Véres bűntények riogatják az utóbbi hetekben Újvidék lakosságát.
Valaki gyilkolja a kutyákat!
A Kommunális Rendőrséghez január huszonharmadika és harmincegyedike között tizenhét bejelentés érkezett, amelyek szerint a város különböző pontjain találtak olyan halott kutyusokat, amelyeknek pusztulását egyértelműen méreg okozta. Ennek kapcsán február elsején a város közleményt adott ki, amelyben elítéli az ebek meggyilkolását. Ugyanakkor tájékoztatja az igazságért kiáltó lakosságot, hogy ez az ügy nem a kommunális rendőrség hatásköre. Nincs jogalapjuk vádat emelni vagy nyomozást indítani. Ez a jog ugyanis (az „Állatok megölése és kínzása” pont alá sorolható bűntettek utáni hajsza joga) a belügyminisztériumot illeti meg. A város közleményében felszólítja az illetékes szerveket, hogy találják és büntessék meg azokat, akik felelősek a kutyák haláláért.
Az ügy eddigi csúcspontjaként vasárnap, február harmadikán délben tüntetést szerveztek a Szabadság téren, a városháza előtt. Nagyjából ötszázan jelentek meg. IGAZSÁGOT AKARUNK – ez állt a transzparenseken. MÉREG ÚJVIDÉKEN – KI A FELELŐS? – ezt írta a transzparenseken. ELÉG VOLT A MÉRGEZÉSBŐL – virított fekete betűkkel. MA A KUTYÁK, HOLNAP A GYEREKEK – kiáltotta egy méterszer két méteres vászondarab. Ezzel egy időben a helyi média és a Facebook is megtelt az üzenettel: a székváros polgárai nem hagyják, hogy csak úgy halomra öljék a kutyáikat.
Erről a kutyatragédiáról egy ismerősöm jut eszembe. Nevezzük X-nek, az egyszerűség kedvéért.
X szeme könnybe lábad, ha kóbor kutyát lát az utcán. Legszívesebben az összeset hazavinné. Ha állatok haláláról vagy sérüléséről hall, fennen kiáltja, hogy kínzóikat ki kell végezni. X mély pszichológiai egységben él az őzekkel, a csigákkal, a legyekkel, a macskákkal, de főképp a kutyákkal. És ezzel nem is volna semmi baj, ha X mindeközben nem volna velejéig mizantróp. Nem a moliére-i, filozofálós alapon, hanem tényleg. Az a fajta nyugati nyárspolgár, aki egy kóbor korcs életét gondolkodás nélkül előbbre helyezné, mint egy éhező gyerekét, és aki bűntudat nélkül néz le és támad hátba bárkit.
Merthogy a gond a mérgezések elleni tüntetéssel nem magában az ügyben és annak helyességében-helytelenségében található. Természetesen kutyákat gyilkolni rossz. Természetesen a kedvenceinkért, a rossz dolgok ellen kiállni helyes.
De hol van ez a lelkes és láthatólag tudatos újvidéki lakosság, amikor a gyermekeik tűzharcot nyitnak az iskola mellett egy napfényes kora délutánon? Hol tüntetnek ezek az emberek, amikor a futballrajongók válogatás nélkül ütnek ellenszurkolót, békés nyugdíjast, békétlen diákot, sőt, újabban már lányokat is? Hol hallhatom a hangjukat, amikor az újvidéki városvezetőség kirekesztő intézkedéseket foganatosít föliratok és leváltások ügyében? Mikor volt tiltakozás az ellen, hogy hajnalban késelés, rablás, leszámolás veri föl az utcákat, és az illetékes szervek (ismét a belügyminisztérium) nem állítja elő a tetteseket? Hol vannak az afféle transzparensek, hogy JOBB ÉLETET AKAROK A GYEREKEMNEK? Meg hogy ELÉG VOLT AZ ERŐSZAKBÓL? Meg hogy GYŰLÖLETFELIRATOK A FALAKON – KI A FELELŐS?
Ismét a régi, felelősségtől menekülő jelszó az érvényes? Hogy „ahhoz nekem semmi közöm”? Megfordult vajon a kutyarajongó néptömeg fejében, hogy a hétfőn lövöldöző szurkolók feloszlatása, előállítása és elítélése legalább olyan fontos, minthogy a kedvenceik nyugodtan mehessenek sétálni? Eszükbe jutott, hogy ahogy felelősséget éreznek a kutyáik iránt, úgy kellene felelősséget vállalniuk polgártársaik iránt is?
MA A KUTYÁK, HOLNAP A GYEREKEK – kiáltotta vasárnap egy méterszer két méteres vászondarab. És az emberek, úgy tűnik, nem értették, hogy már holnap van.
