Hétfőn 91 éves korában elhunyt Ennio Morricone, a legendás hírű olasz zeneszerző. Munkássága szinte felbecsülhetetlen, egyebek mellett több mint 550 film zenéje fűződik a nevéhez. A zene nagyon is jelentős lehet, meghatározhatja az egész film hangulatát. A mozikban most csend van, de amikor a mozizás igazi közösségi élménynek számít, mindig izgalmas pillanat az, amikor a nagy hangszórókból felcsendül a zene. A dallamok azonnal hatást váltanak ki, és ehhez Ennio Morricone nagyon is értett.
Tehetsége korán kibontakozott, és az egész élete a zenéről szólt. Édesapja trombitás volt, zenekarokban játszott, és éjszakai bárokban lépett fel. Ő volt az első tanára, megtanította kottát írni, és Ennio már hatéves korában elkezdett komponálni. Nem is csoda, hogy zenei pályára lépett. Konzervatóriumba járt, ahol a trombitázás mellett zeneszerzést és vezénylést is tanult. Nagy hatással volt rá a tanára, Goffredo Petrassi, a későbbiekben sem feledkezett meg róla, neki ajánlotta a koncertjeit. Ennio gyermekkora nem volt könnyű, nagy családban nőtt fel, négy testvére közül egyikük korán meghalt. Diplomázása után zeneszerzéssel és hangszereléssel foglalkozott, főleg színdarabokhoz írt zenét. 1956-ban megnősült. A hozzá közel állók azt mondják róla, hogy családcentrikus volt, és ahová csak tehette, elkísérte a felesége is, akivel olykor együtt is dolgoztak. Négy gyermekük született, Andrea Morricone apja nyomdokaiba lépve szintén zeneszerzéssel foglalkozik.
Ennio Morricone a nyitottságáról és kísérletező kedvéről is ismert volt. Nemcsak a klasszikus zene érdekelte, hanem a könnyűzene, a jazz és a pop is. Számos popsztárnak szerzett zenét, egyebek közt Demis Roussosnak és Paul Ankának, a későbbiekben pedig a Pet Shop Boysnak, Zuccherónak, k. d. Langnek és Stingnek.
A tanulmányai után Ennio Morricone azonnal elkezdett filmzenéket is írni, eleinte név nélkül vagy álnéven. A fordulópontot az 1964. év jelentette, amikor volt iskolatársával, Sergio Leonéval gyümölcsöző kapcsolatot alakított ki. Sergio Leone spagettiwesterneket készített, amelyek nagy sikereket értek el. Az Egy maréknyi dollárért, a Pár dollárral többért, A Jó, a Rossz és a Csúf, a Volt egyszer egy Vadnyugat szerzeményeit minden idők legjobb filmzenéi közt tartják számon. Habár Ennio Morricone ezek által vált világhírűvé, sok más ismert filmhez is írt zenét. Nemcsak westernekhez, bármilyen zsánerhez, még horrorhoz is, például Az ördögűző 2. – Az eretnekhez és A dologhoz, botrányosnak számító filmekhez, mint amilyen a Salò, avagy Szodoma 120 napja, de ő szerezte az Aki legyőzte Al Caponét, A misszió, a Vörös Szonja és a Bugsy zenéjét is. Három ízben dolgozott Koltai Lajossal, aki a Maléna és Az óceánjáró zongorista legendája operatőre, valamint a Sorstalanság rendezője volt. Ezekhez is a zenét Ennio Morricone szerezte. Tévésorozatokban is hallhatjuk a zeneműveit, például a Marco Polóban, A Szahara titkában és A polipban. A legnagyobb rendezőkkel társult, Pier Paolo Pasolinivel, John Boormannal, John Carpenterrel, Brian De Palmával, Roman Polanskival, Franco Zeffirellivel, Quentin Tarantinóval. Utóbbi óriási rajongója, Ennio Morricone zenéje hallható a Kill Billben és a Becstelen brigantykban is, de nagy vágya volt, hogy együtt dolgozzanak. Végül az Aljas nyolcas kapcsán sikerült felkérnie. Állítólag Morricone először nemet mondott, de Tarantino elrepült hozzá Rómába, és meggyőzte. Nagyon is jó döntés volt, mert ez 2016-ban meghozta a zeneszerzőnek az első és egyetlen versenykategóriás Oscar-díjat. Ennio Morricone számos jelentős díjat kapott, de az Oscar valahogy elkerülte. Kárpótlásul 2007-ben életműdíjjal jutalmazták.
Ennio Morricone fellépett Belgrádban és több ízben Budapesten is, legutóbb tavaly januárban. Számos mai együttest, zenészt ihletett meg, egyebek közt a Muse-t, a Metallicát, a Radioheadet és David Guettát is. Habár világszerte rajongtak a zenéjéért, Ennio nem hagyta el szülőföldjét. Letelepedhetett volna Amerikában, hívták is, de nemet mondott. Rómában született, és ott is halt meg.
