Elsősorban a hitünket, a bizalmunkat, a szeretetünket teszi próbára minden visszaélés, amelyről értesülünk, amelyet látunk, vagy amelyre fény derül az egyház(ak)ban, a keresztény intézményekben, mozgalmakban, közösségekben… Ezek a visszaélések végső soron Istenbe vetett hitünket, szeretetünket és reményünket kérdőjelezik meg, az örök élethez való viszonyunkat pecsételik meg. A pedofília nyilván e visszaélések jegyzékén számunkra, akik szülők és nevelők vagyunk, a legnagyobb visszaélésnek számít. Hiszen sokan éppen az utóbbi években egyre nagyobb bizalommal bízták kisgyermekük erkölcsi nevelését egyházi óvodára, napközire, serdülő gyermekük életszemléletének, erényeinek kibontakozását egyházi, szerzetesi iskolákra, kollégiumokra és más intézményekre. A vakációban pedig nem a tengerparti üdülést, hanem plébániai, egyházmegyei táborokat, gyalog- vagy kerékpártúrákat, zarándoklatokat, lelki hétvégéket részesítették előnyben, amelyeken a fiatalok megerősödtek hitükben, Istennel és hasonló gondolkodású társaikkal ismerkedtek, barátkoztak…
Amikor régebbi vagy újabb botrányról szereznek tudomást a felnőttek, tisztázni kell a másik szülővel és a gyermekükkel, hogyan éljék, tervezzék életüket.
Évente különböző felekezethez tartozó fiatalok ezrei keresik fel a franciaországi Taizé falucskát, hogy sátorokban és viskókban lakva, együtt étkezve és egy nagy sátorban együtt imádkozva elmélyítsék a hitüket. A Taizé-közösség alapítója a svájci származású szerzetes Roger testvér volt, aki 1940-ben telepedett le ezen a helyen, és kezdetben a menekülteket gondozta. A háború után mások is csatlakoztak hozzá a Római Katolikus Egyházból, az Anglikán Egyházból, a lutheránus és más protestáns egyházakból. Ők is szerzetes testvérek lettek. Azon fáradoztak, és a Roger testvér elleni merénylet elkövetése után is azon fáradoznak, hogy a falucska olyan hely legyen, ahol a keresztény egyház különböző ágazataihoz tartozó fiataljai találkozzanak, és az ott járt fiatalok világszerte hirdessék a keresztény remény és egység üzenetét.
A földön azonban nem marad „makulátlan” közösség, amelyet emberek alkotnak. Mert azokat, akik példaképek kell, hogy legyenek mások számára, különösképpen mindennap megkísért a sátán. A Taizé falucska szerzetesközösségében (is), amelynek tagjai hosszú éveken keresztül a bizalom zarándokútjait szervezték a világ fiataljai számára, megtörténtek szégyenletes visszaélések. A közösség azonban tiszta vizet akar önteni a pohárba, ezért Alois testvér, a közösség priorja az 1950 és 1980 között történt szexuális jellegű bántalmazások feltárása és közösségi feldolgozása során nemrég meghívta a Franciaországi Szerzetesek és Szerzetesnők Konferenciája (Corref) elnökét, Véronique Margron-t. Ezzel kapcsolatban a domonkos teológusnő az újságíróknak elmondta: Alois testvért semmi sem kötelezte arra, hogy nyilvánosan is beszéljen erről, megelégedhetett volna azzal, hogy a bántalmazásokról bejelentést tesz az igazságszolgáltatásnak.
Véleménye szerint azonban a szerzetestestvérek erről nyilvánosan azért beszélnek, mert Alois testvér tudja, tanúságtevő szerepük nagy felelősséget ró rájuk. Komolyan vették az áldozatok szavát, továbbá felelősséget és tiszteletet éreznek a hozzájuk érkező több tízezer fiatal iránt. Alois testvér szavaival mondva, azt akarják, hogy a szerzetes közösség tagjai között „ne legyen semmiféle rossz titok”. A teológusnő az ügy kapcsán úgy vélekedik, hogy a közösség, mely a tagjai által elkövetett szexuális bántalmazás kapcsán fényt derít az igazságra, nem kockáztatja, hogy elveszíti a hívek bizalmát. Épp az ellenkezőjét gondolja: megbízhatónak lenni azt jelenti, hogy számot tudunk adni, s be tudjuk ismerni, hogy mi is hordozzuk a hiba, sőt a vétek egy részét, anélkül hogy megpróbálnánk a valóságot saját hasznunkra rekonstruálni. A közösség a Taizébe zarándokló fiatalok biztonsága érdekében protokollt léptetett életbe, ezenfelül mód van az esetleges bántalmazás jelzésére e-mailben, valamint közreadják a France victimes szervezet ingyenes, országos telefonszámát. (A taizéi közösség francia nyelvű honlapja az Allô Enfance en Danger szervezetnek a hét bármely napján éjjel-nappal hívható, ingyenes, országos telefonszámát adja meg. A magyar portál pedig az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot).
