A szenttamási Gion Nándor Emlékház és a Forum Könyvkiadó Intézet első ízben 2012-ben hirdette meg a Gion Nándor Szépirodalmi Pályázatot, amelynek célja, a kiírás szerint, a magyar irodalom és szellemiség gazdagítása, új művek írásának serkentése, a gioni diskurzusok továbbéltetése volt. A novellaíró pályázat már az első évben sikert aratott, hisz a kiírásra 2012-ben mintegy 45 pályamű érkezett, zömében Vajdaságból. A díjazott és a zsűri által kiadásra méltónak ítélt novellák már az első évtől kezdve egy antológiában láttak napvilágot. Így jutottunk el a 2016-os esztendőig, az ötödik pályázati kiírásig, amelynek legjobb alkotásai 2018-ben jelentek meg Ondrejcsák Eszter és Horváth Futó Hargita szerkesztésében Úton szőtt mesék címmel.
A 2016. évi Gion Nándor Novellapályázatra huszonöt pályamunka érkezett be, és a zsűri döntése értelmében az első díjat lapunk munkatársa, Sándor Zoltán Átaludni a halált című novellája érdemelte ki, a második díjat Balogh Gábor kapta Az ismeretlen madár című írásáért, míg a harmadik helyen végzett Böjthe Pál A tenger és Wilhelm József A hozzávalók összegyúrása című alkotása. A zsűri ezen elbeszélések mellett további tíz szerző 14 írását ítélte megjelentetésre alkalmasnak, köztük több olyat is, amely ennek köszönhetően a szerző első szépirodalmi publikációja lett.
A kötet novellái más-más hangon szólalnak meg, más-más irányból közelítik meg Gion Nándor életművét, mégis megfigyelhető, hogy adott esetben a darabok tematikája kapcsolatot teremt egy-egy alkotás, szerző között.
Ilyen összekötő kapocs lehet a történelem, amely több novellában is ott kísért, mázsás súlyként nehezedik a hősökre, irányítja azok életét, meghatározza sorsuk alakulását. Több elbeszélésben olvashatunk a magyarságot, illetve a vajdasági magyarságot ért történelmi traumákról, a második világháborúról, az 1990-es évek délszláv háborúiról, ugyanakkor a Ceaușescu- vagy éppen a Tito-rezsim visszásságairól, jelenségeiről. Azt is megfigyelhetjük, hogy például Sándor Zoltán írásában, valamint Balogh Gábor A bennünk élő fekete madár című elbeszélésében nem kapunk semmiféle pontos információt arra nézve, hogy mely történelmi korszakban játszódnak az események, ugyanakkor érezzük, hogy a történelmi kontextusnak is nagy szerepe van a benne leírt történésekben, illetve azok értelmezésében. Érdekes és értékes kordokumentumként tekinthetünk azon elbeszélésekre, amelyek a szerző családtörténetébe, múltjába nyújtanak betekintést. Ilyen a Gion Nándor életművét jól ismerő Kurcz Ádám István A századik születésnap című írása, amely a szerző első szépirodalmi próbálkozása, ugyanakkor az alkotó dédanyjának igaz története, és mindezt egy régi manipulált fényképpel is alátámasztja. Ugyanakkor meg kell említeni Romoda Ferenc Nehéz vers című írását, vagy N. Czirok Ferenc Preferánsz című anekdotikus hangvételű szövegét, amelyek egy-egy korszak életérzését közvetítik az olvasók felé.
Az elbeszéléseket olvasgatva, azt is megfigyelhetjük, hogy a szerzők nyitott szemmel járnak a jelenben is, és napjaink problémáit, jelenségeit is igyekeznek bemutatni. Börcsök László Vedlés című novellája az elvándorlás tematikáját mutatja be, míg Böjthe Pál harmadik díjjal jutalmazott írása a hajléktalansorssal foglalkozik Csatakos történetén keresztül, de megemlíthetjük Balázs H. Csilla Ha jön az ellenőr című alkotását is, amely az iróniát sem nélkülözve mutat rá a dolgozók kiszolgáltatottságára és a munkaadók trükközéseire.
Talán természetesnek mondható, hogy egy-egy novellagyűjteményben nagy szerep jut a szerelemnek is, így jelen válogatásban is több elbeszélés tematizálja a férfi-nő kapcsolatokat. Móra Regina írásában egy szerelmi háromszög elevenedik meg a három résztvevő elbeszélésében, míg Tátrai S. Miklós Váratlan találkozás című novellája egy olyan kapcsolat újjáéledését meséli el, amelyet a háború szele – úgy tűnt – végleg elsodort. Itt kell megemlíteni Lázár Szűcs Anikó már-már hátborzongató írását, amely az anyatejen keresztül az anyaság problematikáját önti szavakba.
A kötet alkotóinak legnagyobb része a hagyományos elbeszélői stílust követi, ugyanakkor szinte mindegyik szerzőnél találunk olyan elemeket, amelyek megbontják az egyszerű történetmesélést, új szálat hoznak a cselekménybe, más megvilágításba helyezik a történéseket, vagy éppen megmagyarázzák a korábban leírtakat. Ezen a ponton szót ejthetünk az elbeszélések címéről is. Mindezt az indokolja, hogy Balázs H. Csilla és Lázár Szűcs Anikó novellája esetében azt állapíthatjuk meg, hogy a cím talán túl sokat elárul az utána következő történet lényegéről, és már a kezdetek kezdetén úgymond lelövi a poént.
Egy-egy antológia olvasása mindig tartogat meglepetést az olvasó számára, és ez a jelen kötettel sincs másként. Megannyi hang, megannyi univerzum, megannyi külön bejáratú írói világ, amelyek mindegyike tartogat számunkra valami meseszerűt, valamit, ami kiragad bennünket a szürke hétköznapokból. Úton szőtt mesék, amelyek elkísérhetnek bennünket az úton, amely a valóságba vezet.
Végezetül szót kell ejtenünk Szabados Zsófi illusztrációiról is, amelyek a különböző írói hangokat hivatottak egyneműsíteni a képzőművészet eszközkészletével.
