Az alábbi eset nem tartozik szorosan a rovatunk témaköréhez, de ékes bizonyítéka annak, hogy az állam pénzén szerzett oklevelekből sokan mások, nem ritkán szélhámosok, húznak busás hasznot.
Egy belgrádi magánügynökség a közelmúltban széltében-hosszában hirdette, hogy egészségügyi szakembereket keres, akik – természetesen jó fizetésért – hajlandók Líbiában dolgozni.
Nemrég mi is foglalkoztunk azzal, hogy a külföldön munkát vállalni szándékozó orvosok száma rövid idő alatt a tízszeresére emekedett. Elsősorban a fejlett nyugati országokban keresnek maguknak munkalehetőséget, s ezzel lényegében növelik a honi egészségügy kádergondjait, hiszen nálunk is egyre kevesebb a megfelelő képzettségű szakember.
Érthető tehát, hogy nem kevesen jelentkeztek az ügynökségnél, és már az első beszélgetésért 2000 dinárt kellett fizetniük. A belgrádi Blic napilapnak néhány károsult részletesen beszámolt az egész folyamatról. Elmondták, hogy az előszerződés megkötésekor 350 eurót kértek tőlük, majd amikor a „valódi” megállapodásnak a papírra vetésére került a sor, újabb, nem kis összeget, pontosabban 41 000 dinárt kellett egy bizonyos folyószámlára fizetniük.
Egyesek még ezt az összeget is előteremtették, hiszen havi ezereurós fizetést ígért az ügynökség igazgatója.
Akik már azt hitték, hogy mindössze néhány nap kérdése és útnak indulhatnak, azokra újabb meglepetés várt. Az ügynökségen azt mondták, hogy letétbe kell helyezniük 1000 eurót, vagyis a majdani egyhavi fizetésüket.
A jelentkezők legnagyobb részének ez már sok volt. Igaz, hogy a folyamat kezdetén, amikor „mindössze” kétezer dinárt kértek az állásinterjúért, akadt olyan, aki gyanakodni kezdett, de a rendőrséghez csak a legvégén fordultak.
Az első, felületes vizsgálat is csak a fentieket derítette ki, de az „igazgató” és a többiek egyik napról a másikra eltűntek. Természetesen a bezsebelt pénzzel együtt.
Az eset minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a szerbiai egészségügyben sok minden nincs a helyén, ha már tapasztalt szakorvosok is (akik közül egy sem volt hajlandó nyilatkozni) belemennek egy ilyen eleve gyanús „játékba”.
És az igazságszolgáltatást illetően is meglehetősen sok kérdés merül fel. Elsősorban az: mit tesznek a bűnüldöző szervek az ilyen és hasonló szélhámosságok megakadályozása érdekében?
Félő, hogy nem sokat.
