A filmkritikusok a Z-generáció kultuszfilmjeként aposztrofálják Hartung Attila FOMO (2019) című első nagyjátékfilmjét, amelyben a húszas éveiben járó forgatókönyvíró-rendező több lényeges témával is foglalkozik: az elkövető perspektívájából jeleníti meg a nemi erőszakot, betekintést enged a youtuberek világába, és felhívja a figyelmet a netes nyilvánosságtól, a közösségi médiától való függés veszélyeire. A film címe, a FOMO egy mozaikszó, az angol „Fear of Missing Out” kifejezés betűiből tevődik össze. Magyarul nagyjából annyit tesz: félelem attól, hogy lemaradunk valamiről vagy kimaradunk valamiből, félelem attól, hogy mások tartalmas élményeket szereznek nélkülünk. Nem új keletű ez a szorongás, a 90-es években diagnosztizálták először, és a közösségi média rohamos fejlődése folytán napjainkban egyre több figyelmet kap. Ez talán annak is köszönhető, hogy immár nemcsak a fiatal generációkat érinti, hanem az idősebbeket is, lévén, hogy a legtöbben a közösségi médiából tájékozódunk, ott kísérjük figyelemmel, mi történik az ismerőseinkkel. A saját életünk fontos és kevésbé fontos eseményeit is igyekszünk lefotózni, videóra venni, és megosztani a közösségi médiában, hiszen napjainkra általánossá vált a nézet, hogy amiről nem kerül nyilvánosságra poszt, az olyan, akár meg se történt volna. A fiatalok körében azonban ez a közösségi médiában való jelenlét jóval több puszta szórakozásnál és információszerzésnél, hiszen a saját közösségükön belüli megítélésük, pozíciójuk a netes megosztásaik függvényében alakul, cselekedeteiket nem ritkán a közösségi kirekesztettségtől való félelem motiválja.
Hartung Attila jelen filmje központi szereplőinek mindennapjai is a netes publikálásról szólnak. Gergő, Patrik, Bandi és Ábris érettségi előtt álló gimnáziumi osztálytársak, a Falka nevű vloggercsapat tagjai, akiket három dolog motivál: a szex, a buli és hogy videóikat minél többen megnézzék a netes csatornájukon.
Ezek a kattintásvadász videók a kamaszok határfeszegető magatartását dokumentálják, akik például felveszik magukat, ahogy alkoholizálnak a tanórán, hangoskodnak a villamoson, ismeretlen lányok fenekét fogdossák, pórázon vezetik egymást az utcán, és más efféle megnyilvánulásokat, amelyek javarészt egymásnak kitalált kihívások, úgynevezett challenge-ek, és amelyeknek virtusból mindannyian igyekeznek eleget tenni. A magas nézettség reményében a Falka egy idő után egyre durvább videókat posztol, mobillal rögzített, klipszerű képsorokat, amelyekből kiderül, hogy kedvenc időtöltésük egymás és a környezetük szívatása, melynek során senki és semmi nem tabu, elsődleges eszközük pedig az okostelefon és az online tér.
A FOMO cselekménye egy házibuli eseményeinek megjelenítésével indul, minek során a néző betekintést nyer a fiatalok bulizási szokásaiba. A konszolidált italozgatással induló összejövetel egyre vadabb alkoholizálásba, egyre durvuló társas játékokba fordul, és egy ártatlannak induló flört nemi erőszakba torkollik. A Falka tagjai új kihívás elé állítják ugyanis legvisszafogottabb csapattársukat, Gergőt, és rábeszélik, hogy vegye videóra, amint közösül eszméletlenre itatott iskolatársnőjével, Lillával, a történelemtanáruk lányával, az elkészült felvétel pedig hamarosan az internet nyilvánossága elé kerül. A lélektani dráma ezen a ponton csúcsosodik ki, ugyanis a megalázott és megbecstelenített lány az interneten rázúduló kommenthullám hatására megszökik hazulról, miközben hiányos emlékfoszlányokból próbálja összerakni és feldolgozni a vele történteket, az elkövetőt pedig a lány apja és az iskola vezetősége vonja felelősségre, kilátásba helyezve az iskolából való kicsapásának lehetőségét, amennyiben nem tisztázza magát. A dráma azáltal válik teljessé, hogy kiderül: a fiúk nem érzik magukat bűnösnek, meg sem fordul a fejükben, hogy a buliban lényegében nemi erőszak történt, az egészre teljesítendő kihívásként tekintenek, minek során bármelyik lány csupán használati tárgynak számít, akár a felvételeket készítő mobiltelefonok. Ráadásul a felelősségvállalásra a társadalom részéről nem érkezik kifejezett igény, csupán a lány édesapja szeretné megtalálni a bűnöst, az iskola vezetősége és Gergő befolyásos apja is az eltussolást szorgalmazzák, megpróbálják megelőzni a botrányt, nehogy az a munkahelyi pozíciójukra káros hatással legyen. Mindenki igyekszik elkerülni a legsúlyosabb tény kimondását, azt, hogy egy eszméletlen fiatal lány megerőszakolásáról van szó. A felnőttek, az iskolatársak, fiúk és a lányok is bűnt követnek el azzal, hogy védelem helyett fizikailag és lelkileg is magára hagyták egy társukat.
