„Ember, én jól tudom, hogy nem élhetsz hús nélkül, nem boldogulsz hal nélkül… Visszaadom neked a halat is, a vadat is, ha igazi gazda leszel ezen a földön, nem pedig vendég!”
Mesék, regék, eredetmítoszok, legendák… Milyen sokfélék és sokszínűek – különösen, ha a messziről kék, közelről zöld bolygó összes zegében és zugában születettek közül csemegézünk –, egy dologban viszont nem különböznek: hogy az őseredeti Hagyományban, az édes Anyaföldben gyökereznek, számtalan hajtásukat pedig a csillagmagos ég felé nyújtogatják. Mindannyian testünkhöz, lelkünkhöz és szellemünkhöz szólanak; a lényeg csupán, a „nagy titok”, abban rejlik, hogy nyitott szívvel hallgassuk vagy olvassuk őket. És akkor nincs az a modern tudomány, amely többre megtaníthatna bennünket őnáluk.
A Magvetőnél tavaly megjelent gyűjtemény Boldizsár Ildikó szerkesztésében látott napvilágot. A kötetről nem árt tudni, hogy részét képezi a Művészek a klímatudatosságért elnevezésű összművészeti kezdeményezésnek, melyet 2019 augusztusában Áfra János és Závada Péter indított útjára azzal a céllal, hogy széles körben felhívják a figyelmet egy közelgő ökológiai katasztrófa és az ezzel kapcsolatos felelősségvállalás fontosságára, valamint az általános felvilágosítás és a tudatosságra való nevelés jelentőségére. Ezáltal a Metamorphoses Meseterápiás Egyesület is megszólítva érezte magát, ezért tagjai az elsők között vállalták, hogy összeállítanak egy kiadványt a világ minden tájának meseterméséből, olyan darabokat válogatva, amelyek a teremtett világ iránti felelősségre szólítanak fel már hosszú évszázadok óta. A kötet szerkesztője úgy véli, ezek a történetek rendkívül sokat megőriztek azokból a helyes döntésekből, amelyek mentén felépíthető egy nagyobb tudatosságon alapuló, megújult világ. Olyan mesék és mítoszok ezek, amelyek felelevenítik azt a boldogabb korszakot, amikor az ember még harmóniában élt a természettel, és úgy „gazdálkodott” a reá bízott bolygóval, hogy e harmóniát meg is őrizze.
Boldizsár Ildikó a gyűjtemény többrétegűségére is ügyelt. Találhatunk itt kirgiz, holland, etióp, irokéz, eszkimó, magyar, japán, finn stb., stb. gyűjtéseket, valóban képviselve van a föld összes kontinense és szigetvilága, ám nem földrajzi egységenként lettek csoportosítva a mesék, hanem tematikailag – ugyanakkor egy bizonyosféle idősík is elénk rajzolódik. A fejezetcímek rendkívül beszédesek. Sorrendben: Amikor még rendben mentek a dolgok; Ember és állat szövetsége; Mit kapott az ember a természettől?; Megbomlott egyensúly – végül pedig: És ahogy újra rendben mehetne… Nem csupán arról olvashatunk tehát tanulságos legendákat, miként volt az szép és jó a kezdetekben, hanem bizony arról is, hogyan bomlott meg lassanként – az iparosodást követően aztán villámgyorsan – az ősi harmónia, hol „szúrtuk el”, mi mindent kellett volna másként csinálni… a rövid kötetzáró fejezet pedig felvillant egy utolsó (utáni) lehetőséget, mi módon lehetne még jóvá tenni az okozott tetemes kárt, amennyiben a világ egészségesen érző és gondolkodó része végre rendesen összefogna.
Mitológiai analógiákban gondolkodva a kötet kilenc tizede egy látszólag lineáris időfelfogást követ a „jótól” a „rosszig” – hogy utolsó tizedében áttérjen a ciklikusra: visszatérhetünk a kezdetekhez; természetesen immár egy magasabb létfokon, mert ha ezt sikerül megvalósítanunk, az azt jelenti, hogy képesek vagyunk okulni a hibáinkból. Ehhez segíthet hozzá ez a kiadvány is – mint ahogyan általában a Hagyomány feletti elmélkedés és az aszerint való cselekvés.
(A kötet alapjául szolgáló papír FSC jogcímmel gyártott termék – mely rendszer szintén a biodiverzitást és az ökológiai egyensúly fenntartását tartja elsősorban szem előtt.)
