Senkinek sem árt meg hidegvérrel élni, különösen ezen az égtájon, ahol forrófejű emberekből nincs hiány, s ezt az egészségügyi kimutatások alaposan alátámasztják. Kicsit irigykedhetünk hát a „hidegvérű” hüllőkre és kétéltűekre, akiket sokan primitív, unalmas és együgyű lényeknek tartanak. Pedig a valóságban halálosan gyorsak, sőt szépek és meglepően gyengédek tudnak lenni. Hihetetlenül sokféle módon ejtik el zsákmányukat, bámulatos kitartással küzdenek. Ellentétben velünk, ők közvetlenül a Napból nyerik energiájukat, és bár hidegvérűnek mondják őket, döbbenetesen melegszívű társak és szülők.
Sir David Attenborough, a népszerű brit dokumentumfilmes, az ugyancsak ismert Richard Attenborough filmrendező 87 éves testvére néhány éve készült Élet hidegvérrel című ötrészes produkciójából tudtam meg mindezt, abban a műfajban, mely a legváltozatosabb korú, nézetű embereket is képes a karosszékbe ragasztani. A dokumentumfilm nagy öregének ez a kilencedik, és − szándékai szerint −, az utolsó alkotása a híres Life sorozatból. A földi élővilágot átfogóan bemutató természetfilm-sorozat első darabjait, az Élet a Földön epizódjait még a hetvenes évek végén készítette. Filmjeit a BBC-premierek után nem sokkal mi is sorra megcsodálhattuk. Bár Attenborough több interjúban bejelentette visszavonulását, a legfrissebb hírek szerint tervez még egy grandiózus sorozatot Charles Darwinról, az evolúcióelmélet atyjáról.
Az Élet hidegvérrel sorozat forgatása 2006 elején kezdődött, és ahogyan David Attenborough korábbi munkáiban megszokhattuk, a stáb most is körbeutazta a világot az egyes epizódok elkészítéséhez. Madagaszkáron kaméleonokat, Japánban óriásszalamandrákat, Ausztráliában krokodilokat és varánuszokat filmeztek, de bejárták Észak- és Dél-Amerikát is a különleges hüllők kedvéért. Attenborough még a 80. születésnapját is forgatás közben, a Galápagos-szigeteken ünnepelte 2006 tavaszán: éppen egy hasonló korú óriásteknős, Lonesome George, vagyis magányos George – fajtájának utolsó egyede – életét örökítette meg.
Ehhez a valódi kikapcsolódást hozó műfajhoz viszonyítva igen felkavarónak ígérkezik a jövő hét, legalábbis az Eurovíziós Dalfesztivál miatt. Sorrendben ötvennyolcadik alkalommal szervezik meg, ezúttal a svédországi Malmőben. Annyit tudunk, hogy két elődöntő lesz, az elsőt május 14-én, a másodikat 16-án, a döntőt pedig jövő szombaton. A versenyen résztvevő országok rajtsorrendjét a korábbi sorsolásos rendszerrel szemben a műsor producerei fogják meghatározni. Egyedül a rendező Svédország helyzetét bízzák a véletlenre a döntőben. A harminchárom elődöntős országot – Dánia, Izrael és Norvégia kivételével – öt kalapba osztották földrajzi elhelyezkedésük, és szavazási szokásaik alapján, az öt évvel ezelőtt bevezetett módon. Januárban tartották a sorsolást, a végleges fellépési sorrendet március végén hozták nyilvánosságra, a csoportok azonban nagyban készülődnek – nyilván nem épp hidegvérrel –, a több milliós auditórium előtti versengésre, mely csak kevesek szerint hozhat magyar, vagy szerb győzelmet.
