Mindenhol, mindenki verekedik, fitogtatja az erejét. Focihuliganizmusról és szélsőséges csoportokról beszélnek elöljáróink. Azt viszont nem veszik figyelembe, hogy bulvárlapjaink naponta hány erőszakos, értelmetlen, esetenként a civilizált ember öntudatát nélkülöző bűnesetről, verekedésekről, gyilkosságokról számolnak be. Oktalanság lenne azt állítani, hogy a többség lelke az erőszak felé húz, de nem tudok elszakadni egyik volt tanárom szavaitól: Nemnormális helyzetben, a nemnormális a normális.
Játszhatunk a kollektív tudatalattival, vagy az évtizedekig mérgező patrióta propagandával, de akár a háború edzette fiatalokkal, a hibát elsősorban magunkban kell keresni. Igen nekünk is (persze vannak kivételek), hiszen hányan hanyagolják el közülünk is gyermekeiket, majd később a gyerekeket okolják az elkövetett balhé miatt. Meg a környezetet is, ami természetesen való befolyásoló tényező, de az elsődleges szocializáció, mindenképpen a családban történik meg.
Emlékszem, pár évvel ezelőtt egy ismerősömnél vendégeskedtem és csóváltam is a fejem, amikor az apuka azért dicsérte meg 5 éves fiát, mert az megütötte a mellette nyugodtan vacsorázó személyt, aki abban a pillanatban nem akart játszani a kisfiúval. Ha több nemzedék hasonló lelkülettel nő fel, akkor talán már érthető, miért válaszolnak minden frusztrációra erőszakkal a fiatalok. Hiszen félnek. A nyomasztó félelmet, meg könnyebb egyszerűen elpusztítani, mint feldolgozni, szembesülni vele. Az erőszak meg dicsérendő. Pedig ez semmi más, mint menekülés...
Az utóbbi időben kíváncsian figyelem a Szerb Pravoszláv Egyház oldalát, vajon miként viszonyulnak az elmúlt hetek gondjaihoz. Miután elhunyt Brice Taton, este fél tízkor tettek (csak – hm, mintha ismerős lenne) közzé honlapjukon egy rövidke „levelet”, amely Franciaország belgrádi nagykövetéhez szól. Részvétet nyilvánítottak minden érintettnek, majd egy mondatban „lerendezik” az erőszak jellemezte napokat. „Imádkozunk Jézus Krisztushoz, hogy ébressze fel és terjessze el az emberek között a jóságot, valamint fordítsa mindannyiunk szívét a gonosz elleni kitartó harcra”.
Nos a bűntény továbbra sem ítélték el...
Igen, vége a mai tüntetésnek és incidensről semmi hír. Talán megijedtek volna a szélsőségesw csoportok, vagy csak több volt a rendőr, vagy ez a felvonulás is megfelel a „hamis” patriotizmus képének? Nos, végtére is, ma egy lépéssel közelebb kerültünk az Európai Unióhoz, csak kár, hogy ezt a lépést egy rohanó folyó lökdöste, irányítás nélküli tutajon tettük meg. Szeretném tiszta szívből azt hinni, hogy a mai nap sem csak egy „kirakat” felvonulás történt...
