Ha endometriumot (a méhüreget belülről borító nyálkahártyát) találunk a méh üregén kívül, bárhol a szervezetben, endometriózisról beszélünk. Mivel a kóros elhelyezkedésű méhnyálkahártya követi a normális ciklusos változásokat, a menses alkalmával felgyülemlő véres váladék súlyos panaszokat és elváltozásokat okozhat. Az endometriózis a reproduktív kor betegsége, 95%-ban a fertilis életszakaszban fordul elő, nem szült nőknél gyakoribb. A reproduktív korban levő hölgyek mintegy 5–15%-ánál jelentkezik. Jóindulatú, de rendszerint makacs, progresszív betegség.
Az endometriózist elhelyezkedését tekintve három csoportba sorolhatjuk: endometriosis interna, externa és extragenitalis.
Endometriosis interna. Az endometrium a méhizomzat rostjai közé történő közvetlen terjedés útján keletkezik. Körülírt formája a miómához hasonlít, de mérete soha nem nagyobb egy férfiökölnyinél.
Endometriosis externa. A méhen kívül kialakult endometriózis az esetek 80%-ában a nemi szerveken vagy közvetlen közelükben jön létre. Leggyakoribb formái: ovarialis, retrocervicalis, pelvicus peritonealis, vaginalis, cervicalis.
Endometriosis extragenitalis. Előfordulhat bármely szervben: nőgyógyászati műtétek hegében, húgyhólyagban, köldökben, belekben, bronchusokban, ízületekben, lágyéksérv szövetében. A panaszok nem az endometriózisra, hanem az érintett szervre jellemzőek, de mensesfüggőségük diagnosztikus értékű.
Tünetek
Ciklikus fájdalom: Mivel a menstruációs vér nem tud kiürülni, a menses időpontjában fellépő, majd fokozatosan enyhülő fájdalom jellegzetes. Ezenkívül fájdalmas lehet a közösülés, a vizelés és a székelés is.
Vérzés: Endometriózisnál gyakoribb a szokottnál bővebb menses, de jelentkezhet véres vizelet vagy véres széklet is.
Meddőség: Endometriózis esetén jóval gyakoribb, illetve a fogamzási nehézségekkel küzdő nőbetegeknek mintegy 30–45%-ánál kell az endometriózis veszélyével számolni.
Szervspecifikus tünetek és szövődmények: Extragenitális lokalizáció esetén a tünetek az érintett szervre jellemzőek, és a diagnosztikában sokat segíthet a mensesfüggőség.
Felismerés
Klasszikus esetben a diagnózist nagy fokban segíti a jellegzetes anamnézis (menstruáció kapcsán jelentkező egyre fokozódó fájdalom) és a figyelemfelkeltő tapintási lelet. A korai hasűri folyamat felismerésére a laparoszkópia az egyetlen megfelelő módszer. Ennek során gyakran már megtekintéssel is valószínűsíthető a kórkép, biztos diagnózis azonban csak biopszia és szövettani vizsgálat segítségével állítható fel. Az adott endoszkópos lelet alapján a súlyossági foknak és kiterjedésnek megfelelően négy stádiumot különböztetünk meg.
Kezelés
A kórkép kezelésére több alternatíva kínálkozik. Választásunkat a beteg panaszai, életkora és fertilitási igényei határozzák meg. Ha a meddőség áll előtérben, a normális anatómiai viszonyok visszaállítása a cél. Ennek eszköze a háromfázisú kezelés formájában alkalmazott, kombinált hormonális és műtéti terápia. Az első fázisban diagnosztika és terápiás laparoszkópia történik, mindezt legalább fél éves gyógyszeres kezelés követi (GnRH-analog vagy danazol). A kezelés harmadik fázisát a „second-look” laparoszkópia jelenti, melynek során az esetleges hátramaradt elváltozásokat távolítják el műtétileg. Ha a beteg családterve lezárt, és a kezelés javallatát csak a kismedencei fájdalmak képezik, a kezelés lehet konzervatív, hormonadagolás hosszabb távon vagy végső esetben műtéti megoldás a méh és a petefészkek eltávolításával.
