„Egykoron a zene csak zene volt, örökös bérlője mindenkori műtermeimnek. Kifésülte a belopakodó hangok kuszaságát, megszitálta a morcos hangok homokját. Nyesegette a széllel szembefeszülő indulat tincseit, és széthintette őket a mindennapok mosolyai között... Ábrákat rajzolt az idő ráncai közé. Hangokat szőtt a vászonba, ma is benne lakik... Örülök, hogy így van.”
(Fujkin István: Szabad variációk)
Külcsínre rendkívül impozáns a Forum Könyvkiadó Intézet vadonatúj kötete – tartalmában pedig a teljességre törekvő, azt kétségkívül meg is közelítő. Valódi ínyencség az összművészet iránt érdeklődő befogadó számára, hiszen itt aztán igazán mindegyik művészeti ág megjelenik, bravúrosan ölelkezik, bizonyítván a tényt, hogy az összes ugyanarról a tőről fakad. Újbóli szintézisük pedig tökéletesen tetten érhető. A kiadványt öröm kézbe venni, lapozni, olvasni, eltöprengeni felette – elsősorban pedig gyönyörködni a sok-sok vizuális alkotásban.
Noha szerzőként két értő és érző befogadót tüntettek fel a címlapon, a valódi szerző véleményem szerint Fujkin István vizuális művész, aki 1953-ban született Horgoson. „Mint autodidakta képzőművész, 1974 óta dolgozik hivatásszerűen a vizuális művészetek területén. Azóta állít ki rendszeresen csoportosan és egyénileg. Rajzait, grafikáit a kezdetektől gyakran publikálták a vajdasági lapok, a nyolcvanas évek elejétől Magyarországon is rendszeresen jelennek meg illusztrációi és lemezborítói. A LézerSzínház látványtervezőjeként 1990-ben települt át Magyarországra. Találkozása a technikai művészetekkel nagy változásokat eredményezett a LézerSzínház műsorainak arculatában. Kidolgozta a multivíziós panorámavetítés új módszerét. Ugyanakkor továbbra is lemezborítókat, illusztrációkat, címlapgrafikákat tervezett. Az ő nevéhez fűződik az egy- illetve többoldalas szöveg nélküli képregény meghonosítása Magyarországon. 1997-ben újabb művészeti kihívásokat keresve települt át Kanadába. Alkotásait a hagyományos indián kultúra spirituális elemei hatják át, valamint a megrendítő tisztelet és a mindenek fölötti szeretet egy több évezredes hagyomány és életforma iránt” – olvashatjuk róla a Forum ajánlójában.
Félreértés ne essék, Péter László nagyszerű tanulmánya és Varga Lilla lírai prózakollázsa remek felvezetéséül szolgálnak a kötetnek – ám az ezt követő életműalbum adja meg annak igazi értékét. Fujkin lenyűgözően komponálta meg életművének minden állomását felsorakoztató könyvoldalait, melyeknek fejezeteit egy-egy remekbe szabott lírai kisprózával indít; ebből is láthatjuk, hogy az irodalom iránt is különös affinitással rendelkezik. Mi szerepel még itt ezen túl? Minden.
Grafikák, akvarellek, olajfestmények. Lemez-, magazin- és könyvborítók. (Olyan zenekaroknak készített albumborítót, mint például az LGT, az Edda Művek, a Skorpió, a Kormorán, és még sorolhatnánk. Ráadásul a megihletés oda-vissza is működik. Azt pedig, hogy hány szólista és zenekar muzsikáját festette meg, szinte felsorolni is lehetetlen...) Zenei és színházi látványtervek. Képregények. Animációs filmek. Szobrok és szobortervek. Mind itt táncolnak előttünk a könyv lapjain. Elképesztő!
És tegyük hozzá mindehhez, hogy egy trendekkel nem törődő, saját belső sugallataira figyelő alkotóról beszélünk, aki ösztönösen és tudatosan is az eredetiségre, a hitelességre törekszik mindenek felett. Aki hű önmagához és a mindenkori igaz Hagyományhoz, megalkuvások nélkül, őszintén. Aki ugyan egyetlen hangszeren sem játszik, de mindegyiknek hangján képes látni. És persze láttatni. Erről mindenki meggyőződhet, aki kezébe veszi ezt a varázslatos kötetet.
