Különbözőek vagyunk, az életünk során ránk nehezedő terheket különböző módon éljük meg, máshogy ítélünk meg sikereket, kudarcokat, elvárásokat és változásokat. Korra, nemre való tekintet nélkül azonban mindannyian voltunk már életünk során lehangoltak, elkeseredettek. „Ma olyan depressziós vagyok!” – szoktuk hallani a panaszt.
Hogyan vehetjük észre magunkon, illetve másokon a depressziót? – kérdeztük dr. Magyar Lóránt zentai mentálhigiénés szakorvostól.
A tünetek megjelenése és ezeknek huzamosabb ideig való elszenvedése alátámasztja a depresszió meglétét. Ami különösebb figyelmet igényel, az a fiatalkori depresszió. Ez tünetszegény és alaposabb körültekintést igényel. Megnyilvánulásai: a figyelem-koncentráció csökkenése (belső történések kötik le), több álmodozás, fokozatos teljesítményromlás, unalom (semmi nem érdekli), szomatikus tünetek, nevezetesen fejfájás és szegycsonttájéki nyomás, végül pedig az izoláció (teljes elszigetelődés), ami jelentős öngyilkosságveszélyt jelent. A felsorolás alapvetően a jelentkezés sorrendjét is jelenti.
Hogyan hatnak az évszakok a depresszióban szenvedőkre?
Köztudott, hogy a fény, illetve a fény hiánya jelentősen befolyásolja hangulatunkat. A napfényhiányos ősz-tél kedvez a depresszió kialakulásának. Amikor pedig kitavaszodik, szinte kivirágzunk mi is, és örülünk a napsütésnek. A természetes fény az egyik leghatásosabb antidepresszáns. Az ún. szezonális hangulati zavart éppen ezért hatásosan kezelik fényterápiával, ami hasonlít a nap fényéhez. Javasolt, hogy akik különösen érzékenyek a szezonális hangulatromlásra, több örömforrást jelentő tevékenységet végezzenek a téli időszakban.
Kigyógyítható-e a depresszióban szenvedő a betegségből, vagy egy életen át kezelésre szorul?
Szerencsére nem kell életfogytig szenvednünk tőle, hisz több megoldás is lehetséges, amelyekkel teljes mértékű felépülés érhető el. Ide tartoznak az önsegítés különböző módjai (az okok azonosítása, a cselekvő változtatás, a gondolkodás módosítása, érzelmi és kapcsolati rendezés, az önsajnálat átalakítása stb.), a szakmai tanácsadás és pszichoterápia, akár az életesemények feldolgozásában, akár a személyiség változtatásában vagy életvezetési módosításokban. De a gyógyszeres terápia is, mint első számú eszköz, az endogen, és kiegészítő terápia a külső okokra visszavezethető depresszió kezelésében. Azt azért hozzá kell tennem, hogy a depresszió kezelése sem nem könnyű, sem nem gyors folyamat. Kitartást igényel, és a tartós eredmény mindenképp feltételezi azt, hogy dolgozzunk saját magunkon, fejlesszük személyiségünket, gondolkodásunkat. Ezt segíti sok könyv, önfejlesztő tanfolyam (ami már nálunk is elérhető, akár magyar nyelven is) vagy időnként egy-egy életvezetési tanácsadás keresése.
Hogyan segíthetünk mi, képzetlen emberek – nem szakértők – depressziós embertársainknak?
Több módon is. Jelentős szerepünk lehet pl. abban, hogy rámutassunk a helyzetre, hisz a depressziós sokszor maga sincs tisztában a helyzetével. Fontos szempont, hogy legyünk elérhetőek a másik számára, hisz sokszor jelent problémát, hogy nincs kivel megbeszélnie a helyzetét. A figyelmes meghallgatás sokat segít, de ebben kerülnünk kell azt, hogy társuljunk az önsajnálatához, de azt is, hogy kioktassuk, szemrehányást tegyünk, és a tanácsokkal is óvatosan kell bánnunk. Különösen azok a javaslatok terhelőek, hogy „kell” (pl. „erősnek kell lenned”), „muszáj”, „nem szabad”. Ezek még nyomasztóbbá teszik a lelkiállapotát. Szánjunk elegendő időt rá, és ha azt látjuk, hogy komolyabb a helyzet, ne vonakodjunk szakmai segítséget javasolni! Minél később kezdjük el a beavatkozást, annál nehezebb lesz a kivezető út. Ez ugyanúgy érvényes saját magunkra.
n Mit tehetünk saját magunkért, hogy megelőzzük vagy legyőzzük a depressziót?
A depresszió egyik legfontosabb összetevője az önsajnálat. Ha ezzel szembenézünk, és elkezdünk változtatni, jó esélyeink vannak. Az is sokat segít, ha megtanuljuk feldolgozni és elengedni a veszteségeinket, csalódásainkat, a múlt emlékeit. Ezek ugyanis megkötöznek és lehetetlenné teszik az élet örömét. Tudnunk kell megbocsátani is az ellenünk vétkezőknek, mert ez szintén a gyógyulás egyik fontos mozgatója.
Ha elkezdünk pozitívan gondolkodni és a panasz helyett arról beszélni, hogy milyen jó dolgok történnek velünk, az is kifelé húz az örvényből. Tanuljuk hát formálni a gondolatainkat és beszédünket! Fontosnak tartom továbbá a testedzést és a természetben való tartózkodást is. A legfontosabb azonban, hogy minden körülmények között vállaljuk a felelősséget saját életünkért, és legyünk készek azt tudatosan kiegyensúlyozottabb és megelégedettebb irányba terelni – hangsúlyozta dr. Magyar Lóránt, és idézte Andrew Matthewst: „az élet akkor működik a legjobban, amikor mi irányítjuk a helyzeteket.”
A depresszió tünetei A tüneteket több csoportba sorolhatjuk, és szinte minden esetben jelen van mindegyikből néhány. Általános tünetek: alvászavar, csökkent munkakedv, állandó fáradtság, étvágytalanság, csökkent nemi vágy, gondozatlan külső és különböző testi panaszok, pl. fejfájás, gyomorpanaszok stb. Jelentősek az érzelmi tünetek, mint amilyen az általános lehangoltság, elhidegültség, szomorúság (sírás), ellenséges érzések (öngyűlölet, önvád), bűntudat, ingerültség, szorongás-aggodalom, reménytelenség és hasonlók. A gondolkodást a pesszimizmus jellemzi, és gyakoriak lehetnek a halállal kapcsolatos gondolatok és az öngyilkossági kísértések. A viselkedést a cselekvési passzivitás jellemzi, a hanyagság, a vontatottság-lassúság. |