7. rész
Az instant fotográfiákon visszatérnek hagyományos témái, az urbánus tér sivársága, a graffitik az akcióművészet dokumentálásaként, a belső tér kiragadott részletei, valamint az olyan fotók, amelyeken a fényképet készítő árnyalakja kerül központi helyre (a hagyományos fotóesztétika követői az ilyen felvételeket automatikusan kizsűrizték volna, akárcsak azokat, amelyeken a fényképész levágta az alanya fejét). Egyértelműen az elidegenedésre, az elmagányosodásra utaló művészi reflexiók ezek az alkotások.
A hetvenes években készített tájkép + emberalak kompozíciói, utcai jelenetei (street photo), konstruált objektumfotói (próbababa – az ember imitálása – egyaránt az elveszettséget, az elidegenedést példázzák, és egyre inkább afelé mutatnak, hogy a fotográfiát mind kevésbé tekinti ábrázolóművészeti törekvésnek, hanem sokkal inkább a pillanat és a látvány dokumentálásának. Amit a fotótörténet során készített fényképeken viszontláthatunk, az a mi világunkban (már) nem létezik, lett légyen szó tájról, személyről, eseményről, a fénykép nem önmagát a tárgyát, hanem a puszta lenyomatát őrizte meg, és ezeken a lenyomatokon kereshetjük a művészi látásmód és ábrázolás hatásait, akkor is pusztán egy – számunkra nem létező – idő lenyomatait látjuk viszont.
Ám talán éppen ez az életérzés sarkallja Lennert Gézát mindvégig az „ember keresésére”. Ezt a célt szolgálta a legendás Renault 4-esével tett európai (és marokkói) körútja2, amely remek vízparti, karsztvidéki aktfotókat eredményezett, és ezzel megnyitotta egy későbbi pályaszakasz kapuját. Mielőtt a naturizmus vizuális meghódításáról szót ejtenénk, maradjunk még az instant fotográfiánál. A Dormán család fotografálása elindított egy trendet, ami során Lennert felismerte a családábrázolásban meglelhető lehetőségeket. Kezdve az anyaság szépségétől, ami már a 35 mm-es kamera mögött is megragadta képzeletét. A várandós anyáról készített Polaroidjai kizárják a spontaneitás véletlenszerűségét, ezeken gondosan megtervezett beállításokban szerepel az utódját pocakjában hordozó test esztétikuma, az egy testben két élet misztikuma. A várandósságot hagyományos fotókon is kreatívan ábrázolta. Furcsán hangozhat, hogy ezek a felvételek a művészi szándékú dokumentálás mellett/helyett a természet alkotta szépség megjelenítésére törekednek.
A Család elnevezésű instant sorozatot egy Kép a családi albumba című triptichon alapozta meg. Ezen egy meztelen família három tagja látható, balról az anya, jobbról az apa, mindketten fogják a középső felvételen látható gyermekük kezét, aki láthatóan ugyancsak fogja a szülei ujjait. A hármaskép fizikailag tagolja a családi fotót, miközben hangsúlyosan kiemeli a felvételeken szereplők összetartozását. Ennek a sorozatnak bővebb kifejtése az 1983-ban készült, A szexuális forradalom hatása a családomra elnevezésű fotósorozat, amely hat felvételen ábrázolja a fotóst a feleségével és gyermekükkel, először hagyományos öltözékben, majd alsóneműben, végül tetőtől talpig meztelenül, a gyermek pedig mindvégig meztelen.
Az egyéb aktok, amelyeknek nincsen konstrukciós üzenetük, a kísérletezés fogalomkörébe sorolhatók. Ez a kísérletezés lényegében magára a médiumra, a vegyszerrel kezelt, zselatinnal bevont fotókartonra irányul, annak kifürkészésének céljából, hogy mennyi beavatkozást visel el a fényképet hordozó anyag, mikor lép át a fotó határvonalán, és foglalja el helyét a műalkotás az akcióművészet mellett a képzőművészet terében. Ekkor már a modell teljesen elveszíti identitását, ábrázolása impresszionista, expresszionista vagy egyenesen az új barbarizmust kóstolgató műalkotássá minősül. Feltétlenül megjegyzendő, hogy az aktmodellek név szerint szerepelnek a kiállítások katalógusaiban, ezzel is jelezve, hogy nem pusztán tárgyai a fotográfiáknak, hanem részesei az akciónak, így objektumból társszerzővé léptek elő.
(Folytatjuk)
Nyitókép: A fotókat az alkotó, Lennert Géza bocsátotta a szerző és a szerkesztőség rendelkezésére