A bizalmat, tudjuk, az igazságra lehet felépíteni. Jézus azt mondja János evangéliumában (8,32): „az igazság szabaddá tesz benneteket”. Sok szülői örömmel értesült arról, hogy a Katolikus Pedagógiai Intézet és az Ignáci Pedagógiai Műhely a kiskorúak védelméről szervezett Budapesten konferenciát május 24-én. A főelőadó Hans Zollner német teológus és pszichológus, jezsuita atya, a Pápai Gergely Egyetem rektor-helyettese volt, aki kiemelten foglalkozik az Egyházon belüli, gyermekeket érintő szexuális visszaélések problémakörével és annak megelőzésével. Az újságírónak elmondta: egy gyermekvédelmi központ kialakításával a Pápai Gergely Egyetemen hozzá akarnak járulni azoknak a képzéséhez, akik a Katolikus Egyházban dolgoznak, de azokéhoz is, akik az Egyházon kívül. A jeles jezsuita szakember Ferenc pápának a május 9-én közzé tett Ti vagytok a világ világossága kezdetű apostoli levele kapcsán elmondta: 2020 júniusáig az egyházmegyéknek egy irodát kell létrehozni, és hogy minden papnak, szerzetesnek, szerzetesnőnek kötelessége lesz jelenteni az egyházi hatóságnál, ha visszaélésre gyanakszik. Ami eddig csak a püspöki konferenciák irányelveiben szerepelt, mára törvénnyé vált. Ha egy püspökhöz vagy elöljáróhoz feljelentés érkezik, és ő nem követi az Egyház törvényét, nem tartja be, amit a saját belső törvényünk előír, fel lehet jelenteni, és büntetést lehet kiszabni rá.
Zollner jezsuita atya fontosnak tartja, hogy az Egyház szeretetében megmaradjunk, és odafigyeljünk, akiket megsebzett, felvállaljuk a felelősséget, és higgyünk a kiengesztelődés szentségében. Ez a szentség akkor érvényes, ha teljesül a bűnbánat, a bűn megvallása és az igyekezet arra, hogy jóvátegyük az elkövetett rosszat. „Ha tudunk hinni a Szentlélek valóságában és jelenlétében, akkor, azt hiszem, valóban bátrak lehetünk, hogy elmondjuk: bűnt követtünk el ezekben az esetekben, és megteszünk mindent, ami emberileg lehetséges, hogy segítsük a gyógyulás folyamatát” – mondta a jeles pszichológus, teológus.
És mit tegyünk mi, keresztény szülők? Neveljük arra a gyermekünket, hogy nyitott szemmel járjon iskolába, egyházi rendezvényekre és máshová. De ha bűn, visszaélés történik ellene, véletlenül se söpörje azt szőnyeg alá, hanem bizalommal és bátran forduljon elsősorban hozzánk és a hitoktatóhoz, akik majd tudják, mi a további teendő. És ezt tegye a gyerek akkor is, amikor testi-lelki erőszak, bántalmazás és pedofília áldozatává válik sajnos a családon, szűkebb rokonságon belül. Mert a családi nyilvántartott eseteknek a száma a legnagyobb, annak ellenére, hogy a házastárs, élettárs és/vagy a szülő sokszor annyira tart a „szégyentől”, hogy az elkövető családtagot nem jelenti fel.
Amikor elmondom a Mi Atyánk kezdetű imádságot, akkor az ő gyermekeként kifejezem, tőle várom a bűnöktől való megtisztulást és a segítséget a gonosz elleni küzdelmeinkben. Imádkozom és másokat is arra biztatok, hogy a küzdő egyházért, valamennyiünkért ajánlják fel azt az imádságot, amelyet régen mise végén, mise után együtt imádkoztak: Szent Mihály arkangyal, védelmezz minket a küzdelemben, a sátán gonosz kísértései ellen légy oltalmunk. Esedezve kérünk, parancsoljon neki az Isten. Te pedig mennyei seregek vezére a sátánt és a többi gonosz szellemet, akik a lelkek vesztére körüljárnak a világban, Isten erejével taszítsd vissza a kárhozat helyére. Ámen.