Jó szokásához híven a Magvető Kiadó idén is megjelentette Körkép című antológiáját, amely ezúttal harmincöt mai magyar író kisprózáját tartalmazza. A novelláról sokszor és sok helyen elhangzik, hogy összetett műfaj: nem tűri a felesleges mondatokat, mindössze néhány oldalban kell ábrázolnia egy teljes világot: emberi kapcsolatokat, ellentéteteket, társadalmi hátteret, tömörsége ellenére pedig kívánatos, hogy cselekménye fordulatos legyen. Többször elhangzik az is, hogy a novellának nincs meg az őt megillető helye a regényközpontú kortárs magyar irodalomban, ami még inkább alátámasztja a Körkép – akárcsak a Magyar Napló gondozásában megjelenő Az év novellái című hasonló jellegű kiadvány – létjogosultságát a könyvpiacon. Mindkét antológia igyekszik valamiféle keresztmetszetét nyújtani az előző év folyamán folyóiratokban megjelent novelláknak. Teljes képet a mai magyar kisprózáról akkor kapunk, ha mindkét kötetet kézbe vesszük, hiszen az átjárás közöttük minimális (idén két szerző, különböző novellákkal), de most összpontosítsunk a Körkép 2015-re.
A tavalyi Körkép negyven szerzőt vonultatott fel, közülük tizenöten idén is szerepelnek az antológiában, ami egyféle kontinuitást jelez, ugyanakkor a húsz új szerző azt sugallja, hogy Király Levente szerkesztő nem kifejezetten ugyanabban a szerzőgárdában gondolkodik. Az antológiába gyűjtött írások elsősorban a mai magyar novella tartalmi sokszínűségére mutatnak rá, hiszen a kötetben egyaránt megtalálhatóak a családtörténetek, a történelmi jellegű írások és a korunk társadalmi viszonyaira reflektáló művek. A novellák változatosságára utal továbbá, hogy egyaránt jelen vannak közöttük a sallangmentes tárgyszerűséggel elmesélt történetek, a lírai hangvételűek, a humorosak és a formai lehetőségekkel kísérletező alkotások is.
Hálátlan dolog általánosítani – nem is szeretnék –, de szembetűnő, hogy a kötetbe gyűjtött novellákban minimális mértékben található – például – fantasztikum, ugyanakkor nagyon erős a szociális szál, legyen szó gyereksorsról (Bánki Éva), csonka családon belüli viszonyokról (Tóth Krisztina), napszámos-létről (Ross Károly), kiszolgáltatott bevándorlóról (Podmaniczky Szilárd), apa és fia viszonyáról (Darvasi László), házasságon belüli konfliktusról (Szabó T. Anna) vagy betegekről (Tóth Marcsi). Közvetett módon árulkodik a magyar társadalom jelenéről, mi az, ami a mai magyar prózaírókat foglalkoztatja.
A Körkép 2015 egyik legérdekesebb darabja számomra Németh Ákos A pénzpiac angyala című novellája, amely egy tehetségtelen tőzsdei alkusz felemelkedéséről szól. A fordulatokkal teli, jól levezetett, izgalmas történet amellett, hogy kellő érzékletességgel ábrázolja a pénzügyi világ működésének árnyoldalait, életszerű karaktereket és összetett emberi viszonyokat boncolgat.
Nem kevésbé izgalmas Jászberényi Sándor Banana split című alkotása. A mű egy szudáni nő, egy amerikai és egy magyar férfi, valamint egy kislány közös történetén keresztül az egyiptomi mindennapokba kalauzol el bennünket. A szerző, akárcsak Az ördög egy fekete kutya című első prózakötetébe gyűjtött novelláiban, ezúttal is képes feszes párbeszédekkel, apró utalásokkal, mindenféle cikornyától letisztultan elmesélni egy pillanatra sem moralizáló, de mindvégig erkölcsi kérdéseket (is) feszegető történetét.
Nagy kedvencem az antológiából Darvasi László Ki ne szeretne még egyszer megnézni egy filmet? című novellája, amely apa és fiú viszonyát dolgozza fel. Az ágyhoz kötött öregember és az őt ápoló fia szót ejtenek filmekről, meghalásról, az élet dolgairól, de valamennyi közös emléküket és társalgásukat háttérbe szorít az a megválaszolatlan kérdés, amelyet a középkorú férfi tesz fel beteg édesapjának: miért vertél?
Az említett szerzők mellett ki kell még emelni Beck Tamás, Csabai László, Harag Anita, Hidas Judit, Krusovszky Dénes, Láng Zsolt, Magyar László András, Majoros Sándor és Mán-Várhegyi Réka novelláját, amelyek úgyszintén izgalmas olvasmányélményt nyújtottak.
A Körkép 2014-ről szólva már tavaly megírtam, hogy egy antológia szerintem akkor nevezhető jónak, ha olvasás közben érzékelem a pontos szerkesztői elképzelést, az összeállítás vezérfonalát, a különböző művek közti összetartozást, a beválogatott szövegek együtt (is) művészi egységet képeznek. Akárcsak elődei, a Körkép 2015 esetében is a belső koherencia egyetlen eleme a műfaji meghatározás, s mivel a kisprózák tagolásáról sem beszélhetünk (a novellák a szerzők ábécé sorrendjében sorakoznak egymás után), a szerkesztői névjegy nehezen (legfeljebb a válogatásban) érhető tetten. A tavalyihoz hasonlóan az idei antológia is tematikailag sokszínű és változatos, a szociális téma és az emberi viszonyok taglalásának kifejezett jelenléte azonban meglehetősen egységes hangulatot kölcsönöznek a kötetnek. Megítélésem szerint néhány nem a Körképhez hasonló reprezentatív összeállításba illő alkotás is átcsúszott a rostán, ez azonban az eltérő ízlésvilágnak is betudható, és szerencsére nem befolyásolja az összbenyomást. Sokkal fontosabb, hogy az idei antológiát nem jellemzi minőségi ingadozás, érdemes kézbe venni, izgalmas szeletét tárja elénk a tavalyi magyar prózatermésnek.
