Hogy jó-e vagy rossz – ebben mindenkinek megoszlik a véleménye. A sarki árus szerint valamikor csak ki kell ereszteni a gőzt, és erre a legalkalmasabb megoldás egy-két őszintén kimondott szitokszó, vagyis a káromkodás. A piacon tojást áruló néni, aki a tavaszi napsütésben is virágos kendőbe rejti ősz hajszálait, úgy véli, káromkodni nem szabad. Megnehezíti a lelket. Semmi jó sincs abban, ha a saját levében fő az ember.
A kutatások pedig azt is állítják, hogy terápiás hatással van az emberre a cifra beszéd. Azt is mondják, hogy mindenesetre jobb, ha a felbosszantott fél nem a kőbunkóval vagy a kezébe kerülő tárggyal, hanem szavakkal fejezi ki indulatait. Sigmund Freud is így gondolta.
Mások azt állítják – mint a legtöbb dologban – a szitkozódásban is a mértékletesség a kulcs. No nem az, hogy mennyire szidunk meg valakit, hanem az, hogy milyen mértékben és milyen gyakran engedjük át magunkat az indulatos megnyilvánulásnak. Ha egy számunkra szörnyen feszült helyzetben káromkodunk, egy kis időre enyhülést hoznak a szitkok. Csakhogy, ha az adott helyzetből kilépve továbbra is egyre elmélyültebben szidjuk a múlttá vált eseményt vagy annak szereplőit, azzal fenntartjuk a belső feszültségünket – állítják a szakértők.
Egyre többen foglalkoznak azzal, hogyan lehet terápiás jelleggel „kilépni” a mindennapok okozta feszültségből, mély levegőt venni, és mindent nagy ívben… Ennek a kissé lezser hangulatú stresszkezelő módszernek egyre több képviselője van, akik könyveket írnak, előadásokat tartanak abban a témában, hogyan kell elérnünk azt, hogy ne lépjünk felfokozott idegállapotba az életünkben felbukkanó nemkívánatos események és emberek hatására, és hogy ezzel ne bántsunk meg másokat. A legtöbb ilyen életmódtanácsadó arra biztat, hogy ne tegyünk olyan dolgokat, amiket nem szeretnénk, és a zavaró gondolatokat egy könnyed vállvonással (azaz káromkodással) iktassuk ki.
A kissé hatásvadász életmód-tanácsadással kapcsolatos tematikák sora mellett, olykor a tudomány is a káromkodás mellett szavaz. Érdekes jelenség. Ki gondolta volna, hogy a sokszor hallott szaftos szavak tudományosan is alátámasztják a jóllétünkhöz szükséges energiákat, vagy könnyedebbé teszik a napunkat, levezetik a felgyülemlett stresszt, kiiktatják egy kis időre a negatív élményeket.
Az erőteljes kifejezések, amelyeket a stresszcsökkentő módszerek során használnak, direkt káromkodások, mert – állítják a hozzáértők – az illetlen szavak száz százalékban eljutnak hozzánk, hatni tudnak ránk, a neveltetésünk folytán létrejött határok miatt. Hiszen gyerekkorunk óta a tiltott dolgok sorába tartoztak e szavak, mint ahogy a második parancsolat megszegése is.
Az indulatos kifakadás különféle formáit a múltban folyamatosan tiltották. Az alantasnak tartott szokást nem tűrték meg a közösségekben, ekkor a legenyhébb esetben vesszőzéssel büntették a káromkodókat. A pszichológia berkeiben górcső alá véve, mára ez az igen gyakori viselkedésforma szinte megszabadult a bűn és az illetlenség stigmájától. Sőt, a mindennapok forgatagában még az is adta-teremtettézik, akitől a legkevésbé várnánk.
