Amikor 2012 nyarán Wimbledonban megnyerte 17. Grand slam-serlegét, Roger Federer még 31 éves sem volt. Valószínűleg senki sem gondolta akkor, hogy a svájci teniszező pályafutásában nagy törés következik be, méghozzá olyan méretű, hogy az idő múlásával még szurkolói is attól rettegtek, kedvencük ideje lejárt, és a legnagyobb tornákon már nem lesz sikeres. Federer a következő négy és fél évben csak négy ezres rangú és további kilenc kisebb tornán győzedelmeskedett, ebből 3-3 esetben Cincinnati, Halle és Bázel volt a győzelmek színhelye, azok, melyeken a nagy négyes többi tagja csak elvétve játszott, vagy sose volt igazán sikeres. Federernek mintha átengedték volna a morzsákat, és különösen Nadal és Đoković nemcsak a csúcsait döntögették, hanem a GS-serlegek száma tekintetében is erősen közelítettek, amivel kérdésessé tették azt a már-már általános véleményt, hogy Federer minden idők legjobbja.
Ha az igazi sikerek el-elmaradtak, Federer azért időnként még jelezte, hogy nem adja fel. 2015-ben például ő volt az egyetlen teniszező, aki háromszor is le tudta győzni a csúcson levő Đokovićot, ami figyelmet érdemelt még akkor is, ha tudjuk, hogy a fontosabb hat találkozón a szerb nyert. S ez még nem volt a legrosszabb. 2016 januárjában az Australian Openen Federer 6:1, 6:2-re bukta el az első két játszmát Đoković ellen, majd néhány nappal később sérültet jelentett. Ma sem tudott, hogy térde akkor robbant le, amikor idősebb ikreivel a játszótéren volt, vagy amikor a fürdőszobában a fiatalabb ikrek fürdetésénél segédkezett. Reklámcsapata mindkét elmélettel kirukkolt, majd a továbbiakban a sérülésről bölcsen hallgatott. Federer négy tornán próbálkozott (Monte-Carlo, Stuttgart, Róma és Halle), de nem sok sikerrel, majd amikor a wimbledoni elődöntőben kikapott Miloš Raonićtól, bejelentette, hogy az idényt már kihagyja, s valószínűleg csak a 2017-es Australian Openen tér vissza. Federernek 2001 óta ez volt az első idénye, hogy egyetlen tornát sem nyert, és sok szakértő azt a húzását sem értékelte nagyra, hogy edzőnek a horvát Ivan Ljubičićet szerződtette, aki addig, nem sok sikerrel, csak Raonićtyal dolgozott rövid ideig.
Idén januárban Federer valóban visszatért. A ranglistán már a 30. helyre csúszott, s tetejében kapott egy nagyon nehéz sorsolást. Berdychet könnyen, Nisikorit öt játszmában győzte le, és ekkor megtörtént a csoda. A német Mischa Zverev elpucolta az útjából a világelső Andy Murrayt, s mivel a címvédő Đoković még korábban kiesett, a svájci előtt megnyílt az út. Zverevvel nem volt gondja, annál több Wawrinkával, akivel öt játszmát vívott. Senki sem hitte, hogy a döntőre pihent lesz, különösen azután, hogy a serlegmeccsen Rafael Nadal 2:2-re egyenlített. Federer azonban győzött, megünnepelte 18. nagy serlegét, majd Indiana Wellsben és Miamiban is magabiztosan nyert. Most bejelentette, hogy a Roland Garrosig pihen. Valószínűleg nem Párizs a fő célja, hanem kedvenc nagy tornája, a már hétszer megnyert Wimbledon.
Federer visszatérése tehát nemcsak kényszerből, a szponzori szerződések miatt történt. Egészséges, Ljubičićtyal jó munkát végeztek, hisz olyan könnyedén mozog a pályán mint korábban is, adogatása és fonákja pedig jobb mint valaha. És kijelentette, hogy 2019-ben még játszani fog. Ki tudhatja, hogy az elnyűhetetlen klasszis még milyen csodákat tartogat.
