Az agyunkban található két kémiai anyagnak döntő jelentősége van abban, hogy életünk során hosszú időn át ragaszkodunk-e ugyanahhoz a partnerhez, vagy folyton az újdonságot keressük. Helen Fischer, a világ egyik vezető antropológusa több mint három évtizeden keresztül tanulmányozta a romantikus szerelem mibenlétét. Az antropológus szerint a másik személy iránt érzett vonzalmunkban nagy szerepet tölt be a kémia.
Fischer szerint négy alapvető típusba sorolható az emberek személyisége: vannak a felfedezők, az építészek, a rendezők és a tárgyalók. Hogy ki melyikbe tartozik, azt az agyunkban található két kémiai anyag – a dopamin és a szerotin –, valamint két hormon, a tesztoszteron és az ösztrogén szintje határozza meg. Ha például a szerotonin van jelen dominánsan, akkor az „építész” kategóriába tartozunk, az ilyen emberek nyugodtak és hűségesek a párjukhoz. A dopamin dominanciája azonban ennek éppen az ellenkezőjét okozza, akikre ez jellemző, azok mindig valami újat keresnek az életben. A magas ösztrogénszint gazdag képzelőerőt és kiváló társas készségeket eredményez, akire azonban inkább a tesztoszteron túlsúlya a jellemző, az többnyire határozott és keményfejű.
„A szerelem persze továbbra is megfejthetetlen misztérium marad, de az ismert mondás erre a helyzetre is igaz: a tudás hatalom. Azaz ha ismerjük önmagunkat, tudjuk, mire vágyunk, hogyan szeretünk mi, és hogyan a másik, akkor rátalálhatunk az igaz szerelemre” – fogalmazott az antropológus.
A szerelem ereje képes lehet csökkenteni a magas vérnyomást, megszüntetni a depressziót és meggyorsítani a gyógyulás lassú folyamatát? A legújabb tanulmányok eredményei alapján a válasz: igen.
„Szerelmi kapcsolataink segítségével, ha van kihez fordulnunk érzelmi támogatásért és tanácsért, képesek lehetünk leküzdeni a stressz negatív hatásait” – idézi Julianne Holt-Lunstadnak, a Brigham Young Egyetem munkatársának szavait a Washington Post.
Holt-Lunstad tanulmánya arra az eredményre jutott, hogy a boldog házasságban élő párok vérnyomása alacsonyabb, mint az egyedülálló embereké, a boldogtalan házaspárok vérnyomása pedig mindkét csoportnál magasabb volt. Arthur Aron, a New York-i Stony Brook Egyetem szociálpszichológusa MRI-felvételeket készített a szerelem különböző fázisaiban levő emberek agyáról. Aron a tanulmányában összehasonlította a friss szerelmesek, a tartós kapcsolatban élők és a nemrégiben elhagyott emberek agyi MRI-felvételeit, és megállapította, hogy a szerelem az agyból dopamintermelést vált ki. A dopamin erős neurotranszmitter, amely az örömérzetért és a motivációért felelős. Eközben az Észak-Karolinai és a Pittsburghi Carnegie Mellon Egyetemen végzett tanulmányok azt állapították meg, hogy a szerelem hatására az agyban termelődő oxitocin csökkenti a stresszt és a magas vérnyomást, javítja a közérzetet és emeli a fájdalom ingerküszöbét is.
