Nem tudod hozzád szólni
Bár ajkaid megidéznek
.
Parton vergődő halászként várom a csendet
Ω
.
Érzem ahogy
Elmerülünk édes
Bűneink tengerében
.
Felszínre törünk
Körülöttünk milliónyi
Vízcsepp és szivárvány
.
Ω
Ajkai zártsága
Szívet szelídített
.
Örökkévalóság
Pillanat
.
Ω
Nem értelek
Talán van egy pont,
Egy pont
Ahol lényünk érti meg
Egymást
Ω
Távolság
.
A haldokló csendje
Az őszinteség határán
.
Ω
Börtön
.
sokan vagyunk
magányos szívünk mégis
kőbe zárt lüktetés
.
Ω
Magány
.
Ne barátkozz velem,
Mert barátom lehetnél.
Ω
.
Angyalok szökellnek át a szobán,
Kerubok állnak őrt
.
Ha megmozdulok
Elveszítlek
Ω
.
Nem fogok behódolni neked
Csak vágyakozom
S utállak
.
Ami közös bennünk, az a magány
.
Zuhanás
.
Fehér szárnyak
Kétségbeesett verdesése
.
Csend
.
Ω
.
Vízió
karmok tépik a húst
démonok csókjai
dermesztik a vért
.
összesség
ami vagyok
.
Ω
.
Törékeny egyensúly
A gondolatiság és a játék
Peremén
.
Vérzik a lábunk
.
Ω
.
Szétáradok benned, mint folyó a tengerben
Görcsösen karmolsz, mosolyogsz
.
Feloldottad halálom
Megjelentek a Kilátóban, augusztus 8-án, illetve a Börtön című versem a Sikoly tavaszi számában....
