Elfelejtettem megírni ezt a jegyzetet. Megválaszolatlan üzenetek sorjáznak a telefonban, kérdések sorakoznak a virtuális és a valós térben egyaránt. Lyukak ékelődtek a selyemszoknyába, bekékült a lábujjam, sehol sem találom a kedvenc késem.
Már megint egy újabb költözés. Fárasztó és megterhelő. Sok időt és energiát elvesz.
De ez most mégis másként zajlik. A megszokott elveszettség érzése és a fizikai tér újabb kitágulása, az üresség, na meg a felfordulás és fejetlenség most is óramű pontossággal érkezett. A kialvatlanság sem késlekedett, az új ágyban és térben egyelőre lehetetlen aludni. Mindezt fokozza az is, hogy a lakás melletti sugárúton éjjel is suhannak az autók, hallani a szórakozóhelyekre igyekvő, euforikus hangulatban lévő fiatalokat, itt hangoskodnak a közeli stadionhoz vonuló szurkolók. Hogy helyileg átkerült minden egy új színtérre, csupán az egyik vetülete a vegyes érzelmekkel járó változásoknak. Így ez alkalommal igyekeztem tudatosan kímélni az idegeimet, ahol és amennyire csak lehet. Követtem a legtöbb praktikus tanácsot, hogy minél zökkenőmentesebb legyen a költözés folyamata, és hogy a csomagolás, dobozolás ne tartson hetekig. Beletörődtem lelkileg a napokig tartó „bombarobbanás” jelenlétébe, mind a régi, mind az új lakás állapota ugyanis rémisztően kaotikussá vált. Nem vagyok megrögzött rendszerető, ezért ezeket tapasztalt költözőként most is túlélem, mint annyi más költözés alkalmával.
Az interneten számos hasznos tanács olvasható, köztük az is, hogy nem elég csak bedobozolni a holmikat, rendszerezni is kell azokat. Azután a rend a lelke mindennek törvény higgadttá és megfontolttá kellene, hogy tegyen, de nem válok azzá, mert nem tudok egyik szobából a másikba haladva, takarítva szortírozni, hanem megérzésszerűen csomagolom a holmikat. A bepakolt dolgok után pedig rendszerint szemétdomb marad. S a legnehezebb megválni a már évek óta fel nem húzott, de nosztalgikus érzéseket ébresztő selyemszoknyától és társaiktól. A pakolás idegőrlő élménye során azonban gyorsan elpárolog bárminemű szentimentalizmus, és már azt is szívesen kidobnánk, amire valóban szükség van, csak hogy véget érjen egyszer már a dobozolás, zsákkötözés agóniája.
Remek döntés volt azonban, hogy ezúttal megfogadtam a praktikus költöztető dobozzal kapcsolatos tanácsokat. Igaz, nem volt olcsó a dobozhadsereg, de rengeteg időt takaríthattam meg azzal, hogy nem jártam körbe a közelben lévő kisebb-nagyobb boltokat a megfelelő méretű és vastagságú zsírfoltos dobozokért. A profi költöztető dobozok tiszták, strapabíró anyagból készültek, és mivel azonos méretűek, így a pakolás folyamatát is jelentősen megkönnyítik.
Könnyű rávágni a költözés hallatán, hogy mindent bedobálunk dobozokba, és kész! De aki költözött már, tudja, hogy ennek nem sok köze van a valósághoz. Néhány holmi örökre eltűnik, némelyik csak arra az időszakra, amikor éppen szükségünk lenne rá. Ezúttal azt is megtanultam, hogy a legjobb pakolási eszköz a koromfekete, kellemetlen szagú szemeteszsák. Ágynemű, függöny, plüssállat és persze rengeteg ruha került a fekete nejlonokba. A másik remek döntés az volt, hogy ezúttal egy költöztető ügynökség szolgáltatásait vettem igénybe. Hihetetlenül felszabadító élmény volt, amikor a rakodó legénység előállt és könnyed mozdulatokkal megtisztította a terepet a dobozoktól. Álmélkodva álltam az előszobában, hiszen a pár perc alatt, amíg felhúztam a tornacipőt, a napokig csomagolt holminak már csupán a fele volt a lakásban.
Mire érdemes még odafigyelni?
A költözködés lidérces napjának végére fáradtak és ingerültek leszünk, ezért mindenképpen készítsünk el egy túlélő dobozt is – amit sikeresen megtalálunk a többi között – étellel, szappannal és a pizsamákkal, hogy ne a várva várt pihenés előtt kelljen hajat tépve kutatni a dobozhalom közepén.
