szavainkhoz, cselekedeteinkhez. Sőt kérjük ki a véleményét arról, ő mit javasol, mit tenne a helyünkben, helyzetünkben. És kérni, adjon erőt, hogy el tudjuk fogadni, hogy a vitában alul maradunk, nem értenek egyet velünk. Nyugalommal tudunk élni, ha nem hasonlítjuk az életünket másokéhoz, hiszen számunkra titok, hogy az ő útjuk miről szól.
Aki képes megbékélni a múltjával, az nem mérgezi meg a napjait. A szentgyónásban a mennyei Atya elengedte a bűneinket. Tiszta lappal indulunk. Ami nem öl meg bennünket, az valóban erősebbé tesz. A második „gyermekkor” csak tőlünk függ és senki mástól, és érdemes küzdeni azért, amire igazán vágyunk – amíg élünk, soha ne adjuk fel álmainkat, hanem törekedjünk valóra váltani –, sőt teszem hozzá: segítsünk másoknak is álmaik megvalósításában. Bármilyen jó vagy rossz a helyzet, meg fog változni. Higgyünk a csodákban. Az életből hozzuk ki, amit lehet, de ne felejtsük azt, hogy a gyermekeinknek csak egy fiatalkora van, legyünk megértőek, ezt ne csak tőlük várjuk el.
A „legjobb még csak most jön” lelkülettel biztassuk magunkat. A sétára úgy tekintsünk, hogy az a közérzetünk szempontjából fontos. Bárhogy ébredünk, keljünk fel, öltözzünk fel (akár valaki segítségével), és mindennap menjünk ki, ott történnek a csodák. Az irigység időpazarlás, megvan mindenünk, ami kell. Hiszen ha mindenki egy nagy kupacba gyűjtené a problémáit, másokét látva beérnénk a sajátunkkal. Az élet nehézségei ellenére ajándék, ha tudatosan így is éljük meg minden pillanatát. És nem lényeges, kinek van igaza – mindig engedjünk, engedjünk, engedjünk… a mi lelki békénk érdekében.
Az említett bölcs újságírónő gondolatait ki-ki még kiegészítené azzal, ami mindenképp az idős ember javára válik, minőséges földi életét és örök életét szolgálja.
Nem elég elég korán felkészülni az idős kor kihívásaira. Bölcsen teszi, aki idejében – ha eddig még nem tette –, ráhangolódik Isten hullámhosszára, beállítja rádiókészülékét a Mária Rádió hullámhosszára, vagy az okostelefonjára, illetve a számítógépre telepíti a programját, elérhetőségét. Ha valaki gondterhelt, gyengélkedik, vagy ha éppen megnyugtató szavakra, elfogadásra vágyik, nem fog csalódni egyszerű, embert megérintő elmélkedéseiben, közös imádságaiban, evangéliummagyarázatában, lelki témáiban, szép zeneszámaiban…
De mit tehetnek az idősért azok, akik a javát akarják? Amikor a hívő élete betegség vagy öregség miatt kezd veszélybe jutni, ő és családtagjai vagy barátai, akik ráfigyelnek, ne feledkezzenek meg szólni a papnak, hogy szolgáltassa ki a betegnek a szent kenetet. Az nemcsak a halálveszélyben lévők szentsége, erőforrása. Aki már fölvette a szentséget, újabb súlyos betegség esetén újra fölveheti. Sőt ugyanazon betegség során is meg lehet ismételni, ha a betegség súlyosbodik. Ajánlott fölvenni a betegek szentségét komoly sebészeti beavatkozás előtt. Ugyanez a helyzet az időseknél, akiknek az állapota egyre törékenyebbé válik. E szentség a Szentlélek külön ajándéka. Első kegyelme a megerősítés, a béke és a bátorság, hogy a szentséget fölvevő a súlyos betegséggel vagy az öregséggel együtt járó, sajátos nehézségeket le tudja küzdeni. A Szentlélek megújítja a betegnek az Istenbe vetett hitét és bizalmát, sőt megerősíti a gonosz kísértései, az elbátortalanodás és a halálfélelem kísértései ellen. Az Úrnak ez a segítsége a Lélek erejében el akarja vezetni a beteget a lélek gyógyulására, sőt a test gyógyulására is, ha ez Isten akarata. Ezen túlmenően „ha bűnöket követett el, bocsánatot nyer” (Jak 5,15).
A keresztényeknél nagy hála illeti meg azokat, akiktől a hit ajándékát, a keresztség kegyelmét és az életet kapták az Egyházban. Ezek lehetnek a szülők (más családtagok, lelkipásztorok, hitoktatók…). A felnövekedett gyermekeket a szülő iránti felelősségükre Isten a negyedik parancsolatban figyelmezteti. A gyermekeknek, amennyire csak módjukban áll, anyagi és erkölcsi támogatást kell nyújtani a szülőknek öreg napjaikban, betegség, magány vagy elkeseredés idején. Jézus emlékeztet a hálának erre a kötelességére (vö. Mt 7,10 12).
Az ószövetségi szentírás szerint, aki tiszteli apját, levezekli bűneit, s aki becsüli anyját, az kincset gyűjt magának. Aki tiszteli apját, az majd örülhet fiainak, s meghallgatást nyer, hogyha imádkozik. Aki tiszteli apját, hosszú életű, s az Úrnak szolgál, aki anyját felüdíti: szüleit szolgálva Istennek is szolgál! (Vö. Sir 3,2—6). Pál apostol az efezusi levélben (4,2) hangsúlyozza: „Viseljétek el egymást szeretettel… teljes alázatban, szelídségben és türelemben.”
A gyermeki tisztelet kedvez az egész családi élet összhangjának, a testvérek közötti viszonynak. A szülők iránti tisztelet kisugárzik az egész családi légkörre. Ha idős, ha kevésbé idős, ha szülő, ha gyermek vagy, Isten előtt végül csak az számít, hogy szerettél-e: mindent Isten iránti szeretetből tettél-e.
