A stressz tág fogalom, a kellemes élményeket is magában foglalja, így az örömöt, a beteljesülést és az önkifejezést, de a hirtelen bekövetkező, kedvezőtlen változás, vagy akár tartósan negatív élethelyzetek megélése is stressz. Aki megérezte már, hogy mindaz, amit tesz – s az is, amit mások tesznek vele – bizonyos fokig kimeríti és igénybe veszi, az körvonalaiban már látja, mit nevezünk stressznek. A kérdéskörben jobban elmélyedni szándékozókat dr. Magyar Lóránt orvos, lelkigondozó segíti válaszaival.
A stressz nem keverendő össze a depresszióval. De mi is a stressz? Tudna rá egy-két példát mondani?
– A stressz egy életállapot, azaz a szervezetnek egy reakciója valamilyen külső, vagy belső hatásra. Egy teljesen természetes reakció, tulajdonképpen védelmi reakció a kellemetlen hatások elkerülésére, leküzdésére. A depresszió pedig egy hangulati zavar, ill. betegség. Stressz mindaz, ami kibillent bennünket a nyugalmi egyensúlyból. Az is, ha megugat a kutya, ha rank dudálnak, vagy leordít a főnökünk. De a fő probléma mégis az az állandó feszült állapot, amelyben vagyunk. Folyamatosan úgy élünk, mintha veszélyeztetve volnánk – egy állandó készenlétiségben, sietségben és nem tudunk lazítani még akkor sem, amikor lehetne. Ez a krónikus stressz az, ami aláássa egészségünket, hatékonyságunkat, jó érzésünket. Lehet ez a mindennapi munkahely, a családon belüli konfliktusok, vagy éppen saját belső rossz gondolataink, képzeteink, amelyek szorongással töltenek el és beszűkítik létezésünket, mondja dr. Magyar Lóránt.
Igaz-e, hogy maga a stressz csak előszobája az esetleges későbbi betegségeknek, de önmagában nem betegség?
Valóban nem betegség, sőt, ahogy mondtam, egy teljesen természetes reagálása a szervezetnek egy számunkra veszélyhelyzetnek megélt szituációra. A probléma vele csak az állandóvá válása. Olyan ez, mintha kalácssütés után nem kapcsolnánk ki a sütőt. Jelentősen fogy az áram, terhelődik a hálózat és egyre melegebb is lesz. Ez előbb -utóbb a rendszer összeomlásához vezet (vagy a biztosíték, vagy a vezeték, vagy a sütő mondja föl a szolgálatot). Addig azonban, amíg ez meg nem történik, akár észre sem vesszük, hogy folyamatosan be van kapcsolva. Nos, a szervezet is előbb-utóbb összeomlik. Előbb csak enyhébb jelzéseket ad, mint pl. magas vérnyomás, nyugtalan alvás, fejfájás, de később komoly egészségkárosodás lép fel, mint a szívinfarktus, gyomorfekély, ízületi gyulladás, tüdőasztma, stb.
Szinte mindenki hallotta már a jótékony felhívást: kerülje a stresszt! Na de hogyan?
Ezt lehet mondani, csak nincs sok értelme. Éppúgy, ahogy attól sem fog valaki kevesebbet idegeskedni, mert azt mondjuk neki, hogy ne tegye. Az élethelyzeteken nehezebb változtatni. Saját magunkon kell inkább. Az, hogy mit élek meg stresszhelyzetnek, tőlem függ, attól, hogy milyennek értékelek egy helyzetet. Ezen lehet módosítani, de jelentős erőfeszítéssel jár. Egyszerűbb, ha az idegrendszer megerősítéséért teszek valamit. Ez azzal jár, hogy marad a helyzet olyan, amilyen, csak már nem zavar, nem leszek tőle ideges, nem húz föl. Ezt feszültségcsökkentő és idegrendszer-megerősítő technikákkal tudjuk elérni. Ilyenek az izomlazítás, a légzőgyakorlatok, meditációs technikák rendszeres gyakorlása, vagy a gondolatok átértelmezése.
Hogyan reagáljunk a stresszhelyzetekre?
Nos, ezt akkor nem tudjuk megválasztani, amikor a stresszhelyzetben vagyunk már. Vagy csak nagyon nagy erőfeszítések árán. A megoldás sokkal inkább abban van, hogy akkor dolgozunk magunkon (érzékenységünkön, gondolkodásunkon, értékelésünkön, idegrendszerünkön), amikor nem vagyunk stresszhelyzetben, legalábbis nem túl intenzív helyzetben. Azonban egy-két egyszerű dolgot lehet tenni, pl. mély légzés, energikus izomfeszítés és lazítás, nagy amplitúdójú mozdulatok vagy ugrálás. Segít, ha valamit odavágok, ha nagy erőt fejtek ki (pl. favágás), ha toporzékolok, vagy egyszerűen csak rázom erősen a kezem. Ezek gyors feszültségoldást tesznek lehetővé.
(Holnapi számunkban: Van-e olyan általános technika, amellyel küzdeni lehet a stressz ellen? Szedjünk-e feszültségoldó készítményeket?)
Fel lehet-e készíteni gyermekeinket a stresszel teli világnak az elviselésére úgy, hogy egészségesek maradjanak? A nevelésnek nagy szerepe van abban, hogy a gyerek mit él meg stressznek és mit nem. Ha a szüleit állandóan idegesnek és feszültnek látja, ezt a mintát tanulja meg. A legtöbbet tehát azzal tehetünk, hogy mi magunk teszünk a saját nyugalmunkért valamit. Ha ezt sugározzuk otthon, a gyerekeink is ellenállóbbak lesznek a stresszel szemben. A gondolkodásmód a másik nagyon fontos feltétel. A pozitív szemléletre nevelt gyerek bizakodóbb lesz és kevésbbé „stresszes”, mint az, aki főleg negatív gondolatokban él. A pozitív énképre nevelt gyerek (az „értékes és alkalmas vagyok” tudata) szintén kiegyensúlyozottabb lesz, mint a kisebbrendűségtől szenvedő és szorongó társa. Nagyon lényeges tehát, hogy mit mondunk gyerekeinknek és hogy a hibáikat, vagy erősségeiket hangsúlyozzuk. Nagy a felelősségünk tehát úgy saját, mint gyerekeink jövőjét illetően. |
