Horváth Viktor eddigi regényeivel bizonyította, hogy nem jelent számára megoldhatatlan feladatot történetei és szereplői különböző idősíkba helyezése. A szakmai berkekben és az olvasók körében is a Török tükör című művével vált ismertté és elismertté, amelyben a török hódoltság Magyarországába kalauzolt el bennünket. A Tankom című műben, amelyet megjelenése óta több nyelvre is lefordítottak, Csehország 1968-as megszállásába nyerhetünk betekintést. A kis reccs című regény pedig mindezekkel szemben egy alternatív világban játszódik.
A Möbion önálló műként 2018-ban látott napvilágot. A mű 2015-ben, az akkor fennállásának tizenötödik évfordulóját ünneplő, elsősorban képzőművészeket tömörítő Villa Negra Egyesület jubileumi kiadványának kísérőszövegeként született meg. A katalógusban szereplő alkotások indították el a szerzőt azon az úton, amely a Möbion megszületéséhez vezetett, és amelynek „javítgatott”, átdolgozott változata tavaly került az olvasók kezébe.
Horváth Viktort, amellett hogy az egyik leglelkesebb „versírástanító”, olyan szépíróként tartjuk számon, aki a szakma minden fortélyát ismeri, és nem fél használni azokat, így a kötet olvasása előtt is biztosak lehetünk abban, hogy egy nem mindennapi élményben részesülünk a regény által. Ez az előfeltevésünk csak tovább fokozódik a kötet első részének felütése után: Már látom régi őrültségemet (5.). A történetet első személyben a Külső Hatalmi Birodalom papkirálya, vagyis exarchája, a Monszinyóre meséli el a maga időnként közönséges, időnként szellemes, de szinte mindig durva módján, rendszeresen váltakoztatva az idősíkokat. A Második Nagy Háborúnak már egy ideje vége, a világ hármas elosztása megszilárdulni látszik, de ez csak a látszat, minden határ képlékeny, és éppen az exarcha az, aki fenntartja a feszültséget, aki nem nyughat, aki hétköznapi kifejezéssel élve, keresi a bajt. És ha keresi, hát meg is találja. A végső bukás elkerülhetetlennek tűnik.
A Második Nagy Háború után kialakul a Külső Hatalmi Birodalom intézményrendszere élén a Szent Gubernatóriummal, amelynek tagjai a végtelenül ellenszenves exarcha, Parsadversa, a kémhivatal vezetője, aki valójában egy sziámi ikerpár, Adarmelek első attraktor és Metatron admirális. Ők ezen disztópikus világban élet és halál urai, és az exarcha ezen jogával előszeretettel él, és örömét is leli benne. Csakúgy mint a finalotronnal és möbiotronnal, ezen világ két speciális kábítószerével (A végességről neveztem el; a finalotron a véglegesítő [29.]; A finalotron is kockázatos mulatság, de a möbiotronhoz képest csak olyan, mint a neutrínósugárzás a szupernóva-robbanás mellett [43.]). Utóbb kiderül, ez utóbbinak nagy része van abban, hogy a végső bukás elkerülhetetlené váljon.
A Möbionnal kapcsolatban gyakran felmerül a tudományos fantasztikus regény, a művészi sci-fi, a szépirodalmi igényességgel megírt fantasztikus mű meghatározás. Ezt alátámasztja maga a történet is, illetve az a mód is, ahogy a szerző felépíti a regény világát. Ugyanakkor több is, mint sci-fi, hiszen a világok szembenállása leképezi a Pokol-Föld-Menny hármast is. Ezen olvasat szerint a Pokol a Belső Hatalmi Birodalom, a Föld a Lineáris Övezet, ahol a meglehetősen emberszerű biók is élnek, míg a Menny a Külső Hatalmi Birodalomnak tekinthető. Ebben a játszmában a Lineáris Övezetnek (tehát a mi világunknak) csak az a szerepe, hogy elválassza egymástól a két háborúzó felet, a biók ugyanolyan kiszolgáltatottak, mint az ember az istenek harcában.
A regényt olvasva szót kell ejteni a humorról is, ami elsősorban az exarcha már korábban említett szellemes, közönséges és durva beszédmódjában ölt testet. Az elbeszélő különös élvezettel akaszt ízes és durva jelzőket a körülötte lévőkre, és valójában az egész világra. A durvaság a tettek szintjén is megvalósul, és talán ezért is nevezi a szerző a regényét a határtalan gyökérség és a végtelen galádság regényének. A sorok közt felismerhető bizonyos társadalomkritika is (Ezt most átutalom a bankszámládra... pontosabban a feleségedére, bocs, tudom, hogy vagyonbevallás is van. Illetve a strómanodéra. Illetve az unokaöcsédére, az a legbiztosabb [116-117.]). A Monszinyóre a korlátlan hatalommal bíró diktátorok paródiája, mindazonáltal ő is a demokrácia egyik szószólója. Az exarcha nyelvezete mellett komoly humorforrást jelent kinézete is: beszökdécseltem a kis tanácsterembe a fekete csillagmintás, perforált szegélyű vörös kasmírtangámban és a lakkorrú, magasított üvegsarkú művelúr csizmámban (63.). A szerző regényébe talán a vicc kedvéért, beépíti a fentebb említett Villa Negrát is, ami a műben művészeti egyesületből átvedlik kémhivatallá, vagyis hivatalos nevén Villa Negra Kormányzati Tájékoztatásért, Átláthatóságért és Információáramlásért Felelős Bel- és Külbiztonsági Infiltrációs hivatallá.
A mű végén egy függeléket találunk, amely néhány információval gazdagítja a regény világával kapcsolatos tudásunkat.
Horváth Viktor versekhez való kötődését már érintettük korábban, és esetében ehhez hozzátartozik az is, hogy előszeretettel nyúl középkori, illetve reneszánsz versekhez. Erre jelen műben is találunk példát, hisz saját versei mellett saját fordításában részleteket közöl többek között Dante Isteni színjátékából.
Végezetül annyit még el kell mondanunk, hogy a regényt bátran ajánljuk minden sci-fi rajongónak, illetve mindazoknak, akik örömmel forgatták például Kurt Vonnegut vagy Vlagyimir Szorokin műveit, azok a Möbion elolvasása után is elégedetten tehetik vissza a könyvet a polcra.
