A szaknyelven additív allergiának nevezett betegséget a termékekben jelenlévő tartósítószerek és a különböző adalékanyagok, antioxidánsok, esetleg mesterséges színezékek és ízfokozók váltják ki. Előfordulhat, hogy két összetevő külön-külön ártalmatlan, együtt azonban allergiás reakciót okoznak. Az additív allergia jellemzően aluldiagnosztizált betegség, a diagnózis pedig annál is inkább nehéz, mert az allergén „rejtve” van az élelmiszerekben.
Ételadalékok okozta allergiás tünetek jelentkezhetnek a száj környékén, és a felsőtesten bőrpír vagy csalánkiütés formájában. Jóval ritkábban fordul elő, de annál súlyosabb, életveszélyes reakció az anafilaxiás sokk, ilyenkor a betegen testszerte jelentkezhet csalánkiütés, a gégeduzzanat következtében légzése nehezebbé válik, szívverése felgyorsul, és a vérnyomáscsökkenés következtében ájulás, eszméletvesztés következhet be.
A leggyakoribb allergének
Az ételadalékok közül a legtöbb problémát a tartósítószerek okozzák: a nátrium-benzoát, a nátrium-glutamát, a szorbinsav és a szalicilek, de sokszor az ízfokozók is súlyos, anafilaxiáig is elmenő allergiás reakciót váltanak ki.
A szorbinsav a természetben is megtalálható szerves vegyület, élelmiszerekben tartósítószerként használják. Gátolja az élesztők, a penészgombák és néhány baktérium növekedését. Fogyasztása érzékeny embereknél irritálhatja a nyálkahártyát és a bőrt.
A lekvárok, dzsemek és szörpök eltevésére használt szalicilek több láz- és fájdalomcsillapításra alkalmazható gyógyszer összetevői. Érzékeny egyéneknél fogyasztásuk csalánkiütést, nyelvzsibbadást, nehéz légzést okozhat. Szakszerű segítség híján a beteg állapota rövid időn belül életveszélyessé válhat.
Az E211-es számmal jelölt nátrium-benzoát számos élelmiszerben – tejtermékben, gyümölcsben, mézben – természetes alkotóelemként is jelen van, tartósítószerként adagolva azonban fogyasztása után mellékhatások jelentkezhetnek. Fennáll a gyanú, hogy lebomlásakor megterheli a májat, ezenkívül az arra érzékenyeknél – különösen az aszpirinra allergiásoknál allergiát, asztmát és csalánkiütést okozhat.
Kínai étteremszindróma
Az E621-es számmal ellátott nátrium-glutamátot az élelmiszeripar – különösen Ázsiában – elterjedten alkalmazza ízjavítás céljából. A kínai étteremszindrómát 1968-ban írta le egy kutató, azzal, hogy az étteremben mintegy két órával az étel elfogyasztása után jelentkeztek a tünetek: gyengeségérzéssel, szaporább szívveréssel, nyaki érzéstelenség tüneteivel. Röviddel ezután feltételezték a mononátrium-glutamát oki szerepét (és egyéb glutamátokét is). Egyéb tünetek is jelentkezhetnek: érzéskiesések, bizsergés, melegségérzés, arcduzzanat, mellkasi fájdalom, fejfájás, hányinger, gyorsult szívverés, asztmás betegeken hörgőgörcs, szédülés, általános gyengeség. Általában gyógyszeres úton nem kezelik, mert a tünetek néhány órán belül – amikor a glutamát kiürül a szervezetből – elmúlnak. Aki egyszer észlelte magán – a továbbiakban kerülje a glutamátokat, tehát az E620–E625 közötti adalékokkal megjelölt élelmiszereket!
Ma is vannak kétségek a glutamátok körül, de az EU állásfoglalása alapján az élelmiszerek címkéjén kötelező feltüntetni a segédanyagok között, itt konkrétan az E620 és E625 közötti tartományba eső származékokat. Az EU szabályozás szerint nem adhatók a tejhez, emulgeált zsírokhoz és olajokhoz, száraz tésztákhoz, kakaóval és csokoládéval készült termékekhez és gyümölcsalapú üdítőkhöz. Nincsen hivatalosan „deklarált” toxikus érték, de ajánlásként elfogadott, hogy a glutamát napi adagja az élelmiszerekben nem haladhatja meg testtömegkilogrammonként a 6 grammot.
Hogyan vizsgálható az additív allergia?
Az élelmiszer-adalék allergiavizsgálata indokolt lehet, ha bizonyos ételek fogyasztását követően, akár alkalomszerűen is, de tapasztaltuk már a felsorolt tüneteket. A panaszokat okozó összetevő kimutatható epicutan teszttel. A vizsgálat során készen kapható speciális kamrás tapaszokra viszik fel az allergéneket, majd a tapaszt a hát bőrére rögzítik. Húsz és negyven perc elteltével a szakorvos leolvassa az eredményt. Az allergének helyén jelentkező bőrpír, vörösség alapján megállapítható az allergia. Az additív allergia egyetlen kezelési módja, ha a továbbiakban kerüljük az adott összetevőt tartalmazó készítményeket.
