Azt tartja a szólásmondás, hogy „a szegény embert az ág is húzza”. A szerbiai egészségügy esetében azonban bizonyos jelekből arra lehet következtetni, hogy még azt a bizonyos ágat is valaki kiadósan ráncigálja. Nehéz tehát cáfolni a hozzáértők azon állítását, miszerint – ha rövid időn belül nem történik komoly előrelépés – az egész szolgálat, kórházastul, falusi rendelőstül, köztársasági alapostul és minisztériumostul, össze fog omlani. Ez elsősorban a pénzügyi helyzetre vonatkozik, hiszen annak ellenére, hogy sok helyen orvos- és nővérhiány van, az ellátás működik. Ehhez azonban szükség van gyógyszerekre, kötszerekre… S az sem baj, ha jut pénz a dolgozók fizetésére is.
Nos, a baj nem új keletű, hiszen jelenleg csaknem 14 milliárd dinár hiányzik az egészségügy kasszájából, s csak az utóbbi egy–másfél hónapban az összeg 3,5 milliárd dinárra növekedett.
Erről egyébként nemrégen a köztársasági képviselőházban éles vita alakult ki a jelenlegi és az egyik volt pénzügyminiszter között. A „hagyományokhoz” híven mindketten a másikra mutogattak, de ettől semmivel sem lett jobb a helyzet. Sőt, a kilátások szerint a pénzhiánynak igen komoly következményei lehetnek, hiszen az egyik gyógyszergyár ellen a hitelező bank csődeljárás megindítását kezdeményezte.
Egyébként az ilyen, a tévénézők nyilvánossága előtt zajló összecsapások elsősorban arra jók, hogy mindkét fél igyekszik kiteregetni a másik szennyesét. Így derült ki az is, hogy 2008-ban és 2009-ben az állam egy dinárt sem utalt át a köztársasági egészségügyi alapnak a munkanélküliek és a biztosítással nem rendelkező polgárok gyógykezeltetésére, holott az érintett
személyek – természetesen – igénybe vették az egészségügy szolgáltatásait.
Viszont arra senki sem adott megnyugtató választ, hogy hova tűnt el 120 millió euró, amelyet – a jelenlegi pénzügyminiszter szerint – a kormány azért utalt át az alapnak, hogy az törlessze a gyógyszer-nagykereskedők iránti adósságát. Állítólag ez a pénz sem érkezett a kijelölt célhoz.
Ha figyelemmel kísérjük ezeket a vitákat, a sajtóban megjelenő, olykor egymásnak ellentmondó híreket, valamint az orvoshoz gyakran járó betegek véleményét, kiderül, hogy az a meghatározás, miszerint a szerbiai egészségügyben valami nagyon nincs rendben, igen enyhe kifejezés. Erre lehet következtetni az aktuális miniszter asszony közelmúlti nyilatkozatából is, aki bejelentette, hogy március elsejétől az egészségügyben központosítják a közbeszerzést, s már keresik a legégetőbb problémákat érintő megoldásokat. Szerinte egyelőre sikerült elkerülni, hogy az egészségügy összeomoljon.
De vajon meddig?
