Konrád György író, esszéista, szociológus a rendszerváltás előtti demokratikus ellenzék kiemelkedő alakja, aki a rendszerváltás után is élénken figyelte a politikai és közéleti történéseket. Véleménye szerint az értelmiségit az igazság érdekli, és nem a hatalom, ezzel szemben a politikus olyan ember, akit a hatalom jobban érdekel, mint az igazság – esszéi és publicisztikai írásai ezen szellemben születtek meg, folyamatosan az igazságot kereste, és nem félt kritizálni az aktuális politikai hatalmat. Szépírói munkássága az elmúlt évtizedek egyik legolvasottabb és legelismertebb magyarországi írójává tették, akinek műveit több nyelvre is lefordították. Konrád Györgyöt hosszan tartó súlyos betegség után életének 87. évében péntek délután otthonában érte a halál.
Konrád György 1933-ban született Debrecenben. Gyerekkorát Berettyóújfaluban töltötte, és a helybeli zsidó elemi iskolába járt. Szüleit 1944-ben Ausztriába deportálták. Konrád György és nővére, Éva először budapesti rokonokhoz, majd Svájcba került, ahonnan csak 1945-ben tértek vissza szülőfalujukba. Kicsivel később szülei is hazatértek. Konrád György 1946-tól gimnáziumi tanulmányokat folytatott, 1951-től pedig egyetemi hallgató. Polgári származása miatt csak az Eötvös Loránd Bölcsészettudományi Karának Orosz Intézetébe vették fel, később azonban ugyanezen kar magyar szakán végzett. Az Orosz Intézetből 1953-ban távolították el, és „ellenzéki politikai magatartás” miatt a magyar karról is két ízben kizárták. Tanárai segítségével azonban folytathatta tanulmányait. 1956 őszén az akkor induló kritikus hangvételű Életképek című folyóirat munkatársa lett. A forradalom alatt az egyetemi hallgatókból szerveződött nemzetőrség tagja. A forradalom bukása után barátai, rokonai külföldre távoztak. Konrád az otthonmaradás mellett döntött, megélhetését alkalmi munkákból fedezte. 1959-ben állandó munkához jutott, mint a budapesti hetedik kerületi gyámhatóság gyermekvédelmi felügyelője. Első regénye, amellyel a kor elismert amerikai kritikusa, Irving Howe szerint Konrád egyből az európai irodalom élvonalába került, az 1969-ben megjelent A látogató, az itt szerzett élményanyagból táplálkozik. Konrád György 1965-ben munkahelyet váltott, és a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet tudományos munkatársa lett, ahol városszociológiai kutatásokat végzett. Hogy mennyire élénken figyelte a körülötte folyó történéseket, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az itt szerzett élmények ihlették második regényét, A városalapítót, amely magyar nyelven cenzúrázott változatban 1977-ben jelent meg, viszont ezt megelőzően német és angol nyelven is napvilágot látott.
Munkája során szorosan együttműködött Szelényi Iván városszociológussal, akivel baráti viszonyt is ápolt. Közös munkájuk Az értelmiség útja az osztályhatalomhoz című könyv. A kötet nyugaton több nyelven megjelent, és számos egyetemen a mai napig ajánlott olvasmányként tartják számon. A kötet Magyarországon azonban a politikai rendőrség figyelmét keltette fel. Szelényi Iván a zaklatások elől külföldre távozott, míg Konrád ezúttal is a maradást választotta, annak ellenére, hogy ezt követően hazájában tiltott szerzőnek számított, viszont a különböző szamizdat kiadók jóvoltából a magyar olvasókhoz is eljutottak gondolatai, meglátásai, elképzelései. Ezen időszak alatt külföldi publikációi honoráriumából tartotta el magát.
A hetvenes években egy éven keresztül ösztöndíjjal Németországban, majd az Egyesült Államokban tartózkodott. 1984-ben a bécsi egyetem Herder-díjjal tüntette ki. 1989-ban, a tilalom lejárását követően egy év alatt öt kötete jelent meg. 1990-ben Kossuth-díjjal tüntették ki. A rendszerváltást követően rendszeresen jelentek meg írásai. Termékeny szerző volt. A szépprózát vegyítette a dokumentarista szemléletmóddal, és több művében jól felismerhetően saját gyermekkora szolgált mintául.
A Szabad Demokraták Szövetségének alapítótagja, és a Demokratikus Charta egyik alapítója, amely mozgalom olyan igényeket fogalmazott meg, mint például a tekintélyuralmi tendenciákkal való szembeszegülés; a részvételi demokrácia gondolatának hangsúlyozása a pártokban megjelenő, képviseleti elven alapuló „elitdemokrácia” gyakorlatával szemben; a radikális jobboldallal való népfrontos szembefordulás. Konrád élete végéig rendszeres szereplője volt különböző vitaműsoroknak, ahol a szabadságot és az európai eszméket hirdette az önkénnyel és a bezárkózással szemben.
Konrád György íróként és értelmiségiként szoros kapcsolatot ápolt a szomszédos államok, és az azokban élő magyar kisebbség gondolkodóival. Már a kilencvenes években élénken támogatta a kettős állampolgárságot. Emellett barátságban volt az olyan közép-kelet-európai értelmiségiekkel, mint például Danilo Kiš, vagy éppen Václav Havel későbbi cseh államfő. A délszláv háborúk ideje alatt számos esszében foglalkozott a történésekkel. Regényrészleteivel, esszéivel és egyéb írásaival rendszeresen szerepelt vajdasági magyar folyóiratokban. Konrád Györgyöt a szerb/jugoszláv irodalom is hamar felfedezte, és egyfajta kultusz alakult ki körülötte. 2003-ban az Újvidéki Egyetemen dísztoktori címet kapott. A szerb nyelvű olvasók Vickó Árpád fordításában ismerhették meg több művét.
Konrád György halálával az európai eszmék és a szabadság egyik legnagyobb szószólója és gondolkodója távozott az élők sorából, akinek szépírói munkásságában is a szolidaritás, a szociális érzékenység érhető tetten, és akinek művei mára az alapműveltség részét képezik.