A FOMO-ban a felnőttek passzivitása és a fiatalok hányaveti hozzáállása árulkodnak leginkább korunk társadalmának erkölcsi válságáról, amelyben a bűn ténye is megkérdőjeleződik azáltal, hogy a jelentőségét elbagatellizálják. Az erőszaktevő Gergő inkább érzi magát áldozatnak mint bűnösnek, hisz lényegében a barátai rángatták bele, érzése szerint ő nem volt okozója a bűnnek, inkább csak belesodródott, az eset pedig megítélése szerint egyébként se olyan nagy dolog, hiszen a szexuális közeledést a fiúk szerint maga a lány provokálta. Az áldozat hibáztatásával tehát a főhős hárítja önnön felelősségét, bár egy ponton túl feltámad benne valamiféle szégyenérzet, ami nem egyenlő a megbánással, de mégiscsak önvizsgálatra készteti. Ennek során Gergő nemcsak a buliban történteket gondolja újra, hanem a Falkán belüli viszonyokat is, nyilvánvalóvá válik ugyanis, hogy barátság helyett a teljesítendő challeng-ek tartják össze a fiúkat, és a bajban egymás ellen fordulnak, ahelyett hogy egymásnak segítenének.
A bűn, a felelősségvállalás, a társadalmi cinkosság, a nyilvánosság előtt való kiszolgáltatottság kérdése új megvilágításba kerülnek Hartung Attila filmjében, amelynek egyszerre helyszíne is és díszlete is Budapest. Megjelennek ugyanis benne a magyar főváros ikonikus romkocsmái, klubjai, a fiatalok által kedvelt városi találkozóhelyek, aluljárók, közterek, ahol lustán hömpölyögnek a mindennapok, és amelyben élnek, szórakoznak, csellengenek, iddogálnak, jönnek-mennek az emberek. Ebben a közegben ha nem vagy online, szinte nem is létezel, és véteknek csak akkor tartanak valamit, ha van nyoma az interneten. Hogy ilyen körülmények között létezhet-e valódi megbánás, adható-e és kapható-e feloldozás, nehéz eldönteni. A rendező is elsősorban kérdéseket vet fel a Megosztod, és uralkodsz alcímet viselő filmjében, amelyben válaszok helyett szembesít, felmentés helyett elborzaszt, és filmnyelvi eszközökkel létrehozott látleletet ad társadalmunkról, amelyben kattintásokon és megosztásokon múlhat az egyének boldogulása.
A zömében amatőr, de kitűnően alakító diákszereplőkkel forgatott FOMO a történetvezetésének, a dinamikájának és kortárs zenei anyagának köszönhetően hitelesen ábrázolja a fiatalok mindennapjait, amelyekkel a felnőtteknek is meg kell ismerkedniük ahhoz, hogy megértsék a fiatalabb generációk gondolkodását, motivációit, egymáshoz és a felnőttekhez való viszonyulását, a fiatalok pedig szembesülhetnek benne saját meggondolatlan cselekedeteik esetleges következményeivel, a „megosztott valóság” tényleges hatalmával.
