Az utóbbi három évtizedben nem létezett olyan hatalmi felállás Szerbiában, melyet ne bosszantottak volna szavai, politikai műsorokban vállalt szereplései, a háborús bűnök felgöngyölítése terén elkövetett mulasztások kapcsán tett ostorozó kijelentései. A szélsőjobboldali és egyes jobboldali pártok egyenesen árulónak kiáltották ki, de a politikai palettán magukat középre, vagy balközépre helyező pártok politikusai sem rejtették véka alá azt, hogy olykor zavarják őket a közvéleményben népszerűnek egyáltalán nem számító lépések megtevésére vonatkozó felszólításai, vagy éppen a tétlenséggel kapcsolatos komoly kritikái. Nataša Kandić olyan időkben szállt síkra a szerb háborús bűnösök megbüntetéséért, Hágának való kiadatásáért, amikor a szerb társadalom még korántsem készült fel a múlttal való szembesülésre, s teljesen megszokott jelenségnek számított az országban az, hogy egyes politikai pártok tagjai egyenesen az egekbe magasztalják az ezrek életének kioltásáért felelőssé tett háborús parancsnokokat.
Nataša Kandić alapította meg a Humanitárius Jogi Alap szervezetet, melynek tevékenysége éppen a kilencvenes évek háborús cselekményeinek feltárása, a bűnösök felderítése, a bizonyítékok begyűjtése köré összpontosul. Miközben az ország a nemzetközi jog színterén csatát vívott Carla Del Pontével, a hazai politika színterén pedig a Hágával való együttműködést ellenző nacionalista indulatokkal, már senkinek sem hiányzott igazán egy szókimondó, indulatokat tovább gerjesztő, politikai terepen is jártas humanitárius jogi harcos. Ennek ellenére Kandić mindvégig jelen volt és nehezítette a vezetők dolgát. Valószínűleg ezt ismerték fel külföldön most, hogy Nobel-békedíjra jelölték őt és szervezetét is. Az egyesült államokbeli Helsinki Bizottság elnöke és az amerikai Kongresszus külügyi testületének tagja terjesztették a bizottság elé a jelölést. Az indoklás: a Humanitárius Jogi Alap már bő negyed évszázada harcol folyamatosan a háborús bűncselekmények áldozatainak emlékéért, az igazság bizonyításáért, a szélsőséges nacionalizmus megfékezéséért, a nyugat-balkáni etnikai konfliktusok megszüntetéséért. Két lényeges elemet említenek még: a szervezet által összeállított részletes jelentések alapjául szolgáltak a háborús bűnösök ellen lefolytatott pereknek, emellett felismerték az Alap jelentőségét a szerb társadalmon belül is, s mint azt leírták, nyíltan szólt a háborús bűnökről Szerbiában, ahol még tabunak számított ez a téma.
A Humanitárius Jogi Alapnak egyik vitathatatlan eredménye sokak szerint azoknak a felvételeknek a megszerzése, melyek bizonyították, hogy Srebrenicán fegyvertelen fiatalokat végeztek ki a szerb csapatok, de bizonyítékkal szolgált a szervezet arról is, hogy Arkan tigrisei bűncselekményeket követtek el, hogy Koszovóban is gyilkosságokat követtek el albán civilek ellen, segítették a NATO-bombázások áldozatainak pontos számát is meghatározni, a szerbek ellen elkövetett háborús bűnöket feltárni. Stjepan Mesić korábbi horvát elnök Kandićot horvát állami kitüntetésben részesítette 2006-ban, Atifete Jahjaga, Koszovó volt elnöke Teréz anya-kitüntetést adott át neki. A szerbiai állami kitüntetések azonban elmaradtak. Az okok között lehet az is, hogy tiszteletbeli vendég volt Koszovó függetlenségének kikiáltásakor a pristinai képviselőházban. Nemzetközi elismerések tulajdonosa, a Human Rights Watch is kitüntette még 1993-ban. A Time magazin tíz évvel később az európai hősök 36-os listáján hozta a nevét. Szarajevó tiszteletbeli polgára.
Nataša Kandić Kragujevacon született 1946-ban, a Belgrádi Egyetem szociológia szakán szerzett diplomát. A belgrádi Palilula községi szervezetében, a városi szakszervezetben, majd a Háborúellenes Tevékenység Központjában dolgozott. További életpályáját a humanitárius munkának és a háborús bűnök felderítésének szentelte. Elvált, egy fiú édesanyja.
