A sötét empátiáról szóló diskurzus egy viszonylag új jelenség, amelyet a pszichológusok az utóbbi években kezdtek el részletesebben vizsgálni. A kifejezés leginkább a közösségi média világában terjedt el, és már külön hashtag is létezik rá, a #darkempath. A sötét empatikusok olyan személyek, akik első pillantásra kedvesek, segítőkészek, de mindezek mögött más szándékok rejlenek: manipulációval érik el céljaikat.
Ez az új típusú személyiségjegy először egy 2021-es kutatásban vált ismertté, amely a Personality and Individual Differences című folyóiratban jelent meg. A kutatók ezt az egyedülálló magatartást úgy írták le, mint egy olyan emberét, aki képes mély empátiát mutatni, ám eközben a sötét személyiségjegyeket – mint a nárcizmus vagy a machiavellizmus – is birtokolja, és kiválóan alkalmazza. Egy olyan összetett kép alakul ki, amely az érzékenység látszata mögött rejtett érdekeket takar. Az ilyen emberek gyakran gondoskodónak és érzékenynek tűnnek, míg valójában saját érdekeik érvényesítésére törekszenek.
Állítólag nem könnyű felismerni őket, az ember csupán annyit vesz észre, hogy valami nincs rendben körülöttük. A mindenki számára ismert, szaknyelven affektív empátia azt jelenti, hogy igazán törődünk másokkal, és érezzük, amit ők éreznek. Amikor valaki szomorú, mi is szomorúvá válunk, amikor boldog, mi is örülünk. Ez a valódi együttérzés, ami segít abban, hogy másokat megértsünk és támogassunk, miközben nem a saját érdekeinkre fókuszálunk.
Az egyik legfontosabb felismerés, amit a kutatók megállapítottak, hogy a sötét empátia nem csupán különleges helyzetekben jelenik meg, hanem folyamatosan, a mindennapi életben is jelen van. Például egy munkatárs úgy tesz, mintha segíteni akarna egy fontos feladatban. Mivel tudja, hogy mi elfoglaltak vagyunk, felajánlja, hogy elvállalja a feladatot. Azonban közben a saját érdekeit érvényesíti: ha elvégzi a munkát, előnyt szerez a főnöknél, vagy szeretné, ha később mi vennénk át a munkáját. A látszólagos segítségnyújtás valójában egy manipulációs technika, amellyel a saját pozícióját erősíti, miközben előttünk jó szándékúnak és segítőkésznek tűnhet fel.
Vagy például egy volt férj, aki mindig figyelmes és kedves, amikor szükségünk van rá, segít a gyerekek körül, vagy elviszi őket iskolába, látszólag teljesen együttműködő, de valójában mindezt azért teszi, hogy jófiúnak tűnjön, és manipuláljon egy-egy helyzetet, könnyebben megkapja, amit akar. Mások előtt úgy állítja be, mintha a legjobb apa lenne, miközben a háttérben folyamatosan kihasználja a gyengeségeinket, hogy saját előnyére fordítsa a helyzeteket. Ő az, aki eljátssza, hogy mindig ott van, de valójában a célja mindig az, hogy megőrizze a kontrollt.
Vajon egyre természetesebbé válik, hogy az ártatlan mosoly mögött is ott rejtőzik a kíméletlen és gátlástalan módszerek mestere? Valójában nem is olyan bonyolult észrevenni őket a mindennapi életben – hiszen a gyermekmesék is arra tanítanak minket, hogy óvakodjunk a báránybőrbe bújt farkastól.
Nyitókép: Pixabay
